Herbarium Librum
Bogyosók
Szőlőfélék családja
Vitis Vinifera
Zöld veltelini
Közismerten
osztrák szőlőfajta, mely a nevét részben arról kapta, hogy fürtjei még érett
állapotban is zöld színűek és a mustja is jellegzetesen zöld színű. Tájegységenként más
elnevezéseken is ismert, mint például Zöld muskotály, Grüner Veltliner, Valtelin
Blanc, Grüne
Muskateller, Ranfol blanc, Ranfol weisser, Ranfol bianco, Veltelinske zelene,
Veltelinski zelenij. Legfőbb termőterülete nyilvánvalóan Ausztria, de a volt
Habsburg Monarchia valamennyi országában előfordul, így Magyarországon is,
főképp a Soproni, az Ászár-Neszmélyi és a Tolnai Borvidéken terjedt el, de
sajnos nálunk
az ültetvények eléggé elhasználódtak. Ennek, ellenére a zöld veltelini igazából Ausztria
specialitása, és egyedül ott is élvez elsőbbséget a telepített fajták között.
Nyugati szomszédunknál egy időben a termés java sokáig borozókban fogyott
folyóborként. Ez még ma is nagyrészt igaz, ugyanakkor az elmúlt évtizedben a
termelők újragondolták a fajta lehetőségeit. Hazánkban 1956-tól államilag elismert fehér borszőlőfajta, egyben
az ötödik legelterjedtebb fajta. Fekvés és talaj iránt igényes, szárazságra érzékeny,
zöldmunka iránti igénye közepes. A Zöld veltelini erősebb
növekedésű, nagyobb termést és jobb minőséget adó klónja. Tőkéje erős
növekedésű, közepes számú, félmereven álló hajtást nevel. Levele kerek, olyan hosszú, mint szeles, széle lefelé hajló,
sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, alig fényes, nem zsíros fonákja pókhálós, szabályos
ötkaréjú, nyílt vállöblű, tompa fogakkal szegélyezett. Vitorlája fehéren
gyapjas. A szártag: a háti oldalon
barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, pontozott, alig hamvas. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött.
Átlagos fürttömege 150-160 g. Bogyó kicsik, kissé megnyúltak 16,0 x 15,0 mm
nagyságúak, zöldesfehérek, lédúsak, vékonyhéjúak, édesek, semleges ízűek. Téli
fagyokkal szembeni ellenálló-képessége közepes, a mínusz 17-18 celziusz fokos
téli lehűlést még károsodás nélkül tűri. Gombabetegségekkel szembeni ellenálló
képessége az alapfajtához hasonló, rothadásra kevésbé hajlamos. Termékenysége
az alapfajtánál jobb, 15-18% -kal képes többet teremni, de rövidcsapos metszés
mellett is bőven terem, átlag termése eléri a hektáronkénti 10-15 tonnát. De
nemcsak hogy bőven terem, hanem nagyon lédús is, többek között ez volt
az egyik oka annak, hogy gyorsan népszerűvé vált, és alkalmas volt tömegbor
termelésére is. Szálvesszőzése nem
ajánlott. Közepes cukorképző, hiszen középérésű, így szeptember végén
szüretelhető 15-18 mustfokra minden évben beérik. Illata kellemes, üde, ha jó minőségű, fekete borsra
és mentára emlékeztet. Gyakran fűszeres zamatú, tüzes, általában harmonikus. Sok
jó tulajdonsága van a fajtának, leginkább az, hogy csak egyszerű borászati technológiát igényel. Ha metszéskor
nem hagyunk sok világos rügyet, alacsony vagy közepes tőketerhelésnél zamatos, illatos,
élénk savtartalmának köszönhetően üde bort termelhetünk rajta. Bora rendszerint főként az
alacsony cukortartalom okán savasnak érződik, kemény karakterű, kellemes, a
fajtára jellemző íz és zamatanyagokkal. Borát a
borászok közepes minőségűnek tartják, de jó évjáratokban és megfelelő
technológiával igen kellemes bor készíthető belőle, sőt néha, ha az időjárás
engedi, kései szüretelésre is alkalmas. Főként
halakhoz ajánlják a zöld velteliniből készült bort, de más könnyű ételekkel is
párosítható, mint például natúr
szárnyas húsokhoz jól párosítható.
Fogyasztása 10-12 °C-os hőmérsékleten a legoptimálisabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése