Sárga Viaszszilva

Herbarium Librum

Erdei Gyümölcsök

Csonthéjasok

Rózsafélék Családja

Prunus Myrobalana

Sárga Viaszszilva

Egy megmásíthatatlanul erdei gyümölcsről van szó, amelynek teljes felépítése, és lényege ehhez az élethez való alkalmazkodásról szól. Talán éppen emiatt is származását tekintve nagyon régi, bizonytalan, hogy honnan is indult világhódító útjára, mert, hogy már az egész északi féltekén el van terjedve, de persze főként ott, ahol szilvafát termesztenek. Többen úgy vélik, hogy hazája Délnyugat-Ázsia. Igénytelen, edzett növény, a normál kerti viszonyoknál szárazabbat és nedvesebbet is elvisel. Nyírható, tövisessége miatt áthatolhatatlan nyírott sövény nevelhető belőle. Érdekes módon éppen emiatt nem mindenhol a gyümölcséért alkalmazzák, hanem vannak olyan helyek, ahol kerítés sövényt készítenek belőle. És bizony nagyon hatékonyan látja el őrzési funkcióját, mert ágain növő több centiméteres tű éles tövisek bizony komoly sérüléseket képesek okozni annak, aki belegabalyodik sűrűn növő ágai közé. A másik fontos ismérve, hogy képes nagyon sűrűre növeszteni ágait, így, aki a gyümölcséért kívánja tartani, annak bizony rendszeresen meg kell nyesnie ahhoz, hogy gyümölcsei nem túl aprók legyenek, és szedéshez hozzáférhetőek. Németországban a Majna folyó menti Frankfurt környékén aszalás végett régóta nagyban tenyésztik. Gyümölcsének aszalványa arra felé ugyanis igen kapós cikk. Bereczki Máté gyümölcsész volt az első között, aki érdemesnek tartotta arra, hogy feljegyezve tulajdonságait, ismérveit az útókor okulására. Ő könyvében azt írja, hogy oltóvesszejét 1874-ben kapta a Simon-Louis testvérektől, akik Plantieresből, Oberdicktől kapta Jeinsenből. Franciaországban is igen kedvelt gyümölcsnek számít erről tanúskodnak francia elnevezései Petite mirabelle, vagy Gelbe Mirabelle, Mirabelle jaune, ebből eredeztetve nálunk Mirabollának is nevezik, vagy akár Viaszszilvának is, Mirabelle perlée, míg Németországban Kleíne Mirabelle,vagy gelbe Zwetschge néven nevezik, nálunk még apró, avagy sárga mirabella, mirabolánszilva, potyóka, mirobalán, lotyó- vagy fosószilva. Ismertetésében a fája felöl közelítjük meg. Hazánkban senki nem termeszti, mégis mindenütt terem.  Őshazája Kis-Ázsia, a Bosporus és a Fekete-tenger közti vidék. Franciaországban Lorraine régióban évente 15.000 tonna mirabellát termesztenek, amely a világ termelés 70%-át adja. A Mirabelle de Lorraine márkanév, amely jó minőségű cseresznyeszilvát takar, átlagosan 22 mm átmérővel.Mérsékelten növő, de egészséges és edzett; korán és rendkívül bőven, többnyire csomósán termő; kuszáltan fölfelé és szétálló ágaival, sűrű lombos, lapos gömb alakú koronát képez. Korona magasságban ojtva, alkalmas szálas fának is, de bokor alakú fának mégis alkalmasabb. Kellően nyirkos, kötött vagy iszapos talajban díszlik legtovább és terem legtöbbet, száraz, laza talajban hamar kivénül; egyébként, bárhol, ahol az ember megkívánja, hogy koronáját időnkint megritkítsuk; mert különben túlontúl elsűrűsödik, és élete hamar kimerül. Vesszeiről már esett szó. Számosak, hosszúak, karcsúk, hegyük felé lassan elvékonyodók, de egyenesek, nem könyökösek, szelíden bordázottak, fölállók vagy elég éles szögekben fölfelé törekvők. Egész hosszukban sűrűn és finoman szőrösek; itt-ott csupaszak, szennyes barnák, hegyük felé homályos pirosas barnák, tövüknél szürkés hártyával takartak, igen rövid levélközűek. A vesszőn elhelyezkedő rügyek kicsinyek, vagy közép nagyok, kúposak, hegyesek, elállók, vagy a vesszővel párhuzamosan fölfelé állók, szürkével tarkázott feketések, elég kiálló, szelíden bordázott talapon ülők. Virágjának rügyei kicsinyek, tojásdadok, hegyesek, simák, csaknem fényesek, sötét barnák. Leveleiről könnyedén felismerhetők, mert azok kicsinyek, elég vékony és lágy szövetűek, tojásdadok vagy körül ékesek. Rövidke, éles, néha pedig tompa hegyben végződök, laposak, vagy éppen kissé völgyesek, íveltek és többnyire félre is görbülök, itt-ott hullámosak vagy fodrosak, alsó lapjukon finoman szőrösek. Felső lapjukon csupaszak, elég simák, bágyadtan fénylők, homályos zöldek. Széleiken jókora nagy, tompa fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük igen rövid, vékony vagy közép vastag, merev, finoman szőrös, violaszín pirossal mosott, majd vízirányosan el, majd rézsunt fölfelé álló, egy vagy két mirigykéje rendszerint a levéltányér szélére helyezett. Levélpálhái rövidek, fogazott áridomúak, elég tartósak. Érésidejére vonatkozóan megfigyelhető, hogy forróbb években július elejétől, egyébként július végétől augusztus közepéig, hűvösebb tájakon augusztus végéig is érik. Első osztályú csemege és háztartási gyümölcsnek számított egykor, majd méltatlanul elfeledett növény, amelyről egyszerűen leszoktak a modernebb kor emberei. Az utóbbi években a gasztronómia, és a falusi vendéglátás felfutásával ismét kezd divatba jönni. Keresett ritkaságnak számít a belőle készült lekvár, illetve pálinka. Gyümölcseinek nagyságát tekintve kicsike, ritkán nagyobb a közönséges erdei mogyorónál, de a termés mennyisége ezt mindenképpen lényegesen befolyásolja. A gyümölcs alakja, tojásdad, néha gömb alakú. Zöme középtájra esik, honnét mindkét vége felé csaknem egyenlően és szelíden fogyva boltozódik, és sarkainál csak alig észrevőhetően van belapítva. Dereka csaknem köröskörül egyenlően domború. Vágánya sekély, többnyire kissé egyenetlen félre osztja a gyümölcsöt. Szára középhosszú, vékony, egyenes, sűrűn és finoman szőrös, itt-ott rozsdafoltos. a gyümölcs sarkán olyan csekélyke mélyedésbe helyezett, melyet karimás talpával egészen betölt. Bibepontja a gyümölcs hegyén, csaknem bemélyedés nélkül a fölszínre helyezett. A csonthéjas gyümölcs színe érdekes. Bőre elég finom, de szívós, a gyümölcsről nem egy könnyen hámozható le, eleinte fehéres zöld, értével aranysárga, napos oldalán píros pöttyöcskékkel, mintegy befecskendett, néha elmosódó halványviólaszin-pirossal szelíden belehelt. Hamva ritkás, fehéres. A leszüretelt, érett gyümölcs sajátszerű finom illatot áraszt maga körül. A gyümölcs húsa világos sárga, csaknem áttetsző, finom, igen tömött,

