193.
2012/0508
AQUAVINICUM
ÉRLELT
TÖRKÖLY
Fehér Furmint szőlő
eperfa hordóban érlelve
Régi szokásomhoz híven most is kétfelé
választottam ezt a párlatot, és amíg egyik fele üvegben érlelődött, addig a
másik fele eperfa hordós érlelésnek lett alávetve, hogy mind színében, mind
illatában és zamatában egy új talán még finomabb párlat keletkezzen. Közben
azért folytatnám gondolataimat erről a szőlő fajtáról. Hasonnevei: Zapfner,
Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai. Bihari boros, Biharboros, Demjén,
Formont, Furmin, Gemeiner, Görin, Görgény, Kéknyelű, Szegszőlő. Tipikus
regionálisfajta, a Kárpát – medencén kívülre nem nagyon került belőle.
Elterjedt a tokaji régió Szlovákiához tartozó részében is. Ausztriában moslernek
nevezik. Kis ültetvények találhatók Szlovéniában, ahol a neve sipon.
Termesztik még Horvátországban, Romániában és a volt szovjet tagállamokban is.
Itthon, Tokaj-hegyalján és Somlón meghatározó fajta. Magyarossági
termőterülete: 4.340 ha,
és ezzel a második legnagyobb területen termesztett fehérszőlő hazánkban. A
furmint Hegyalja legnemesebb szőlőfajtája, mintegy 65%-os jelenlétével domináns
szerepet tölt be a borvidéken. A Furmint szőlő szinte minden jó tulajdonsággal
rendelkezik; betegségre nem hajlamos, a téli fagynak ellenáll, szereti a jó
napos fekvést. Forró nyár, esővel váltakozó meleg ősz érlelik meg az aranyságra
bogyókat. Későn érő, kiválóan alkalmas aszúsodásra. A fajtacsoporton belül
megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben
termesztett, domináns változat a fehér furmint egy későn – október második
felében – érő fajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, a talaj iránt nem igényes, de
a kötött, mély, ásványi anyagokban gazdag talajokon hozza legszebb formáját, és
a vulkáni málladékon és löszön is jól terem. A homokot, köves öntéstalajokat
nem kedveli. Közepes illetve bőtermőfajta. A levele alig tagolt, szélessége és
hosszúsága nagyjából megegyező, vastag, kissé hólyagos. Fürtje laza, középnagy
(átlagsúlya 10 dkg), bogyói közepes nagyságúak, sárgászöldek, napos oldalukon
rozsdásak, hosszú nyelűek, kissé vastag héjúak, ropogósak, lédúsak, jól beérve
szépen aszúsodnak. Mindebből jól következik, hogy igen hálás szőlőfajta, mely
nem csak borában, de pálinkájában is felejthetetlen élményt képes nyújtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése