Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2012. november 30., péntek

Piros Szlanka Szőlő Natúr Gyümölcs pálinka 2012.


248.

2012/1129

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

  Piros Szlanka szőlő
  üvegben érlelve
 
 
 A most bemutatásra kerülő párlattal továbbra is a szőlő pálinkák kategóriájánál maradnák. Sőt továbbra is azokat a szőlőfajtákat keresem, amelyekből bort már nem nagyon készítenek, illetve csak nagyon kevesen, és nagyon öreg idős ültetvényeken. Valamikor harminc-negyven évvel ezelőtt gyermekkoromban teljesen természetesnek tetszet, amikor arról beszéltünk, hogy a piros szlanka szőlőt szüreteljük. Őszintén megvallva nagyon szerettem ezt a nagy szemű, ropogós, lédús gyümölcsöt, mert valóban egy szelet kenyérrel jól lehetett vele lakni. Mindig ennek érését figyeltük, mert ha ez már elérte a 15-16 –os mustfokot akkor szedhető volt, de hagyománynak is előszeretettel tette nagyanyám a vesszőkosárba. Néhány fürtöt pedig mindig a tőkén hagytunk, hogy amikor a szőlő bekapálására kerül a sor, akkor is csemegézhessünk belőle. Sokan nem tudják, hogy a középkorban Magyarországon a fehér borok, így a fehér szőlők voltak jellemzők. Mátyás király Chamegnéből és Burgundiából vörös szőlőfajtákat hozatott. Uralkodása alatt honosodott meg a Kadarka. A szőlő-termesztés és a bor-készítés összes magyar szava török eredetű ( szőlő, bor, csiger, ászok stb. ) Honfoglalás kori magyar borok édesek, mézzel ízesítettek voltak. Anonymus viszont a lakomáknál már fűszeres borokról tesz említést. Az Belső-Ázsiai hunok "bor tengri"-nek nevezték a hajnal istenét. Később a bor a hun és török népeknél magát az italt jelentette. Konkrétan a piros szlanka balkáni származású, de nevét a szerémségi, Slankamen városáról kapta. Bőtermő, fürtje, bogyói nagyok. Mustjának cukortartalma csekély, savtartalma nagyon kicsi. Két fajta szlanka volt, a sötétebb héjú, nagyobb cukorfokkal rendelkező és egy világosabb, vékonyabb fajta, de sajnos a szlanka szőlő kihalófélben van. Ez volt a szegény ember szőlője. Ma leginkább délvidéken található még meg felhasználható mennyiségben. Már tavaly is készítettem belőle pálinkát, és nekem a régi ízek miatt tetszett. Természetesen nem az a fajta cefre, amelyből dől a párlat, de aromái, zamatai felejthetetlenek, és szinte már a kihalás széléről hoztuk vissza ismét a köztudatba. A délvidéken még ma is használnak hozzá mézet, mint az ősi időkben. Ma még kevesen ismerik illatát, és aromáit, de remélem, hogy egyre többen felfedezik, és ismét közhasználatba kerül mind bora, mind pedig, a pálinkája.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése