Vörös Áfonya

Herbarium Librum

Gyümölcsök

Bogyósok

Hangafélék Családja

Vaccinium vitis-idaea

Vörös Áfonya

Erről a gyümölcsről rengeteg jót lehet elmondani, és csak egyetlen rosszat: nagy baj, hogy nincsen minden kiskertben, hobbitelken legalább néhány termő tő belőle. A vörös áfonya a hangafélék családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, magyar népies nevén: havasi meggy, kövi málna. Észak-Amerikában és Észak-Európában őshonos. Angol neve a cranberry. A növényt gyógyhatása miatt Észak-Amerika minden részén termesztik. A szabad természetben 2500 méter tengerszint feletti magasság alatti hegyeken, erdőszéli ligetes területeken, fenyvesekben található. Több száz fajtája van, ezek közül a legismertebb a fekete, a vörös és a tőzegáfonya, ezek, ha nem is túl nagy számban, de Magyarországon is előfordulnak. Ezúttal a vörös áfonyát mutatom be. Örökzöld törpecserje, kúszónövény, indái több méteresre is megnőnek. A termése kerek, élénkpiros bogyó, nagyobb, mint az elterjedtebb fekete áfonyáé. Hazánkban, a Zemplénben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él. Hazánkban jóval ritkábban fordul elő, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket. Vadon élő változata ritkasága miatt fokozottan védett, de szerencsére termeszthető is: a napsütötte, lazább, savanyú talajú kertekben érdemes megpróbálkozni vele. A vörös áfonyát először 1550-ben egy bizony James White Norwood említi meg, aki úgy hivatkozik rá, mint az indiánok egyik fontos táplálékára. James Rosier könyvében, a The Land of Virginiában egy olyan történetet mesél, melyben az európaiak partraszállása során az indiánokkal egy csésze áfonyalevet fogyasztottak el. 1633-ban Massachussetsben elkel egy áfonyában festett alsószoknya 16 shillingért. 1640-ben Roger Williams Key into the Languages című könyvében bearberriesnek nevezi a vörös áfonyát, mivel látta, hogy a medvék egyik fő táplálékául szolgálnak. 1648-ban a prédikátor, John Elliott mondja, hogy a vörös áfonya ragyogása olyan akár az evangéliumoké. Az első vörös áfonyával készült recept 1663-ban jelenik meg a Pilgrim szakácskönyvben, amiben áfonyamártást készítenek belőle. 1667-ben New Englandben 10 hordó áfonyát is küldenek a három hordó tőkehal mellé az indiánoknak a megbékélés jeléül. 1669-ben Richar Cobb kapitány házában hatalmas lakoma volt, hogy megünnepeljék házasságát és a választás sikerességét és a pulykához áfonyaszószt kínáltak. 1672-ben John Josselyn New Englandi ritkaságok című írásában így ír az áfonyáról: ”A vörös áfonya vagy bearberry egy kis növényen nő, mely a mocsaras területeken fellelhető. A bogyók halványsárgák, majd később pirosak és akkorák, mint a cseresznye. Néha tökéletesen kerekek, máskor oválisak, de mindegyiküknek fanyar íze van. Augusztus-szeptember között érnek be. Az indiánok és az angolok cukrozva fogyasztják vagy szószt készítenek belőle, ami a sültekhez kiváló. Kicsit hasonlít az íze az egreshez.” 1683-ban említik meg először az áfonyalevet a Compleat Cook Guide című könyvben. 1703-ban a Harvard Egyetem évnyitóján az áfonya szerepel a menüben. 1816-ban megkezdődik a vörösáfonya kereskedelmi értékesítése, 1843-tól pedig nagyszabású termelése. 