504.
2014/0221
AQUAVINICUM
NATÚR
VADGYÜMÖLCS
Kékfrankos mustos Kökény
üvegben érlelve
Ismét péntek van, úgy hogy csak pár óra választ el
a hétvégétől bennünket. Gondolom ilyenkor már mindenki megfigyelte, hogy még a
percek is ólomlábakon járnak. De ha már ez így történik legalább, alkalmunk van
arra, hogy párlatot készítsünk erre a napra is. Az elmúlt napokban egy sor
olyan különleges italkülönlegességet mutattunk be, amelyek kézművességéhez nem
férhet kétség. Ezek az italok nem nagyüzemileg, nagy tételben készülnek, hanem
kézzel kisüzemileg állítjuk elő, kis mennyiségben, megismételhetetlen módon.
Ezeknek az italoknak pontosan ez a lényege, hogy nem piacra készülnek. Így hát
ezt a sort most a mai napon sem szeretném megszakítani, és így a naspolya, és a
viaszszilva után egy kékfrankos szőlővel házasított kökényt mutatnák be. A
tavalyi évben is elkészítettem egy ehhez hasonló italt, de akkor
rizlingszilváni szőlő mustjával házasítottam össze a kökényt. Fergeteges sikere
volt annak az italnak, igaz nem annyira a zsűrik számára, sokkal inkább baráti
kóstolok alkalmával csábított el mindenkit, aki csak beleszippantott. Akkor az
illatában sokkal nőiesebb volt, mint a ma bemutatásra kerülő idei változata,
amely a kékfrankos szőlőnek köszönhetően egy kicsit határozottabb, férfiasabb
karakterrel bír. A szőlészetben elhagyott, böngészet, későn szedett kékfrankos
savainak nagy részét már alaposan elvesztette, viszont cukortartalma lényegesen
magasabbra emelkedett. No és persze erre azért is volt szükség, hogy érés
időben a kökény érését is utolérje, hogy az együtt cefrézés megfelelő
hatásfokot érhessen el. A kékfrankost nem nagyon kell bemutatni, igaz, hogy már
a kökényről is nagyon sok gondolatot megfogalmaztam, és blogomon több tízezren
olvasták ezeket a gondolatokat. A
kökényt sajnos még a mai napig is olyan növénynek tartják, amelyet gaznak
titulálnak, pedig az egyik leggyakoribb hazai cserjefaj. Szinte minden
erdőtársulás naposabb szélén, illetve utak, mezők, árkok szélén megtalálható.
Elsősorban gyökérsarjaival szaporodik. Rügyei aprók, a szürke hajtásokon
elszórtan állnak. Az oldalhajtások tövisekben végződnek. Fehér színű virágai
tavasz közepén, lombfakadás előtt nyílnak. Pompázatos látvány, amikor nyílnak,
és akkor már tudjuk, hogy valóban tavasz van. Ezt az italt olyanoknak ajánlom,
akik szakítani tudnak a hagyományokkal, és belemernek vágni új dologba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése