Királyleányka Fehér Szőlő

Herbarium Librum

Gyümölcsök

Bogyósok

   Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera

Királyleányka

A Kárpát-medence teljes területe alkalmas szőlőművelésre. Ez a különleges adottság a szőlészek-borászok kreativitásával, valamint a világhírű szőlőnemesítő hagyományokkal együtt hozta létre a világ leggazdagabb fajtaösszetételét. A történelmi Magyarország területén évezredek óta műveltek szőlőt. Honfoglaló eleink már ismerték a szőlőművelés és a borkészítés fogásait. Szent István korától betelepített nemzetiségek, kolóniák, egyháziak évszázadokon keresztül hoztak be újabb és újabb kultúrákat. Ezek kiegészítették az itthoni fajtákat, majd a nemesítésekkel elkezdődött a hazai- és a világfajták keresztezésének termékeny időszaka. Ennek tudatában aztán időről-időre szeretünk azért azzal dicsekedni, vagy kérkedni, hogy ez is magyar, az is magyar, hogy az igazi hungarikumok a világon párjukat ritkítják. A dicsekvésnek van is alapja, még ha ma rá is tekintünk a térképre, akkor azért fájó szívvel és elszoruló torokkal kell megállapítanunk, hogy igazi hungarikumaink legtöbbje a mai határainkon túlról ered. Így vagyunk ezzel a szőlőfajtával is, amely valóban párját ritkítja, de származását tekintve Erdélyi, amely ma már Románia része. Egyes kutatók szerint a leányka és a kövérszőlő keresztezéséből született a királyleányka. Elnevezésével kapcsolatban a Gyergyói-havasokból eredő Kis-Küküllő folyó vidékén található Magyarkirályfalva szájhagyománya őriz hitelesnek tűnő legendát. Eszerint a szabadságharc idején a kifályfalviak az egyháznak sem az esketésért, sem a keresztelésért nem tudtak fizetni. Gyermekáldás esetén tehát a papi szőlőbe ültetett szőlővenyigével fizették meg a papot és a kántort. Sok gyermek született, leginkább leányok. Az elültetett szőlőkből egy új fajta keletkezett, melyet a pap arra a névre akart keresztelni, akinek keresztelőjére anno a legtöbb venyigét ültették. Mivel azonban vita alakult ki a helyiek között e kérdés eldöntésében, a nagy veszekedést a pap azzal állította meg, hogy legyen mindenkinek igazsága, legyen a bor neve leányka. A legenda szerint tehát így született meg - a falu nevével kiegészítve - a Királyleányka elnevezés. Erdélyben még ma is, mindig nagy területen termesztik. Erdélyben, és Románia más részein is nagy területen termesztik. A Lekence (Lechinta) vidéki és Küküllőmenti (Zsidvej) Királyleányka őshonos erdélyi szőlőfajta, melynek nagy alkalmazkodóképessége lehetővé tette, hogy Magyarországon, egész Románia területén és Ausztriában is sikeresen telepítsék. Hogy van-e annak titka, hogy az egyébként nem bortermesztéséről híres Erdélyben ez így fent marad? A titok akár a következő is lehet. A bor, melynek szőlő íze van! Sokan ezért szeretik ezt a fajtát. Könnyű, kedves, gyümölcsös bort ad. Valódi sikert, és hírnevet mégis idehaza ért el, mivel leginkább Magyarországon terjedt el, magyar fajtának tekintik. Németh Krisztián 1963-ban jelentette be honosításra. 1973 óta államilag elismert magyarfajta. A természetes rendszer szerint convar. Pontica subconvar. Georgica. Szőlő hasonnevei: Feteasca regale, Feteasca muscatnaia, Königstochter, Dánosi, Dánosi leányka, Dánosi sárga, Erdélyi sárga. Magyarországi elterjedtségére az a jellemző, hogy az 1970-es évektől telepítik Magyarországon. Először a Balatonboglár környéki területeken terjedt el. Teljes termőterülete 978 ha. Ebből a legnagyobb rész Balatonbogláron, a Kunságon és Mátraalján található, de termesztik Budai, Móri, az Ászár-Neszmélyi, valamint a Pannonhalma-Sokoróaljai, Tolnai borvidékeken is, nem túl nagy mennyiségben. Talajigényt figyelembe véve kedveli a lazább talajokat de, löszös, homokos területeken is jól terem. Korán termőre forduló, bőtermő fajta. Beérési cukorfoka közepes. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, rothadásra érzékeny, pára- és tápanyagigényes. Amolyan „önsorsrontó” fajta, előszeretettel növeszt sűrű lombot, mellyel beárnyékolja önmagát, ezért sok zöldmunkát igényel, hogy szépen kiteljesedjen. Ampelográfiai leírása: A tőkéje erős növekedésű és sűrű vesszőzettel rendelkezik. Levele sötétzöldek, nagy, vese alakúak és tagolatlanul karéjozottak, nyitott vállöblű, kismértékben tagolt, fényes felületű, vastag szövetű. Fürtje kicsi, átlagosan 100 g tömegűek, tömött, vállas, rövid, gömbölyű, fehéres zöld, pontozott bogyókkal, amelyeknek átlagtömege 2 g, húsa puha, leveses, olvadó, héja vékony. Korábban inkább asztali borként skatulyázták be, de ma már egyre többen próbálják kibontani a fajta egyedi karaktereit. Borfogyasztói körökben közkedvelt, sőt egyre népszerűbb étkezési és társasági bor. Leginkább reduktív technológia alkalmazásával készül, tartályos erjesztés és rövid érlelés után kerül piacra. Késői szüretben félédes változatok is készülnek, melyek más zamatvilággal rendelkeznek, mint száraz típusaik. A királyleányka igen évjárat-érzékeny, gyengébb években a belőle készült bor nyers, kiforratlan hatást kelt, ugyanakkor a fejlődése szempontjából ideális évben lenyűgözi a borkedvelőket jázminra, petúniára és kökörcsinre emlékeztető illatvilágával. Szüretére általában szeptember közepén, végén kerül sor, termésátlaga elérheti a 10-14 t/ha. Reduktív módon erjesztve rendkívül illat gazdag, zöldessárga bor készül belőle, a szőlő gyümölcsös, diszkréten muskotályos illatát adja, zamatgazdagság és belső harmónia jellemzi. Savtartalma élénk, zamatos, a zöldalma és az egres aromavilágát idézi bodza, vadrózsa és akácvirág jegyekkel, és kellemes kesernyés utóíze révén közkedvelt étkezési és társasági bor. Rendkívül szép, egyensúlyos, talán úgy mondhatnánk, a fehérborok között „középen álló” bort lehet belőle kapni. Parfümösebb illat- és zamatvilágában jelen lehet a liliom, a viola, az akác és a vadrózsa, az édes hangulatú jegyek (méz, alma, körte), valamint a gyógyfüves aromák (menta, kamilla) is, utóízben akár némi kesernyével és gyömbérrel. Házasításokhoz gyakran használják kellemes neutrális íz-világa és határozott savai miatt. Ideális társa különféle házasításokban az illatos fajtáknak Fiatalon célszerű elfogyasztani: ez a bor nem évtizedekre szól. A könnyű nyári borok kedvelt alapanyaga. Meglehetősen hosszú érlelést igényel. A fajta ugyanis kimondottan alkalmas pezsgő gyártására is, mivel a fiatalos, illatos Királyleányka magas savtartalma mellett viszonylag alacsony alkoholtartalommal rendelkezik. A palackos erjesztés még jobban kiemeli tulajdonságait, és egy szokatlanul finoman pezsgő italt eredményez. A Királyleányka tehát rendelkezik mindazon pozitív tulajdonsággal, mellyel akár sikeres exportcikké is válhatna. A nemzetközi piac már nem kíváncsi egy újabb, ismert fajta bevezetésére, figyelemfelkeltő lehetne tehát a Királyleányka megjelenése külföldön. Ennek azonban egyelőre nyelvi akadálya is van, hiszen egy külföldi számára a fajta nevének kiejtése szinte lehetetlen. Pedig nemcsak ezen szőlőfajta bora, de a neve is szép. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Királyleányka még „hígítva”, fröccs formájában is nagyszerű formáját hozza, finom és üdítő társ lehet forró nyári délutánokon. A királyleányka akár aperitif italként is fogyasztható, friss nyers salátákhoz, gombás ételekhez, csirkesalátához, könnyedebb, nem zsíros ételekhez, halakból, szárnyasokból készített étkek kiváló kísérője, de kiválóan érvényesül könnyű előételekkel, fehérpenészes sajtokkal. Előételekhez is ideális, nem foghat ki rajta például egy lazactatár kapribogyóval, és aranybarnára pirított toast kenyérrel. Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.