1860-ban vers születik a vörösáfonyáról The Cranberry Tart címmel, melynek szerzője Edward Watson. Az amerikai függetlenségi háborúk idején az amerikai hadihajók legénysége áfonya fogyasztásával igyekezett elkerülni a skorbut kialakulását. Az USA-ban az 1900-as évektől egyre nagyobbá válik a vörösáfonya értékesítése. egyre több márka kerül a piacra és egyre nagyobb reklámokkal népszerűsítik a terméket. Megkezdődik a vörösáfonya tartósítása és feldolgozása. Amerikában, Wisconsin államban minden év szeptemberében meg lehet figyelni a vörös áfonya betakarítást, ami igazán látványos módon történik a hatalmas ültetvényeken. A begyűjtés előtt a bokrokat teljesen elárasztják vízzel. Az áfonyaszemeket ezt követően könnyű összegyűjteni, mivel a víz felszínén lebegnek. Kifejezetten savanyú 3-5 pH talajokat, teljes napfényt kíván. Alacsony termetű cserje, 15-30 cm-es, felemelkedő, elágazó szárakkal. A levelek télen is zöldek, szórt állásúak, 2-3 cm hosszúak, kerülékesek vagy tojásdadok, kissé bőrneműek, merevek, élük visszahajtott és ritkásan csipkézett; a levelek fonákán barnás pontok láthatók, erezetük szárnyas. A Kárpátokban elterjedt, különösen nyirkosabb fenyvesekben és azok szélén, tőzeglápok környékén, helyenként összefüggő állományokat alkot. Csenevész példányok fennmaradnak az erdő kiirtása után a havasi legelőkön. Magyarországon ritka, védett faj. Alacsony termetű cserje, 15-30 cm-es, felemelkedő, elágazó szárakkal. A levelek télen is zöldek, szórt állásúak, 2-3 cm hosszúak, kerülékesek vagy tojásdadok, kissé bőrneműek, merevek, élük visszahajtott és ritkásan csipkézett; a levelek fonákán barnás pontok láthatók, erezetük szárnyas. A virágok a szárak csúcsán tömörülnek, fehérek vagy vöröses rózsaszínűek, bókolok, alakjuk csengettyűre emlékeztet. Májustól júniusig virágzik, virágai öntermékenyülésre hajlamosak. A termés gömbölyű, vörös bogyó, átmérője 0,4-0,5 cm, íze savanykás, kesernyés. Végálló fürtben csoportosuló virágai rövid kocsányúak, illatosak. A harang alakú párta 8-10 mm hosszú, fehér vagy rózsaszínű. Jól tűri a téli hideget, elviseli a -22C-ot is. A vörös áfonyára is igaz, hogy minél színesebb egy gyümölcs, annál több értékes hatóanyag van benne, és az is, hogy azok gyümölcsök a legértékesebb vitaminforrások, amelyek termesztett változatukban is megőrzik "vad" tulajdonságaikat. Márpedig számtalan megőrzésre érdemes jó tulajdonsága van: egészséges, vitamindús, nyomelemekben és antioxidánsokban gazdag, ráadásul aromás, finom. A kisméretű, vörös bogyókat sok száz éve használják orvosi célra. A bennük lévő fitovegyületek közé tartozik a csersav és az antocianin, amely segíti az éjszakai látást, a magjából préselt olaj pedig ómega-3 zsírsavakban gazdag. A tiszta áfonyálé nagyon savas, ezért hígítva fogyasszuk. Sok értékes ásványi anyagot tartalmaz, kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, cink és mangán, foszfor is van benne, valamint kén. A-, B-, C-, és E-vitaminok gazdag forrása. Flavonoid-tartalmának köszönhetően érvédő hatású, csökkenti az infarktus kialakulásának veszélyét, és a memóriazavart is javítja. A szájüregben és a húgyutakon fellelhető egyes baktériumok ellen is bevethető a benne lévő baktériumölő proantocianidin miatt. Az áfonya fogyasztása közben egy hippursav nevű anyag termelődik a szervezetben, amelyről bebizonyosodott, hogy erős antibakteriális hatúsa van a húgyúti rendszerben. A vizsgálatok során ugyanis azt tapasztalták, hogy ez a vegyület segít megakadályozni, hogy a húgyúti fertőzések leggyakoribb előidézője, az E. coli baktérium hozzátapadjon a hólyag falát borító