Citrom

Herbarium Librum

   Rutafélék Családja

Citrus Limon

Magyar Citrom

Az egyik legenda szerint az illatos citrom elnevezését egy maláj szóból, a „limung”-ból kapta, ami a „hasznos az anyáknak” jelentéssel bír. Ezt a citrusfélét ősidők óta a gyógyítók terhes anyáknak írták fel az egészség megőrzésére. Minden felnőttnek és gyermeknek hasznos kivéve a fekélyeseket és az allergiásokat. Lehetne másként? Hiszen a citrom – a C-vitamin, sokféle szerves sav, pektinféle anyagok, flavonoidok kincstára. A citrom önmagában is finom. Legnagyobb körű felhasználását a medicinában, kozmetológiában és a konyhaművészetben találta meg. Ezzel a gyümölccsel hétköznapi életünk során szinte minden nap találkozunk. Facsarjuk teába, különféle ételekhez használjuk, de kevesen tudják, hogy honnan származik ez a csodás termés. Hogy hol van eredeti hazája, a mai napig nem sikerült megállapítani. A citromot a meleg éghajlatú országokban, a trópusokon, a szubtrópusokon szinte mindenhol termesztik. Maga a „Limon” szó a perzsa nyelvből ered és először Oroszhonban a XVI. Század végén jelent meg. Európában, pedig Macedóniai (Nagy) Sándornak köszönhetően terjedt el a citrom. Harcosai a különféle furcsaságok mellett Indiából hozták ide, amit akkor még indiai almának neveztek. A citromot háromezer éve termesztik, mégsem ismerjük eléggé. Egyrészt tudjuk, másrészt csak sejtjük: C- vitaminja csodákra képes, hatalmas gyógyereje van. Megvéd az öregedéstől, megvéd a ráktól is? Lehetséges. Nézzük hát, mi mindent gyógyít ez a fanyar ízű, sárga gyümölcs. Teofrastus i. e. 310-ben a citrom belsejének főzetéről azt írta, hogy ellenszere minden mérgezésnek. Plinius, a híres római természettudós a citromot kígyómarás ellen vélte hatásosnak; Avicenna, a kezdeti középkor neves orvosa szívbetegségek gyógyítására ajánlotta. Ez idő tájt már ismert volt mint vizelethajtó, izzasztó, vérzést elállító és sebet összehúzó szer, de ugyancsak citromot használtak a bőrre kenve napégés enyhítésére, nehézlégzés megkönnyítésére, csuklás ellen, általános erősítőként, valamint gargalizáltak vele. A reneszánsz idején a citromot mint pestis elleni szert ismerték, s levét a kór megelőzésére fogyasztották. Már az 1600-as évek elején arra figyeltek fel az orvosok, hogy a citrom jó ellenszere a skorbutnak. Később az 1750-es években, egy ismert skót hajósebész és utazó, James Lind is bizonyította ezt híres kísérletében, a Salisbury hajó fedélzetén. Skorbutban szenvedő betegeket, akik azonos ételeket fogyasztottak, csoportokra osztott, majd különbözőképpen egészítette ki étkezésüket. Az egyik csoport narancsot és citromot kapott naponta, a másik almabort, a harmadik egy gyógyszert, amelyre akkortájt esküdtek az orvosok és így tovább. Igazi javulást, majd gyógyulást csak az első csoportban tapasztalt. Ennek köszönhetően, 1795-ben óriási késedelemmel, a Brit Admiralitás kötelező határozatot hozott a Királyi Tengerészet tagjaira vonatkozóan, miszerint mindenki kapjon naponta egy adag citrom- vagy zöldcitrom- (lime-) levet. Az ezt megelőző több mint 40 év alatt majdnem 200 ezer angol tengerész halt meg skorbutban. Hazánkban dr. Bucsányi Gyula írta a Természetes nyerskoszt és gyógyhatása (é. n.) című népszerű könyvében, hogy a citrom a legjobb természetes ecet, melynek sava valóságos gyógyszer. Különösen jó gyomor-, hólyag- és bélbajoknál, veseköveknél, köszvénynél, reumánál, érelmeszesedésnél, szívbajoknál és kitűnő hűsítő, csillapító lázas betegeknél. Szerinte a citrom héja is tartalmaz gyógyszert, ami kitűnő hatású májbetegségek, kövek, veseproblémák, érproblémák gyógyításában. A különféle tisztítókúrák elterjedésével ismertté vált a citromkúra is. A népgyógyászat határait túllépve, tény, hogy a híres magyar tudós, Szent-Györgyi Albert is sokat foglalkozott a citrom vizsgálatával (noha tiszta állapotban a C- vitamint zöldpaprikából állította elő, mely munkájáért 1936-ban Nobel-díjat kapott). Kimutatta azt is, hogy ott a citromban az aszkorbinsav kísérője, a P-vitamin (a citrin), mellyel együtt le lehet küzdeni a hajszálerek merevedését. Ily módon a citromlé nemcsak a vitaminhiány fellépésétől óvja meg az embert, de szerepe lehet a szem recehártya-gyulladásának, az agyvérzésnek, a szívizomgyengeségnek és más egyéb érrendszeri betegségnek a megelőzésében is. Számos javaslat született a citrom felhasználására