Királyleányka Szőlő Natúr Törkölypálinka 2013.

422.

2013/1201

 

 

 

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

 

 

  Királyleányka Fehér Szőlő  

  üvegben érlelve

Eltelt egy újabb egyházi év, és adventtel már egy újjászületés részesei lehetünk. Ahogy az elmúlt években is, úgy idén is, ismét elkészítettem azt a törkölypárlatomat, amely pálinkaként és borként is pincészetünknek a kezdetét jelentette. A királyleányka fehér borszőlőről írtam már sokat, de talán nem lehet eleget emlegetni azt, ami ilyen nagyszerű. Mint bérfőzdében dolgozó pálinkafőző nagyon sok cefrével találkozom nap, mint nap. Sajnos a cefrekészítés a gyümölcsök esetében már szépen fejlődik, de a fehér szőlők törkölyét még mindig rendszerint nem jól készítik el az emberek. A borászok többsége már tudja, hogy a szüret időpontja milyen fontos, hogy cukor és savtartalom aránya mennyire befolyásolja nemcsak a leendő bor élettartalmát, hanem a törköly, és a belőle születendő pálinka minőségét is. Továbbá nyilvánvaló, hogy fehér szőlő bogyóiról leeresztett mustot nem a szabad levegőn erjesztjük borrá, mégis sokan a vissza maradt, kipréselt bogyókat egy zsákba dobva rakják félre, hogy abból majd pálinkát készíttessenek. Az azért már egyre általánosabb, hogy a bogyózást végrehajtják, de mégis a törkölyt még mindig melléktermékként kezelik, pedig annak kezelése éppen olyan fontos, mint a musté, amelyből a bor keletkezik. Oxigéntől elzártan, de az erjedéskor keletkező gázok megfelelő elvezetésével, felhígított törkölycefrével tudunk megfelelő erjedési körülményeket létrehozni. Fontos a cukor és savtartalom ellenőrzése, gondozása, a pektinbontás, és az irányított erjesztés élesztőgombával való beoltással. Az erjedés ideje alatt feleslegesen nem kell az erjesztő edényt nyitogatni, egy nap egyszer elég a törkölysapkát visszajutatni a folyadékba. A zajos erjedés lefolyása után, pedig mindig ritkábban kell ezt a műveletet végrehajtani. Minden év, különböző minőségű szőlőt eredményez, így a belőlük született párlat is évről-évre más lesz. Az idei évben a kevés csapadék segítette a szőlőbogyók fejlődését, amelynek következtében a cefréből lepárolt italon érzik némi keserű háttér íz. Ez azonban nem ritka e szőlőfajta jellegében. Persze ezen felül ott van a parfümösebb illat- és zamatvilágában a liliom, a viola, az akác és a vadrózsa, az édes hangulatú jegyek a méz, alma, körte, valamint a gyógyfüves aromák közül a menta, a kamilla is, utóízben akár némi kesernyével és gyömbérrel. De így komplexen csodálatos párlat született, amelyet élvezettel és örömmel fogyaszthatunk mindenkor.