Népi hiedelmek
LXVII.
Május 15.
Római Szent Zsófia vértanú Rómában halt vértanúhalált. Előkelő római nő volt, aki 130 körül egy Cirilla nevű nővel együtt szenvedett vértanúhalált. Ereklyéi a Római Szent Péter bazilikában nyugszanak. Életéről ennél sajnos sokkal többet nem tudunk. Németországban „fagyos Zsófia” néven ismerik, mert ünnepe táján minden évben igen hideg sarkköri légáramlatok okoznak komoly lehűléseket. Mind a németeknél, mind a magyaroknál elterjedt a tisztelete, és sokan viselték a nevét. II. Béla király egyik lányát is erre keresztelte, aki szent életű admonti apáca lett. Így aztán a három legismertebb fagyos szenthez gyakorta őt is oda kapcsolták. "Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!" Ez utóbbi arra utal, hogy nálunk is hozhat Zsófia napja fagyot, ezért egyes vidékeken a Zsófiákat is a rossz emlékű fagyosszentek közé sorolják. Zsófia a szereplője egy ősi német közmondásnak is, mely szerint "Bonifác előtt nincs nyár, Zsófia után nincs fagy." A walesiek pedig a Szervác nap előtti birkanyírástól óvtak, ugyanis a májusi fagyok elvihették a bundájuktól megfosztott állatokat. Valószínűleg innen ered az a vélekedés, hogy aki a fagyosszentek eljövetele előtt nyírja meg a birkáját, többre tartja a gyapját a jószágánál. A májusi fagy igen gyakran egy esztendő termését tehette tönkre, akár országos csapás is lehetett, így érthető, hogy a földműveléssel foglalkozók külön figyelemmel fordultak a jelenség felé. A fagyos szenteket mind ismerjük, és érezzük is a bőrünkön. Ám Vas megyében egy női fagyost is ismernek. Bizony Zsófira is furcsát mondanak: Fagyos fenekű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése