Fahéj

Herbarium Librum

   Babérfélék Családja

Cinnamomum verum

Fahéjfa

A fahéj a tél fűszere. A hideg beálltával és az ünnepek közeledtével beköltözik a konyhánkba, és egészen a tavaszi napsütésig velünk marad. A Fahéjfát népies nevén ceyloni fahéjat, cinet, cimet vagy cinnamomi a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum növénynemzetség egyik legismertebb faja. Gyakran fahéjnak nevezik a kassziát is, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kettő nem egy és ugyanaz, amikor tehát vásárolunk ebből a fűszerből alaposan figyeljünk oda, hogy mit is veszünk valójában. Természetesen az emberi tudat fejlődésével, a környezetünk egyre tudatosabb megismerésével az ember felfedezte a különböző növényekben rejlő előnyös, illetve hátrányos tulajdonságokat. A kínai írások már i.e. 2800-ban említést tesznek a ceyloni (Srí Lanka-i ) fa belső hántolt kérgéről, a fahéjról. Cinnamomum zeylanicum elnevezésben a cinnamomum a héber és arab amomon kifejezésből származik, ami illatos fűszert jelent. A kínaiak láz, megfázás kezelésére, emésztési panaszok elmulasztására használták a fahéjat. Az ókori egyiptomiak sok más fűszer mellett, a mumifikáláshoz készített balzsamokhoz használták. Több fűszerhez hasonlóan a fahéj szintén megjelenik a Bibliában, Mózes könyvében, a Példabeszédek könyvében, de még az Énekek énekében is szerepel. Az egyiptomiak után a görögök és persze a rómaiak is nagy előszeretettel használták ezt az értékes és igen drága fűszert. Elsősorban gyógyszerként alkalmazták, a lélek egyensúlyának visszaállítására. Az idősebbik Plinius az i.e. 1 században említi, hogy 35 dkg-nyi fahéj nagyjából 5 kg ezüstöt ér. A lelki békéje megleléséért és mélységes fájdalma jeleként i.e. 65-ben Nero egy évre való fahéjat füstölt el Poppaea Sabina, megölt hitvese temetésén.  (A szokás egyébként onnan eredt, hogy a füstölt fűszer illata elnyomta az elhamvadó test szagát.) Az ókorban a fahéjról már Kasawini, arab író is említést tesz i.e. 1275-ben. Ebből látszik, hogy a fahéj, mint fűszer, már az ókorban is rendkívül keresett volt; Indiából és Srí Lankáról több mint 2000 éve exportálják. A fűszerkereskedők valóságos rémmeséket terjesztettek róla, hogy magasan tartsák az árát. Az efféle „hírek” alapján írta le Plinius, hogy csak szörnyű denevérektől védett, eldugott mocsarakban terem, ami persze nem teljesen fedte a valóságot. A fahéjfa Srí Lankán és a Szunda-szigeteken honos, a kasszia Kínában. A vadon is termő, de termesztésbe is vont trópusi fák ágainak lefejtett, sötétbarna kérge a jellemző illatú, édeskés, csípős, kissé fanyar ízű fűszer (Cinnamomi cortex). A két főbb variáns íze különböző. Az amerikai konyhában népszerű kínai (kasszia) fahéjban a csípős íz dominál, míg az Európában ismertebb ceyloni (zeylanicum) fajta enyhébb, pikánsabb ízű. Őrletlen állapotban kinézetük is könnyen megkülönböztethető: a ceyloni fahéj vékonyabb (papírszerű), a kínai 1 mm-nél vastagabb és fás. Vágott darabokban vagy őrölve forgalmazzák. Illóolajat, csersavat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehidet tartalmaz. Visszakanyarodva történetére, ismert az is, hogy a keresztes vitézek később szerelmi bájitalt készítettek belőle. A 12. században Hildegard, a német rendfőnöknő már homloküreg-gyulladásra, megfázásra, náthára is javasolta. I. u. 1292-ben John of Montecorvino minorita szerzetes emlékezik meg a fűszerről. Hazánkba a 15. században érkezett el, és gyorsan beépült a nemesi konyha fűszerei közé. Mintegy 300 éven át harcoltak egymással portugálok, franciák és angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Ez a fűszerháború számos emberáldozatot követelt. A középkorban a keresztes hadjáratoknak köszönhetően már könnyebben jutott a fahéj Európába. Akkortájt a gyógyítás mellett (köhögést, rekedtséget gyógyítottak vele) gyakorta használták fűszerként is. Főleg a húsos egytálételeket ízesítették vele, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a már nem túl friss húsok feljavítására használták a fahéjat. A fűszernek köszönhetően a hús átható szaga jelentősen csökkent, és a növényben lévő fenolok gátolták a baktériumok további szaporodását. Később az árut arab kereskedők vitték Alexandriából, a velenceiekhez. Ennek a monopóliumnak vetett véget, amikor 1505-ben a portugál hajósok - élükön Vasco de Gamával - felfedezték Ceylon szigetét, és megtalálták a bőséges fahéj-forrást. Addig a hajózás veszélyei miatt csak szárazföldön keresztül jutott Európába fahéj, de ennek és a velencei monopóliumnak egy csapásra véget vetett Gama, aki 1506-ban 11 tonna fahéjjal a fedélzetén tért vissza Lisszabonba. A portugálok 1518-ban létrehoztak egy erődöt a szigeten, ezzel is védve a fűszer feletti uralmukat. 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza a Fűszer-szigetekről, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati jogot kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette. 1638-ban azonban holland kézre került a sziget, akik 1640-ben vették át a gyárak irányítását, majd 1658-ra az összes portugál gyarmatosítót elüldözték a szigetről. Végül 1796-ban az angolok átvették a sziget feletti uralmat. A 17. században, Európában ismét csak a konyhában alkalmazták. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák árának zuhanását, ám az hamarosan így is annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. Gyógyító képességeit a 19. században fedezték fel. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kéreg. Leveléből illóolajat nyernek, mely a kéregből nyert olajjal azonos hatású, de enyhébb. A 10 méter magasra növő, 3 év alatti fák fiatal ágairól hántják le a kérget. A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását. Süteményekhez, tortákhoz nem csak íze miatt érdemes használni, hanem azért is, mert segít megemészteni a zsírokat. A benne lévő tannin megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt. Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer – még akkor sem, ha a régi magyar konyhához hűen nemcsak az édes alapú recepteknél, hanem a levesekhez és a sültekhez kínált mártásokba is teszünk belőle egy-egy csipetnyit. A fahéj az emésztőszervekre gyakorolt hatásai mellett a szív- és érrendszerre, valamint a vércukorszintre is jótékonyan hat. A Brit Diabétesz szövetség lapjának októberi száma egy olyan, 12 hetes vizsgálatról számolt be, amelyben igazolták, hogy napi két gramm fahéj jelentősen csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást. A londoni Imperial College kutatói abból a korábbi eredményből indultak ki, mely szerint hogy napi fél teáskanál fahéj a II. típusú cukorbetegeknél jelentősen csökkenti a vércukorszintet, a triglicerid-szintet, az LDL (káros koleszterin) és a teljes koleszterin szintjét. Ezután megállapították, hogy két hónapig napi 2 g fahéj elfogyasztása jelentősen csökkenti a rosszul kontrollált II. típusú cukorbetegek HbA1c szintjét és magas vérnyomását. Ezért a fahéj étrend-kiegészítőként fogyasztása egy újabb lehetőség a vércukorszint és a vérnyomás szabályozására — természetesen a gyógyszeres kezelés mellett. A fahéj olcsó, és még a rettenetes mellékhatásokat is megspóroljuk magunknak. Ugyanezt állapította meg az Egyesül Államok Mezőgazdasági Minésztériuma által végzett kutatások eredménye szerint, a fahéj segít a 2-es típusú cukorbetegek vércukorszintjének csökkentésében. Az őrölt fahéj serkenti a glükóz-égető enzimek termelődését és növeli az inzulin hatékonyságát. Az egyik vizsgálat kimutatta, hogy a fahéj 20%-al növelte az inzulin hatékonyságát a vércukorszint csökkentésében. A fahéj bizonyos összetevői nagy mennyiségben mérgezőek, ugyanis az őrölt fahéjban található olajok (eugenol, kumarin) irritálhatják a száj, a gyomor és a belek nyálkahártyáját vagy vérzékenységet okozhatnak. Így tehát a fahéj gyógyászati alkalmazása csak olyan speciális készítményekben engedélyezett, amelyekből ezeket az összetevőket már kivonták. A fahéj egyben gondűző aromaszerként is használható. Meleg, fűszeres, édeskés aromája révén kedvelt alkotóeleme bizonyos ételeknek, süteményeknek, édes kásáknak és melegítő italoknak is (forralt bor, puncs, tea, valamint utóbbi időben párlatokban is stb.). Hideg, borús téli napokon különösen jól esik egy kis fahéjolajat párologtatni aromalámpában: nemcsak a baktériumokat űzi el, hanem egyúttal jókedvre is hangol. Kiválóan illik a többi, hasonlóan édes és fűszeres karakterű aromához: a narancshoz, citromhoz, szegfűszeghez, ylang-ylanghoz, jázminhoz, szantálfához.  Ami a legnagyobb eltérés a kétféle fahéj között, hogy a cassia kumarin-tartalma sokkal magasabb, mint a ceyloni fahéjé. A kumarin egy olyan aromaanyag, amely több fűszerben is megtalálható, mint például a borsmentában vagy a levendulában, és nagyobb mennyiségben képes gátolni a véralvadást, sőt a májat is károsíthatja. Kis mennyiségeknél, főleg egy fűszer esetében ez nem jelent hatalmas problémát, hiszen eleve minimális mennyiséggel dolgozunk, és annak is csak elenyésző része ez a káros anyag, ennek ellenére terhesek számára és kisgyerekek esetében kerülendő a fahéjas ételek gyakori fogyasztása. Végül a fahéj kiváló szer az öregedés lassítására is. Magas a fenoltartalma, aminek köszönhetően a szervezetben nem jönnek létre azok a sejtkárosodások, amiket például a sok cukor vagy a bekerült méreganyagok okozhatnak. Ha fahéjjal szórjuk be a friss gyümölcsünket, akkor nem csak kellemes illatot és egy plusz ízt adunk neki, de egyben a gyümölcsök erjedését is megakadályozzuk, vagy legalábbis lassítjuk. Összegezve a fahéjnak még a tudósok előtt is ismeretlen hatásai vannak az emberi szervezetre. Nem elhanyagolható a fentebb felsorolt gyógyhatások mellett a pszichotikus hatásai is. Ez persze már az aromaterápiás hatásnak is köszönhető, hiszen ahogy megérezzük a kellemes fahéj illatot, máris jobb a hangulatunk, de a fahéjnak egyébkén is van hangulatjavító hatása ránk. Emellett kiváló afrodiziákumként is számon tartják, ezt a hatását is az illatával kiegészítve éri el.  A fahéj nagyon finom és nagyon jó hatású fűszernövény, de használatát nem ajánlatos túlzásba vinni. Figyeljünk oda, hogy mennyit fogyasztunk, ugyanis nagyobb mennyiség elfogyasztásával olyan anyagok is felhalmozódhatnak a szervezetünkben, amelyek nem egészséges hatásúak.