Fétel apát kobakja

Herbarium Librum

Körték

Almatermésűek

Rózsafélék Családja

Pyrus communis

Fétel Apát kobakja

Magyarországon több száz fajta körte van forgalomban, illetve áll telepítés alatt. Ezek közül is, ez a fajta nagyon kis területen van használatban. Származásának ehhez azonban nincsen semmi köze. A Fétel apát körte Franciaországból származik, ezen felül Olaszország és Dél-Amerika egyes területein terem novembertől nyár elejéig. Nevét Fétel apátról kapta, aki Franciaországban nemesítette ki ezt a fajtát a 19. században, egészen pontosan 1866-ban. Hazai termesztése szűk körben terjedt el, ennek oka egyrészt az alacsony hozam, másfelől azoknak a hegyoldalaknak a hiánya, melyek a körtefák védettségét biztosítják. Ezek a tényezők egyben magyarázatot is adnak az Fétel apát körte magasabb árfekvésére. A többi körtéhez képest durva héjon található rozsdafoltok nem jelentenek minőségbeli problémát. E kitűnő újdonságot, hihetőleg a ezernyolcszázhatvanas években nyerte magról Liabaud. A Simon-Luis testvérek 1875. évben kiadott pótkatalógusa csak ennyit jegyez meg Fétel apát körte eredetéről. Ki az a Liabaud? Hol nyerte magról körtéjét? Arról most még hallgat a krónika. Úgy a gyümölcs nagysága, sajátszerű és finom íze, valamint fájának edzettsége és rendkívüli termékenysége végett megérdemli a legszélesebb elterjesztést. Tudtommal még nem írta le senki körülményesen. A Simon-Luis Testvérek, akiktől 1876-ban meghozattam e fajt, következő, rövid jellemzést közölték róla, föntebb említett pótkatalógusukban: „Gyümölcse nagy, igen hosszú alakú, egy közönséges vizes üveg hosszával vetekedő, szára felé madárfej alakúlag kinyújtózkodó; napos oldalán világos piros; finom, olvadó, leves, cukros húsú; kitűnő, I. rendű; szeptember végén november elején érő. A lyoni gyümölcstárlaton 1874-ben első rendű jutalomban részesült.” Fajom mindenben egyezik ezen jellemzéssel. Mindezt nagy gyümölcsészünk Bereczki Máté írta erről a gyümölcsről. Nagyon sok féle képen nevezik ezt a körtét, ami némi keveredésre is adhat okot. Ilyen nevei vannak, mint például Abate, ahogyan nálunk is nevezik, vagy Fétel körte, Fétel apát kobakja, a franciák pedig eredetileg Calebasse abbé Fétel-nek hívják. Fája vígnövésű, egészséges, edzett; korán és igen bőven termő; fölálló vagy rézsút felfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel hamar és jól beruházkodnak, sűrűlombos, magas, gúla alakú koronát alkotó. Vadoncon és birsen is díszlik; nagy gyümölcsei miatt inkább való gúlafának, mintsem szálasfának; úgy látszik, helyben és talajban nem válogatós. Gyümölcsei nagyságuk mellett is eléggé jól állják helyüket a fán. Őnmeddő, így porzását más fajtákkal szükséges elvégezni, ilyen példának okáért a Nemes krasszán, Vilmos körte, Hardy vajkörte. Vesszői elég számosak, elég hosszúak, vékonyak vagy középvastagok, hegyük felé is csak keveset vékonyodók; egyenesek, alig könyökösek; szelíden és nem szembetűnően bordázottak, fölállók, vagy inkább vagy kevésbbé éles szögekben fölfelé törekvők, gyenge korukban ritkásan és finoman molyhosak. Éltesebb korukban csupaszak, hegyük felé barnás sárgák; aljuk felé olajszín barnák; apró, kerek, vagy itt-ott hosszas, fakó pontokkal ritkásan és nem szembetűnően pontozottak; rendetlen, többnyire azonban rövid levélközűek. Levelei kicsinyek, a vesszők alján középnagyok, kissé vastag és törékenyszövetűek, tojásdadok vagy körülékesek, itt-ott csaknem lándzsásak; többnyire hirtelen elkeskenyedő, rövidke, szúrós hegyben végződök; laposak vagy lapos völgyesek, alig íveltek, nyelőkről csaknem vízirányosan elállók. Gyenge korukban csak alig észrevehetően, ritkásan és finoman molyhosak; éltesebb korukban csupaszak, simák, bágyadtan fénylők, világos zöldek; széleiken előrehajló, tompa fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük rövid, középvastag, elég merev, inkább vagy kevésbé nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái áridomúak, hegyűkkel a vesszőt ölelők, elég tartósak. Virágrügyet körítő levelei többnyire nagyobbak, mint a vesszőkön levők; körülékesek, laposak; hosszas, rugalmas nyelőkről majd vízirányosan szétterülök, majd kissé lefelé konyulok. Rügyei kicsinyek, kúposak, hegyesek csaknem lapulók; szürkével tarkázott pirosas barnák; inkább vagy kevésbbé kiemelkedő, alig észrevehetően bordázott talapon ülők. Virágrügyei szintén kicsinyek, tojásdadok, hegyesek, simák, pirosasbarnák. Gyümölcsének nagysága nagy, vagy igen nagy, 180-320 g. Alakját tekintve szabálytalan gúla vagy karcsú kobak alakú; bárha szabálytalanul hullámos; mégis síkfelületűnek nevezhető. Zöme a középtájnál jóval alább, a kelyhes vég felé esik, honnét kelyhe felé szelíden gömbölyödik s kelyhe körül szűk karimában végződik; szára felé pedig eleinte szelíden, aztán behajlással vagy anélkül is, szabálytalanul és mintegy hullámosan fogyva, mindinkább összehúzódik s karcsú csaknem hegyes csúcsban enyészik el. Szára középhosszú, elég vastag, csaknem húsos, rugalmas, kissé bunkósan végződő ; fényes sárgásbarna mázzal végig bevont; a gyümölcs csúcsából, többnyire ennek folytatásaként húsosán és görcsösen kiemelkedő. Kelyhe nyílt; fölálló, rövides, sárgásbarna, szaruszerű osztványaival szűk, és nem mély üregben ülő, melynek falain, finom, lapos ráncok és barázdák váltakoznak, melyek azonban a karimát nem teszik hullámossá s a gyümölcs derekára sem vonulnak föl. Bőrének színe kissé vastag és szívós, sima, gyöngéd tapintású, bágyadtan fénylő; eleinte sápadt zöld; értével zöldessárga vagy sápadt sárga; napos oldalán némi szelíd pirossal, gyakran belehelt vagy színezett. Pontozata elég sűrű; egyenlően elszórt, barnás vagy fahéjszínű pettyecskék alakjában jelentkező, igen szembetűnő. Rozsdaalakzatok csak elvétve mutatkoznak felületén; de száras és kelyhes végén inkább vagy kevésbé sűrűn összefolyt, finom rozsdamáz majd mindig jelentkezik. Gyümölcs húsa szép fehér, csaknem áttetsző, finom, tömöttes, olvadó; magtokja körül sem köves-szemcsés; leve igen bő, cukros, finom savannyal emelt, igen kellemes, sajátszerűen illatos és fűszeres ízzel. Magtokja zárttengelyű; tágas tömlőcskéi mindenikében egy-egy ép, karcsú tojásdad, hegyes, világos barna magot rejtő. Nagy mennyiségben találhatunk benne rostokat, C és A vitamint, valamint káliumot. A körte fontos B vitamin féleséget, folsavat is tartalmaz, ami a szervezetben található boldogsághormon működését javíthatja. A körtefogyasztás jót tesz az idegeknek, oldja a húgykősavat és a káros sólerakódásokat. Salaktalanítja a szervezetet. Tartalmaz még vasat, foszfort, szénhidrátot, fehérjét és rostokat. Segíti a gyomor és vese problémák leküzdését, segíti az emésztőrendszer zavartalan működését, valamint jótékonyan hat a csontok és izmok állapotára.  Gyorsítja az emésztést, enyhíti a reumatikus panaszokat, vértisztító hatású. Érés után gyorsan megpuhul, így egyszerre csak annyit érdemes venni, amennyit el is fogyasztunk. Szívós héjú, enyhén savanykás, nagyon légazdag, ezért biztonságosan csak szívogatással összekötött harapással fogyasztható gyümölcs. Fogyasztható frissen, levesekben, dzsemekben, süteményekben, jégkrémekben, szószokban. Bereczki Máté végül leírását ezzel a megjegyzéssel zárta le: E jeles körtefajnak hazánkban egyetlen egy kertből sem volna szabad hiányoznia. Jólélekkel merem ajánlani mindenkinek.