hámsejtekhez. A benne lévő nagy mennyiségű fenol antioxidáns hatású, erősíti az immunrendszert, véd a fertőzések ellen, érvédő és sejtregeneráló, méregtelenítő, akadályozza a kőképződést, a gyulladásos és daganatos megbetegedések kialakulását, így kiemelkedő a betegségmegelőző hatása. Tudományos kutatások szerint a vörösáfonyalé megnövelheti a „jó" (HDL) koleszterin szintjét és a vérben lévő antioxidánsok mennyiségét. Ily módon tehát megelőzheti a szívbetegség ki­alakulását, bár jótékony hatásának kifejtéséhez a kutatások alap­ján elég nagy adagra van szükség — három pohár koncentrált gyümölcslére három hónapon át mindennap. Az orvosok úgy vélik, hogy a vörös áfonya a stroke súlyosságát is csökkentheti, és a betegségből való felépülést is felgyorsítja. A vörös áfonya szagtalanítja a vizeletet, tehát nagyon ajánlott a fogyasztása mindazok számára, akik inkontinenciában szenvednek. Magas vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt népszerű gyümölcs, de íze a fekete áfonyánál is fanyarabb, keserűbb, ezért csak feldolgozva fogyasztják. A tiszta áfonyáié nagyon savas, ezért hígítva fogyasszuk. Az orvosok úgy vélik, hogy a vörös áfonya a stroke súlyosságát is csökkentheti, és a betegségből való felépülést is felgyorsítja. A gyümölcs fogyasztását a húgyúti fertőzésekben szenvedők mellett ajánlják prosztatagondok, vesebetegség és diabétesz esetén is az orvosok. Különösen érdemes azoknak is beépíteni a napi táplálkozásba ezt a gyümölcsöt, akik folyamatosan valamilyen úszósportot végeznek, hiszen ők még nagyobb kockázattal vannak kitéve az állandó fertőzéseknek. Warfarint szedő, vérrögképződésre hajlamos betegeknek azonban nem szabad vörös áfonyát fogyasztaniuk sem ital, sem koncentrátum, sem kapszula formájában, mivel fokozhatja a gyógyszer véralvadásgátló hatását, ami súlyos vérzést okozhat. A vörös áfonyából készíthetünk lekvárt, dzsemet vagy éppen gyümölcsbort, likőrt. Kiváló alapanyaga vadhúsok mellé készülő mártásoknak, szószoknak. A vörös áfonyát gyakran használják aszalt formában. Az aszalás során veszít erősen savanykás ízéből, ezért kiválóan alkalmas édes sütemények, desszertek ízesítésére, díszítésére. Az Egyesült Államokban jellemzően bort is készítenek a vörös áfonyából, de Kanadában is találunk ilyen termékeket. A vörös áfonya koncentrátum rendszeres, huzamos, nagy mennyiségű fogyasztásával kapcsolatban érdemes figyelembe venni annak a vizsgálatnak az eredményét, amely szerint nagy adagban történő alkalmazása megnövelheti a vizelet oxalát-tartalmát, így a vesekő kialakulásának veszélyét. Így azok számára nem ajánlott a tartós fogyasztása, akiknek családjában már előfordult kalcium-oxalátos vesekő. A vörös áfonya fogyasztásának nem jegyezték le mellékhatását, és káros kölcsönhatása sem ismert, még terhesség és szoptatás alatt sem. A vörös áfonya tápanyagtartalma 100 grammban: Energia 46 kcal, Szénhidrát 12,2 g, Cukrok 4,04 g, Élelmi rost 4,6 g, Zsír 0,13 g, Fehérje 0,39 g, Víz 87,13 g, A-vitamin 3 ng, Béta-karotin 36 pg, Lutein és a zeaxantin 91 ug, B1-vitamin 0,012 mg, B2-vitamin 0,02 mg, B3-vitamin 0,101 mg, B5-vitamin 0,295 mg, B6-vitamin 0,057 mg, B9-vitamin 1 ng, C-vitamin 13,3 mg, E-vitamin 1,2 mg, K-vitamin 5,1 mg, Kalcium 8 mg, Vas 0,25 mg, Magnézium 6 mg, Mangán 0,36 mg, Foszfor 13 mg, Kálium 85 mg, Nátrium-2 mg, Cink 0,1 mg. Ízletes, kissé fanyar zamatáért a vadhúsok és pecsenyék kiegészítője.