Melurarcum Cellarium

Tisztelettel köszöntöm minden kedves Olvasómat!

Egy mindenképpen rendhagyó útra, utazásra szeretném meghívni Önöket az elkövetkezendőkben. Egyszerűen azt mondhatnám, hogy pálinka bemutatóra kérem fel Önöket, de ez így nem teljesen takarja az igazságot. E helyett egy Ital - Életmód Rendszert szeretnék bemutatni és felkínálni. Ennek a rendszernek azt a nevet adtam, hogy Melurarcum Cellarium. A latin kifejezés nem áltudományosságot próbál meg takargatni, hanem egyszerűen azért neveztem el így, mert a Rendszer az emberi lélek segítségével épül fel, ugyanis italaink nemcsak a testet, hanem sokkal inkább a lelket szolgálják, amely megnyitja a testet is és ez által az esetlegesen beteg részek elindulhatnak a gyógyulás útján. Amikor ugyanis egy párlatot megkóstolunk, akkor azzal vitaminokat, aromákat, szerves anyagokat veszünk magunkhoz, amelyek hatással vannak szervezetünk működésére. Ha ezt a kóstolást tudatosan, célszerűen végezzük, mértékletesen akkor pozitív hatással van, ha mértéktelenül, akkor káros hatással van. Az elmúlt évtizedek során ez a fajta kulturált, céltudatos párlatfogyasztás kihalt és helyébe az alkoholizmust keltették életre. Reményeink szerint ezt vissza lehet fordítani az emberek ismereteinek visszaállításával. A Melurarcum Cellarium nem jelent mást, mint Rigóvári Pincészetet, ahol ezek a párlatok életre kelnek. A kulturált italfogyasztásához a következő ismeretekre mindenképpen szükségünk van:

A párlatok évszázadok óta a magyar táplálkozási kultúra, a mindennapi élet része. Ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, vagy a tokaji aszú, azaz Hungaricum! A reggeli párlatfogyasztás egykor a paraszti élet elmaradhatatlan velejárója volt, a nehéz, zsíros reggeli ételek megemésztésének segítője, nehéz munka idején a fáradtság ellenszere. A párlatok azonban nemcsak a hétköznapok, hanem az ünnepek táján is lakodalom, keresztelő, temetés megtalálható volt a magyar ember asztalán. Sokakban felmerülhet, hogy miért éppen a régi paraszti életből merítjük ezeket a szokásokat? A paraszt emberek életmódja, a hagyományra, a természettel való teljes közösségre, harmóniára épült. Megfigyeléseik, türelmes, nyugodt élet szeretetük Isten szerinti egységben épült fel. Életükben helye volt a munkának, a szórakozásnak és a lélekápolásának is a hitnek, amely egész életüket átszőtte, és amelynek segítségével a természet adta lehetőségeiket maximálisan a maguk szolgálatába tudták állítani anélkül, hogy azt legyűrni akarták volna. Nem estek túlzásokba, nem dolgoztak ész nélkül, nem dorbézoltak felelőtlenül mindenben a mértékletességre törekedtek, ellenben az akkori és a mai városi emberekkel szemben. Elfogadták helyüket abban a világban ahová születtek, ismerték annak minden rezdülését, nem akartak többet, mint megfelelően élni és ezt gyermekeiknek tovább adni. Csakhogy a kollektivizálás ezt a paraszti életmódot és szemléletet kiölte és a verseny szférába lökte, ahol teljesen megsemmisült. A parasztember olyan volt, mint az öreg tölgyfa nem hirtelen akart magasan élni, hanem sokáig méltósággal.

Napjainkban a párlatok inkább az ünnepi eseményekhez, családi összejövetelekhez kötődnek. Így fogyaszthatjuk étkezés előtt, vagy után vagy, csak önmagában, de bizton állíthatjuk, hogy fogyasztójának mindenképpen felejthetetlen élményt ad. Ha párlatok esetében mértékletesen napi négy centnél, borok esetében maximum napi 4 decinél nem többet veszünk magunkhoz, akkor szervezetünkre jótékony, gyógyító hatással van.

Fiatalok körében végzett felmérések szerint ők azért fogyasztanak szívesen gyümölcspárlatokat, mert élvezeti értéke mellett fontosnak tartják magyar származását, és mert kis mennyiségben fogyasztása még egészséges is. Mivel a magyar párlat iránt egyre nagyobb az érdeklődés, ezért érdemes megismerkedni a párlatfogyasztás kultúrájával.

A párlatok igazán sokoldalú italok, de a jó párlatokban félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó párlat elfogyasztása után – akkor is, ha négy centiliternél, vagy négy decinél többre sikeredett – az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje, és gyomra.

A teljes íz, és aroma, amely a párlat minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból, megfelelő hömrsékleten fogyasztjuk.

A párlatokat nem szabad csak úgy egy „szuszra”, egyetlen hörpintésre meginni. Azt csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a párlat hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőség meghatározó tényezőként is szerepelnek.
Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a párlatkészítés egy külön tudomány, két egyforma főzet nem létezik. Minden gyümölcsfajta más, és minden párlatfőző mester más párlatot készít. Felfedezni, összehasonlítani, megkóstolni a párlatfajtákat ugyanolyan élvezetes lehet, mint a legjobb borok kóstolgatása.

Biztosan felmerült a hallottak után, hogy a pálinka szót nem ejtettem ki, és ez nem véletlen, mert az én rendszeremben a pálinka csak az egyik, de majdnem a legfontosabb irányzat. Nem képviselem azt a nézetet, hogy csak a pálinka a magyar ital, a Hungaricum. Ugyanis őseink fogyasztottak likőröket, gyógylikőröket, borokat, sőt gyógyborokat, továbbá más olyan fűszeres párlatokat melegen és hidegen, amelyek fontos helyet foglaltak el egészséges életmódjukban. Jó példa ezekre a szerzetesek által készített ősi italok, akik abban az időben orvosok híján az egyszerű emberek lelki és testi gyógyítását is végezték. Rendszeremmel én ide az ősi bencés hagyományokra visszavezetett, tudatos, kulturált italfogyasztáshoz szeretném visszavezetni Önöket, amely révén nemcsak lelki egyensúlyúkat lesznek képesek visszanyerni, hanem a testi harmóniájukat is. Ezen italok fogyasztásával tehát nem csupán örömöt lesznek képesek lopni hétköznapjaikba, ünnepeikbe, társas kapcsolataikba, hanem egészséges, új életmódot, életszemléletet, amely nem idegen a bennünket körülvevő természettől, hanem ellenkezőleg arra és abból épül fel, mert az ember is abból fejlődik azzá, ami!

Jó egészséget kívánok!