sok száz éves pályafutása alatt. Talán a legegyszerűbb ezek között: a mézzel édesített citromlé. Kellemes üdítő- és hasznos védőital. Nyugtató hatást gyakorol az egész szervezetre, így nyugodt alvást eredményezhet, a hipertóniás és túl ideges betegek kezelésében is megpróbálható. Lehetséges, hogy a C- vitamin nemcsak a skorbutot, hanem bizonyos rákfajták kifejlődését is gátolhatja; hátráltathatja az öregedést a sejtek megvédésével. A C-vitamin az egyik legerélyesebb antioxidáns, s ez a héjára is vonatkozik. Így a citrom fogyasztása "szőröstül-bőröstül" ajánlatos; vagyis ne dobjuk el a héját, hanem lereszelve ízesítőként együk meg azt is. Sok benne az E- és C-vitamin, valamint a rost. Jó a migrén ellen is, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi játszódik le a fejünkben, amikor migrénünk van, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy a fájdalmat megelőző stádiumban a véredények összeszűkülnek az agyban, s a szövetek oxigénhiányos állapota okozza a görcsös fejfájást. A migrén utolsó fázisában viszont újból kitágulnak a véredények, de mivel ez a folyamat vérkeringési zavart okoz, felerősödik a fájdalom. A kávéban lévő koffein hatására a véredények kitágulnak, először az agyban, majd az erekben, s oldódni kezd a görcs. A citromsav, vegyülve a koffeinnel és a cukorral meggyorsítja a koffein felszívódását és felerősíti a hatását. A cukrozott, citromos kávénak olyan különleges íze van, hogy úgy érezzük, "mindenünket összehúzza". Az egész test tehát görcsösen összerándul, majd elernyed: csillapodik a fájdalom, enyhül a rosszullét. Ez a régi háziszer segít a migrénen, de mivel a görcsös fejfájás okai egyénenként különbözőek, a csodának hitt szer nem okvetlenül használ valamennyi esetben. Mindazonáltal jó tudni: a fájdalomcsillapító tabletták zöme tartalmaz koffeint. Kultúrnövényként a citromot ma már minden trópusi és szubtrópusi országban termesztik, különösen a viszonylag hűvösebb, egyenletes éghajlatú tengerparti területeken. Az ültetvényeken a citromfák egész évben virágoznak, a termést évente hat-tíz alkalommal szüretelik. A gyümölcsöt általában még zölden leszedik, így kezelés után három hónapig vagy még tovább tárolható. Egy fa átlagos évi terméshozama ezerötszáz citrom. Mivel könnyen sérül, a szüretelőknek kesztyűt kell viselniük, s óvatosan kell bánniuk a gyümölccsel a csomagolásnál is. A citromnak sok fajtája létezik. Sokuknak vastag a héja, ez azonban nem hátrány, hiszen a vitaminok nem csak a húsában, hanem a héjában is megtalálhatók. A citrom „bőrében” található poliszacharidok és pektinek segítik a gyomor- és bélrendszer jó működését, továbbá a káros mikroorganizmusok eltávolítását. A citrom héjából vonható ki a citrom illóolaj. A citrom húsa 90 %-ban olyan folyadékból áll, amelyben vízben oldódó savak és vitaminok találhatók. A citrom húsa tartalmaz alma- és citromsavat, kálium és réz sóit, fitoncidokat, pektin anyagokat, C-, P-, B-vitaminokat, valamint karotint. 100 g citrom körülbelül 40 mg C-vitamint tartalmaz. Ne használjunk fém citromcsavarót, mert a gyümölcs így elveszti legfontosabb értékeit. Ha egy fénydióda egyik kimenetéhez cinkhuzalt forrasztunk, a másik kimenethez, pedig rézhuzalt és a huzalok másik végét citromba szúrjuk, akkor a fénydióda kigyullad, mert a citrom savat tartalmaz. Megindítja a nyálképződést, akár akkor is, ha csak érezzük az illatát. A citrom miatt egy fúvószenekar fellépése félbeszakadt. Az első sorban ölő gyerekek élvezettel ették a citromot a fellépőkkel orra előtt. A zenekari tagok nem tudták elnyomni nyálképződésüket, amit a citrom látványa vagy illata váltott ki, ez pedig megakadályozta a fúvós hangszereken való játszást. Kicsit kevés szó esik általában a citromhéjáról, sőt a legtöbben el sem fogyasztják, hanem nemes egyszerűséggel kidobják, pedig valójában nagyon sok szervezetünk számára fontos anyag éppen abban található meg. A szárított héjat (Citri pericarpium) spirális szalagokban vagy kockára vágva forgalmazzák, de így csak az édes- és likőripari üzemekben használják fel. Otthon a legjobb frisset tartani, hogy ízesítésre mindig kéznél legyen. Nekünk szerencsére megadatott, hogy saját citromfánk van, így tehát olyan gyümölcsöt fogyaszthatunk, amely helyben terem, a szemünk előtt növekszik, és minden káros anyagtól mentes. Ezt használjuk fel mi is párlatainkhoz.