de elég gyöngéd. Leve nem bő, de igen cukros, csaknem minden savanyúságot nélkülöző, igen kellemes, illatos és fűszeres ízű. Magva, mely húsától igen jól elválik, a gyümölcs nagyságához mérten, kicsike, tojásdad, két végén csaknem egyenlően elkeskenyedő; laposas és csaknem simapofás; hátgerince tompa, csaknem taréjtalan. Külföldön jelentős a fajtának a leírásai, amelyek alapját Liegel, és Oberdieck munkásságán alapul. Nálunk Magyarországon Bereczki Mátén kívül még dr. Entz Ferenc méltatta arra, hogy figyelmet fordítson rá. Előbbi gyümölcsészünk a következő észrevételt tette hozzá írásának végén. „E szép és hasznos kis szilvafajnak egyetlenegy kertből sem volna szabad hiányoznia hazánkban sem. Nagybani tenyésztése azonban csak ott járna nyereséggel, a hol a viszonyok kedvezők rá nézve. Hazánk magasabb fekvő vidékein, hiszem, hogy feltalálja e kedvező viszonyokat.” A faiskolák az alapfajt mirabolán szilva néven alanynak szaporítják. Sokféle csonthéjas gyümölcsfát, díszfát és díszcserjét szemeznek rá. A kisméretű, sárgás színű vadszilva fajtából készülő pálinka egy igazi kis vadóc, amelyet intenzív, mégis elegáns gyümölcsös karakter jellemez. A késői szüret, döntő jelentőségű a jól sikerült Mirabella Pálinka szempontjából. Természetesen ebben az esetben is elsődleges az egészséges gyümölcs. Friss aroma, finoman fűszeres és könnyedén decens mag tónus jellemzi. Ízében enyhe és kerek, nem túl erőteljes. Harmonikusan kiegyensúlyozott, amennyiben 40%-os alkoholtartalomra gyengítjük.