Pink Lady Alma

Herbarium Librum

Almák

Almatermésűek

Rózsafélék családja

Malus Domestica

Pink Lady Alma

Az alma legrégebbi gyümölcsünk. Megjelenik a bibliai teremtéstörténetben, az ógörög mitológiában, a magyar népmesében, de egyéb népek őstörténelmében is fellelhető. Az ókorban mindenesetre már ismerték, Varro és Plinius több almafajtát, majd a 9. századi Capitulare de villis című mű pedig édes és savanyú, téli és nyári fajtákat sorol fel. A 16. századból pedig hetven fajtáról szóló leírás maradt fenn. Az almát a magyarok is régóta ismerik. Az alma szó még a honfoglalás előtti időkből, valamelyik török nyelvből származik. Az alma mai törökül elma, és bizony a kazahok régi fővárosa, Alma Ata  is a környező híres almatermő vidékről kapta a nevét. Így, már nyilvánvalóan a nevéből is adódóan nem Európai almafajtáról van szó, viszont Európában is elterjedőben van. Ezt a gyümölcsöt a Lady Williams és az általunk is különösen kedvelt Golden Delicious keresztezéséből hozták létre. Ezt a keresztezést John E. L. Cripps végezte el az Ausztráliai Stonville-ben 1979-ben, a Western Department of Agriculture nevezetű intézet felkérésében. 1997-ben Cripps Pink néven fajtavédelem, és Pink Lady név alatt márkavédelem alá került. Ez pontosan annyit jelent, hogy ezt a fát és a gyümölcsét jogilag védett, tehát ezt az almafajt engedély nélkül nem lehet termeszteni, vagy piacon értékesíteni. Jól jellemzi népszerűségének növekedését, hogy a Pink Lady már a harmadik legnépszerűbb almafajta az Egyesült Királyságban. 3-12 méter magasra megnövő fa, egyszerű, ovális levelekkel, melyek 5-12 centiméter  hosszúak rendelkezik. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek. Gyümölcsének nagysága változó, a  kereskedelem  inkább a nagyobb, 10-15 centiméteres átmérőjű, hibátlan gyümölcsöket  részesíti előnyben.  Gyümölcse közepes méretű, de hosszúkás formájú, ami egyedülállóvá teszi az még sem ez, hanem a félreismerhetetlenül érdekes pink, azaz rózsaszínes színezete. A gyümölcshúst viaszos héj veszi körül, belül hártyás  rekeszben ülnek a pici, barna magok. Természetesen a gyümölcsöt nem csupán külsejéről szoktuk megítélni, hanem sokkal fontosabb az íze. Ennek az almafajtának ropogós, szaftos, enyhén savanykás aromájával magas cukortartalom párosul. Ebből kifolyólag nem véletlenül elég kései az érés ideje, hiszen október végén, vagy november elején szüretelhetjük, viszont akár májusig is könnyedén eltartható megfelelő hőmérsékleten, valamint páratartalom mellett. Ha már ennyire dicsérjük azt is mondjuk el, hogy mire is ajánljuk. Kitűnően alkalmas természetszerűleg a friss fogyasztásra, de sütéshez, valamint különböző levesek, desszertek, vagy kompótok, befőttek, gyümölcssaláták készítéséhez is felhasználható, de lekvár, likőrök és pálinka készítéséhez is felhasználható, bár a magas beszerzési ára, ezt eléggé megdrágítja. Ebben az almában jelentős mennyiségű antocianin, fenolsav, kvercetin, fruktóz, magnézium,  pektin és C vitamin található. Utóbbi hő hatására lebomlik, ezért célszerű nyersen  fogyasztani. Az alma viaszos héja tartalmazza a szervezet számára fontos anyagokat,  húsa pedig az oldható rostokat. Természetes antioxidáns hatású, védelmet nyújt a daganatos betegségekkel szemben. Erősíti az immunrendszert, akadályozza a légúti megbetegedések kialakulását. Ezek az antioxidánsok lassítják az öregedést, és távol tartanak jó néhány betegséget. Az alma illata és íze az egyszerű cukrok és gyümölcssavak jelenlététől függ, valamint attól a 250 illó molekulától, melyek az érés során alakulnak át. Cukrot is tartalmaz, de ezek egyszerű típusúak (monoszacharidok), amelyeket nem kell megemészteni, és a szervezetünkben azonnal felszívódnak. Az egyik ilyen cukor a fruktóz, melyet a cukorbetegeknél is alkalmazhatunk, hiszen nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet. Az almában található cukrok jótékonyan hatnak a kedélyállapotra is, hiszen megkönnyítik a triptofán szállítását. Ez az aminosav a szerotonin egyik előfutára, amely antidepresszáns hatású és jó közérzetet biztosító hormon. Ne feledjük el azonban az alma lényegét, a rostokat se. Az összerágott alma ugyanis, amikor leér a belekbe, kocsonyás masszává alakul át, amely bekebelezi a glukózt, és segíti a felszívódását. Ezenkívül elősegíti a jó mikroorganizmusok szaporodását, rendszeres fogyasztása pedig hatékonyan csökkenti a vér koleszterinszintjét is. Mindezeknek tükrében bizony minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az almák királynője. Az almát az eredendő bűn gyümölcsének tartják – pedig egészségünk szempontjából az az igazi bűn, ha nem esszük. Az alma jótékony hatását a régi mondás is bizonyítja;  naponta egy alma, az orvost távol tartja.