351.
2013/0513
AQUAVINICUM
NATÚR
VADGYÜMÖLCS
Bodzás Otelló szőlő
üvegben érlelve
Az utóbbi időben nem nagyon volt időm a
pálinkafőzéssel foglalatoskodni, annak ellenére, hogy volna mit desztillálni.
Ezúttal egy olyan hordónyi cefrének a lefőzését kezdtem el, amely egy
kísérletet képezett. A kísérlet tárgya, pedig nem volt már, mint 75%-ban
törköly, még pediglen vörös szőlő, egészen pontosan otelló szőlőből készült
cefre, míg a fent maradó 25% bodza bogyóból állt. Ez utóbbinak a következtében
a cefre sav és alkoholtartalma is jelentősen leesett. A kísérlettel nem is a
mennyiség növelése volt a cél, hanem egy komplex illat, íz, és zamat anyag
kialakítása ennek a két gyümölcsnek a házasításával. A közös alapot
tulajdonképpen a vadság hozta létre. Emlékszem még arra, amikor közel harminc
évvel ezelőtt, ifjúként a hétvégi szőlőben dolgozgattunk és már akkor elindult
az a trend, hogy a kihalt szőlő parcellák tulajdonosainak birtokai az enyészet
martalékává válnak. Így nagyon közel nőhetett egymás mellett az otelló szőlő,
és a fekete bodza. Előbbi a kultur terület és a minőségi szabályozások
következtében egyre kisebb területen voltak felfedezhetők, míg utóbbi ennek
helyén egyre nagyobb területeket vett birtokba, sőt egyre keresettebbé vált,
amely okán szinte egy népcsoport kultikus pénzszerzési forrásává nőtte ki
magát. Ezen gondolatok mentén nosztalgiázva egy kicsit készítettem el tavaly
ezt a cefrémet, hogy ebből idén egy kultikus kis pálinkát készíthessek el,
amellyel kevesen dicsekedhetnek. Persze a két gyümölcs cefréjének
elkészítésében is vannak közös elemek. Mind kettőt bogyózni kell. Az viszont
igaz, hogy az otellóval mindezt könnyű megtenni, addig a bodzának a bogyózása
elég macerás feladat, ugyanis az apró kis szárdarabok eltávolítása nem egyszerű
feladat. A
bodzabogyó gyümölcssavakat, C-vitamint, A-vitamint, flavonoidokat valamint
antociánokat, azaz szambucint tartalmaz. A középkori német néphit szerint a
bodzában lakott a parasztudvar jó szelleme, amely megóvta a családot a tűztől
és más bajoktól. Nem véletlen tehát, hogy a mi udvarunkon is van bodzafa,
amelyhez ragaszkodom, és nem engedem azt kivágni. Akit ilyen pálinkával
megkínálnak, az méltán tarthatja magát megtisztelve! Vannak, akik a pálinkák
királyának tartják, így házasítva persze már nem az, mint önmagában, de a
desztillálás után született párlat ígéretesnek bizonyult, így remélem sokan
szeretni fogják kóstolások alkalmával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése