Szegfűszeg

Herbarium Librum

Mirtuszfélék Családja

Syzygium aromaticum

Szegfűszeg

Édes, fűszeres, meleg illat ez jut eszembe már akkor, amikor beszélek róla. Szinte elolvad tőle a szaglóhártya, és rögtön a nagyi fűszeres-mézes sütije libben be, no meg az édeskés forralt bor, amit ugyan nem mindenki fogyaszt, de akkor is jó érzés belehelni mennyei páráját. De honnan is érkezik ez a téli csoda? A szegfűszeg a 18. századig csak őshazájában, a Maluku-szigeteken termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Maluku szigetén várandós asszonyokhoz illő gyengédséggel bánnak a virágzó szegfűszegfákkal, nehogy a fa ijedtében meddő legyen. Manapság főleg a trópusi Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik. Ennek a 15–20 méter magasra is megnövő, meleg és vízigényes mirtuszfélének a levelei lándzsásak, örökzöldek. Halványlilás-rózsaszínű virágai a hajtások csúcsain nyílnak. A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név. Szanszkritul Lavanga a neve. Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható. A magoncok csak 9–12 éves korukban kezdenek virágozni. Kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja: ezt a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed. Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények ízesítésére használják. Savanyúságokba is tehető, finom, különleges íz árnyalatot ad a savanyúságnak. Fahéjjal kombinálva többféle, főleg gyümölcsös, illetve alkoholos italt ízesítenek vele. Nemcsak a szárított bimbót használják, de a virágot is – Indonéziában például cigaretta illatosítására is. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfűszegolajban sok (15% körül) az eugenol, ami a vanillin egyik fő aromaanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Caryophylli floris aetheroleum néven hivatalos drog. Ez a picinyke, szögre emlékeztető szárított bimbó a világ egyik legrégebbi és legnépszerűbb fűszere. Elengedhetetlen eleme a kompótoknak, kihagyhatatlan a forralt borból, és egy jó almás pite se készülhet nélküle. A Fűszer-szigeteken őshonos szegfűszeg története a régmúltra nyúlik vissza. Mivel az elsők között került kereskedelmi forgalomba, így nem csoda, hogy – arab közvetítéssel – az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer. A rómaiakkal nagyjából egy időben, a Han-dinasztia idején, már a kínaiak számára sem volt újdonság a szegfűszeg. A császár elé járuló, vele szót váltani készülő alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg a kihallgatáson, az uralkodó színe előtt. A frissítő jelleg mellett a szegfűszeg Kínában aratott fényes karrierjéhez az afrodiziákum léte is hozzájárult. Az illatos fűszernövény a 13. századtól már a kolostorok gyógynövénytárába tartozott. Jól bevált szerként ajánlották gyomor- és bélproblémákra, vesekőre, fejfájás ellen. Más erős illatú gyógynövényekhez hasonlóan a szegfűszegnek is pestis elleni védőhatást tulajdonítottak. A középkori német rendfőnöknő, a bingeni  Hildegard köszvény elleni keverékében ajánlotta e ritka fűszert. A középkorban a szerecsendióval együtt a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, így több expedíciót is indítottak a fűszerek őshazájának felkutatására és totális leigázására. A hosszas keresgélés után 1522-ben Magellán egyik megmaradt hajója, a Victoria tért vissza jelentősebb mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval - a spanyolok legnagyobb örömére. Igaz, Magellán egy – Maktan-szigetéken folyó – harc közben 1521-ben meghalt, de a maradék legénység rálelt a forrásra, és alaposan megpakolta a hajót, mielőtt visszaindult volna Európába. Az aranynál is értékesebb fűszert azonban mások is szívesen hajóikra rakodták volna. Végül 1605-ben a hollandoknak sikerült felfedezni a kincshez vezető tengeri utat, aminek eredményeképp rátették kezüket e fűszer kereskedelemére. A hollandok úgy próbálták monopol helyzetüket fenntartani és az árakat az egekbe tornázni, hogy a tartományukon kívül eső szegfűszegfában gazdag területeket felégették. Ám az őslakosok fellázadtak ez ellen módszer ellen, mert törzsi hagyományaiknak megfelelően a születendő gyerekeiknek egy-egy szegfűszeg fát ajánlottak, és semmi jót nem jelentett, ha a fa megbetegedett, ne adj’ Isten leégett. A fák felégetéséből kifolyólag a Fűszer-szigeteken a járványok is erőre kaptak. Egyes elbeszélések szerint, miután a hollandok kipusztították a sziget összes szegfűszegfáját, a Ternate szigetén élő emberek megbetegedtek, és sokan meg is haltak a különböző járványokban. A holland monopóliumot azonban nem csak a bennszülöttek ellenállása őrölte fel, hanem az is, hogy – a halállal lakolás kockázatát is vállaló – francia csempészek jóvoltából a szegfűszeg termesztését más szigeteken is megkezdték. A 18. századra már igen sok helyen termesztettek szegfűszeget: Kelet-Indiában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Brazíliában, Mauritiuson és Tanzániában többek közt. A nagy kínálatnak köszönhetően a fűszer ára olyan szintre csökkent, hogy a szegfűszeg szinte minden társadalmi osztály számára elérhetővé vált. A szegfűszeg gyógyászati felhasználása szintén nem új keletű és igen széles spektrumot ölel fel. A szárított rügy nagyjából 20%-át kitevő eugenol olaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak hála a szegfűszeget rengeteg nyavalyára alkalmazták az évszázadok során és használják mind a mai napig. Fertőtlenítenek, fájdalmat csillapítanak, emésztést serkentenek vele, ezen kívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is alapanyaga. De az alkoholról és a dohányzásról való leszokásnál is gyakorta alkalmazzák. A szegfűszeget elődeink leggyakrabban emésztésük helyreállítására használták, valamint a fogászati beavatkozásoknál, mint fertőtlenítőszert, helyi érzéstelenítést és fájdalomcsökkentőt. A fűszer nem csak elősegíti az emésztést, hanem a hasmenést és a hányingert is meg lehet vele akadályozni. A különböző megbetegedések mellett a járványok megfékezésénél is nagy szerepe volt, a híres velencei pestisdoktorok is tettek szegfűszeget a maszkjukban lévő fűszerkeverékbe. A különböző betegségek orvoslásán túl a szegfűszeg távol tartja a rovarokat, épp ezért érdemes narancsba szurkálni, és ezt tartani az étkezőasztalon. Ételek mellett az italokban is nagyon jól muzsikál a szegfűszeg. A forralt bor egyik alapfűszere, de  különböző likőröknek és teakeverékeknek is alapeleme. Az aromás növény nem csak a forralt bor alapanyaga lehet. Íme, néhány alternatív felhasználási lehetőség! Ha hétvégén tör rád a kínzó fogfájás, és nem tudsz orvoshoz menni, hasznos lehet némi házi segítség. Vegyél a szádba pár szem szegfűszeget, majd hagyd kicsit felpuhulni őket, és rágd össze. Ezt követően az apró fűszerdarabokat tartsd a fájós fogadon körülbelül 20 percig. Az antibakteriális és fájdalomcsillapító hatású illóolaj gyors segítség lesz a problémádra. A beltsville-i USDA élelmezéstudományi laboratóriumban végzett vizsgálatok szerint a szegfűszegnek komoly szerepe lehet a kettes típusú cukorbetegség megelőzésében. Naponta körülbelül két teáskanálnyi szegfűszeg fogyasztása csökkenti a vér triglicerid-, glükóz- és koleszterinszintjét, serkenti az inzulintermelést a szervezetben. Ezáltal csökkenti a betegség kialakulásának valószínűségét. A világ legöregebb szegfűszegfáját az indonéz Fűszer-szigeteken találták, 350-400 éves lehet, és Afónak nevezték el. A XVI. század óta használják a magyar népi borkultúra részeként a vörös ürmös fűszerezésére. Az összezúzott mustos szőlőre szőlőágy, ürmöságy – száraz, magvas fehér ürmöt szórnak, majd vörös musttal felöntik. Az üröm mellett használják még a szegfűszeget, fahéjat, ezerjófüvet is az ürmösbor ízesítésére. A szegfűszeg megtisztítja a gondolat-világot a rettegést okozó szennyeződésektől. Segít elfeledni a bántó, kellemetlen élményeket. Felerősíti a hitet, a lelkesedést és megedzi az akaratot. A szorongás oldása mellett segít leküzdeni a gátlásosságot, így csökkenti a dadogási hajlamot. Fokozza az életkedvet egyrészt a lelki terhek csökkentésével, másrészt az életerő fokozásával. A lustaságot, a magatehetetlenséget, a tétovaságot nem tűri meg, segít ezek leküzdésében. Tiszta meleg érzelmű hangulatba emel. Japán kutatók felfedezték, mint számos más fűszer, a szegfűszeg is tartalmaz antioxidánsokat. Élénkít, az anyagcserét fokozza, ezért a pajzsmirigy alulműködésében szenvedők számára ajánlott. Nyugtató hatása egyrészt annak köszönhető, hogy megszünteti az idegrendszert irritáló mérgeket, másrészt átható, erős aromája szinte lezsibbasztja a frusztrált, hajszolt idegeket. Látványosan nyugtatja a vegetatív idegrendszer feszültségét, így a zsigerek simaizmainak görcseit oldja. A szervezet vizeit az átalakító folyamatok révén, a mérgek kihevítésével tisztítja, így a lehűlt, hurutos, zsíros veséket is megtisztítja, melegíti. A nyirokrendszer megtisztításában is e módon segít, ezáltal javul a szervezet ellenálló képessége. Alkalmas a nyirokrendszer súlyosabb betegségeinek kezelésére is. És, hogy mely anyagok okozzák ezeket a jó tulajdonságokat? Acetofenon, alumínium, aszkorbinsav, B-caryophyllene, bárium, béta-karotin, beta-terpineol, bór, cink, cserző anyagok, ellagitannin, eugenol, fehérje, fenolok, foszfor, galluszsav, gyanta, hyperozid, Illóolaj, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, karvon, ketonok, kobalt, króm, linalool, magnézium, mangán, metil-szalicilát, nátrium, nikkel, nyálka, procianidin, réz, stroncium, szálak, szalicilát, szegfűszegolaj, szénhidrát, taninok, vas, A Vitamin, B1-B2, valamint C-vitamin, vanilin, víz, zsír. Összegezve az egészséges felnőttek, a nem terhes és a nem szoptató nők számára a szegfűszeg a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető. Nem ismert káros hatása a szervezetünkre.