Szegfűszeggel Ágyas Kékfrankos Szőlő Borpárlat 2013.

332.

2013/0320

AQUAVINICUM

ÁGYAS

BOR

 

 

  Szegfűszeges Kékfrankos Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 Természetesen a mai napon sem maradhat el az elmúlt két napon bemutatott párlatnak a folytatásaként, azoknak a harmadik testvére, a kékfrankos borpárlat ágyas változata. Nem igen szokott előfordulni az, hogy így március közepe után több hó van az országban, mint decemberben, de az idén ez is képes volt megtörténni. Nem igazán emiatt, de ettől is bekövetkezhetett volna az, hogy ezúttal ennek a borpárlatnak az ágyaként egy olyan kedvelt téli fűszert alkalmaztam, amelyet bizonyára már nagyon sokan fogyasztottak téli meleg italokban, forralt borban, puncsban, grogban. Ebből már könnyen ki lehet találni, hogy a szegfűszegről van szó. Ez a picinyke, szögre emlékeztető szárított bimbó a világ egyik legrégebbi és legnépszerűbb fűszere. Elengedhetetlen eleme a kompótoknak, kihagyhatatlan a forralt borból, és egy jó almás pite se készülhet nélküle. Mindebből már érzékelhető, hogy felhasználása igen sokoldalú és valószínű, hogy a magyar háztartások legtöbbjében megtalálható rendszeresen. A Fűszer-szigeteken őshonos szegfűszeg története a régmúltra nyúlik vissza. Mivel az elsők között került kereskedelmi forgalomba, így nem csoda, hogy – arab közvetítéssel – az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer. A rómaiakkal nagyjából egy időben, a Han-dinasztia idején, már a kínaiak számára sem volt újdonság a szegfűszeg. A császár elé járuló, vele szót váltani készülő alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg a kihallgatáson, az uralkodó színe előtt. A frissítő jelleg mellett a szegfűszeg Kínában aratott fényes karrierjéhez az afrodiziákum léte is hozzájárult. A középkorban a szerecsendióval együtt a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, így több expedíciót is indítottak a fűszerek őshazájának felkutatására és totális leigázására. A hosszas keresgélés után 1522-ben Magellán egyik megmaradt hajója, a Victoria tért vissza jelentősebb mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval - a spanyolok legnagyobb örömére. Igaz, Magellán egy – Maktan-szigetéken folyó – harc közben 1521-ben meghalt, de a maradék legénység rálelt a forrásra, és alaposan megpakolta a hajót, mielőtt visszaindult volna Európába. Ennek köszönhetően és azért a modern kornak ma már nem okoz problémát ennek felhasználása akár egy kísérlet erejéig pálinka ágyazásaként sem.