Királyleányka Szőlő Natúr Borpárlat 2014.

704.

2014/1027

AQUAVINICUM

NATÚR

BOR

 

  Királyleányka Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

 Négy nap munkaszünet után csak az a legnagyobb probléma, hogy ismét munkába kell állni, ezt követően, pedig elég nehéz felpörögni. Választásunk persze tudjuk, hogy nem nagyon van, így tetszik, nem tetszik, de bele kell húznunk a melóba, hiszen elég sokan várják már az italaikat. Sajnos akadnak rossz hírek is, amelyeket fel kell dolgozni, ha tetszik, ha nem. Ilyen a pálinkatörvény módosítása, amely a bérfőzdék helyzetét eléggé meg fogja nehezíteni. Az EU ránk erőltetett adófizetési kötelezettségének 50%-os kivetése is 860 forinttal drágítja meg a bérfőzetett italok önköltségét. Amellyel szemben az otthon főzött italok helyzete tovább szilárdult, sőt arra felé tereli az eddigi bérfőzőket, hogy vagy otthonra vegyenek üstöt, vagy pedig illegálisan főzessenek valamelyik magánfőzővel. E dolgok latolgatása közben azért magamnak is legurítottam egy kis italt, hogy azért egy pár napig legyen nekem is miről írnom egy-két gondolatot. Olyan alapanyagot választottam, amelynek tavalyi változatával éppen nem olyan régen a Mórahalmi pálinkaversenyen nyertem arany, illetve ezüst elismerést. Ez az alapanyag, pedig nem más, mint a Királyleányka Szőlőnek a bora. Azt azért rögtön az elején el kell ismernem, és le kell szegeznem, hogy az idei királyleányka szőlő, és a tavalyi között is jelentős különbség volt. Az idei szőlő mind mustfokában, mind beltartalmi értékeit tekintve is elmaradt a tavalyihoz képest, amelyből nyilván következik, hogy a belőle készített bor sem lesz olyan értékű, igaz, hogy ez, pedig még nem jelenti azt, hogy a belőle készült párlat nem lesz jobb. Persze egy aranynál nem könnyű jobb eredményt felmutatni, ha csak nem champion érték lesz belőle, de azért ezt erősen kétlem így előre tekintve a múltba. Természetesen nem az összes borból készítettem párlatot, hanem hagytam egy keveset a jövő évi borversenyekre is. A Királyleánykáról sokakban él az a tévhit, miszerint bora a női ízléshez áll közelebb. De talán inkább maga a fajta az, amely kissé „nőies” adottságokkal rendelkezik, hiszen mihelyst jól érzi magát, kifinomult illatözönnel jelentkezik, becézgető zamatokban bővelkedik, savai simulékonyak, azonban ha a körülmények nem megfelelőek számára, kíméletlenül durvává, zorddá, rideggé válik, és sajnos nem igazán szerethető. Ilyenkor talán jobb is magára hagyni, és inkább egy másik Királyleányka után nézni.