280.
2013/0127
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Szilváskökény
üvegben érlelve
Mint ahogyan megígértem az elkövetkezendő napokban tényleg
különlegesebbnél-különlegesebb párlatok fognak születni pincészetünk
boszorkánykonyhájában. Ezúttal két rokon gyümölcsöt házasítottam össze kis
mennyiségben cefre korában, hogy vajon milyen hatással lesznek egymásra a
desztillálás után. A rokonságon túl ma az egyik kultúr növény, a másik pedig,
vadon termő, erdei gyümölcsnek számít. A vadon,
emberi gondoskodás nélkül termő gyümölcs gyűjtögetése már felveti az emberi
együttélés legfontosabb kérdéseit is: ki mennyire részesülhet a közösség által
lakott, sajátjának tekintett terület ingyen áldásaiból. Jelenleg a nyugati
civilizáció hatására ez az áldás gyakorlatilag felhasználatlan, mert az emberek
többsége képtelen leereszkedni a természethez. Az ember már akkor munkát fektetett a gyümölcstermés fokozásába,
minőségének javításába, amikor még nem alakult ki sem a földre, sem a
gyümölcstermő fára vagy a fát nevelő területre a másokat kirekesztő
magántulajdon. A városokban felépített hipermarketek ma a világ minden tájáról
a legkülönlegesebb gyümölcsökkel is ellátják a fogyasztókat, mindehhez csupán
pénz kell. Arról azonban teljesen leszoktatják az embereket, hogy a
környezetükben fellelhető vadon termő gyümölcsöket összeszedjék, azokból
fogyasszanak. A kökény, pedig valójában egy igen mitikus gyümölcsünk, amely
régebb óta itt található, mint a magyarság. A házasítás másik fele egy
nemesített szilvafajta a Stanley. Nyilvánvalóan a kökény kevés alkohol
tartalommal rendelkezik, viszont igen jellegzetes és erős aromákkal bír. Ezzel
szemben a szilva magas alkohol tartalommal rendelkezik, és bár aromában is igen
gazdag, mivel közel fekszik a kökény illatához a rokonság miatt, úgy gondoltam,
hogy ki lehet próbálni, mi jön ki belőle. Ahogy vártam is az erjedés intenzíven
zajlott le az élesztőgombák hatására. A
született párlatban lekerekedett savak, sokrétű illat, komplex ízvilág
bukkannak fel. Beszédes pálinka, sokkal több aroma van benne, mint azt első
szippantásra gondolnánk. Rétegei vannak. Ízében meglepő módon inkább a marcipán
dominál. De ott a dér csípte gyümölcs is a maga finom fanyarságával. Ebben az
ízben, akárcsak a többiben, a kóstolómester stílusa is benne van. Aki saját
ízlése szerint döntötte el, hol van a párlat közepe, magja. A pálinka íze végső
soron a kóstolómester kézjegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése