192.
2012/0507
AQUAVINICUM
NATÚR
TÖRKÖLY
Fehér Furmint szőlő
üvegben érlelve
Mindig is különös szeretettel foglalkoztam az
őshonos magyar gyümölcsfajtákkal. És itt nem szó szerint a gyümölcsöt kell
érteni, mert rossz magyar szokás szerint a szőlőt nem mindig tekintik az
emberek gyümölcsnek akkor, amikor abból pálinkát készítenek. A szőlőből, vagy
annak feldolgozásából származó párlatokat, pálinkákat sohasem tekintették
igazán gyümölcspálinkának, pedig ebben azért tévednek, akik így gondolják. A mi
vidékünkön nem őshonos fajta a Furmint szőlő ennek ellenére a híre
természetesen ide is eljutott. Egy igen kedves borász barátom jóvoltából
kerültem én is igazán közeli kapcsolatba ezzel a szőlőfajtával. A lepárlásra
hozzám kerülő furmint törkölyét szakszerűen készítette el, de kis mennyiség
lévén igazán nem akarta külön desztilláltatni csak tanácsomra, némi
rábeszélésemre hajlott erre a dologra. A különleges bora után, különleges
törkölypálinka született belőle, amelyből jómagam is kaptam egy kisebb
mennyiséget, kóstoló gyanánt. Ha valaki nem ismerné ezt a fajtát annak a
következő néhány tudnivalót a figyelmébe ajánlanám. A furmint, fehér bor
készítésére alkalmas szőlőfajta, a Vitis vinifera Pontian Balcanica ága,
jellegzetes magyarfajta, a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Őshonos, magyarfajta. Vannak kutatók, akik
szerint a 12-13. században francia - vallon telepesek hozták magukkal. Ezzel szemben
a növénytani kutatások bebizonyították, hogy a furmintot a 13. században
már valóban ismerték, termesztették, sőt az 1200-as években, Sopronban is
említik a furmintot Zapfner néven. Nagyváthy János kutató állapította meg
először: a Furmint mindenütt van, de százféleképpen ismerik. Ez pontosan így
van, Erdélyben Som-nak nevezik, de régen ismert volt még a kereszteslevelű,
hólyagos, nemes, lazafürtű furmintok is. Amiatt, hogy eredete nem pontosan
ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a mai Horvátország és
Szerbia területén elterülő Szerémség, de lehet a mai Magyarország is. A
nyelvészek szerint a „furmint” név francia jövevényszó, ami végső soron a latin
frumentum szóból származik, amely „gabonát” jelent. Az elmélet szerint a
cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes
bor. A filoxéra előtt az egyik legelterjedtebb fajta volt itthon, jelentőségét
utána elvesztette. Ma azonban ismét felfelé ível karrierje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése