490.
2014/0207
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Papkörte
körtefával érlelve
Bizony ismét péntek van, vagyis itt a küszöbön a
hétvége, és neki ugorhatunk azoknak a dolgoknak, amiket szívesebben csinálunk.
Nekem azért az a szerencsém, hogy hétköznap is azt csinálom, amit szeretek:
szőlőt, gyümölcsöt metszek, vagy éppen pálinkát desztillálok, érleléseket
végzek különböző fákkal, de azért esténként egy-egy pálinka lebírálása is
izgalmas élményeket nyújt, hogy az, fejlődésében éppen hol áll. De mondhatnám
az éppen aktuális borfejtéseket is, amelyek során megszületnek borseprő
alapanyagok, amelyekből szintén jó kis pálinkákat lehet készíteni. Ezzel a kis
bevezetővel el is érkeztünk a következő párlat családunkhoz, amely ezúttal
csupán két tagból áll. A gyümölcs az udvarunkban és a szomszédunkban álló
körtefa terméséből született, de nem a legdivatosabb körte fajtákról van szó,
és úgy-e ezzel már el is árultam, hogy körtéről van szó. Ezen belül is egy
ritka fajta a papkörte az, amelynek cefréjét desztillálás alá vontam. Nem nevezhető
igazán bőséges cukrot adó gyümölcsnek, így aztán a száz literes hordó cefréből
igen csak szerényen született pálinka. No nem is vártam tőle sokkal többet, de
remélhetőleg illat és aroma anyagban elég különlegesed ad, ahhoz, hogy értelme
legyen a vele való munkának. Társneve Kaludjerka, vagy Curato. 1760-ban a
francia Leroy nevű lelkész nemesítette ki, amelyet egy elzászi erdőben talált,
ahol spontán magoncként kelt, és azóta, világfajta lett. Hozzánk Magyarországra
déli szomszédunktól, Szerbiából érkezett. Hazai elterjedése az üzemi
gyümölcsösökben 7,1% . Bereczki Máté szerint Magyarországon sokáig Kossuth körte néven
szaporították. Mára elsősorban igénytelensége és konzervipari, illetve pálinka
feldolgozása miatt maradt jelentősfajta. Bőven és igen rendszeresen terem,
fája, pedig gyorsan termőre fordul. Jól termékenyülősége mellett azonban
érdekes módon virágpora igen rossz minőségű. Fájának az is jellemzője, hogy
rendkívüli mértékben szívós, hosszú életű, így aztán nem ritka belőlük a száz
évnél idősebb is. Amelyekről én szedtem a gyümölcsöt azok is legalább ötven
évesek, és tavaly is több mázsa termést produkáltak gond nélkül. Saját fájával
végeztem az érlelést remélve, hogy ettől még inkább jellemző lesz az aromája. A nemes körte az embernek, a vadkörte a vadnak
fontos táplálék. Tehát joggal fogalmazhatunk így: a körtefa ökológiai
szempontból legértékesebb fafajaink közé tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése