Zweigelt Szőlő

Herbarium Librum

   Szőlőfélék Családja

Vitis Vinifera Zweigelt

Zweigelt

A szőlő, mely a bogyós gyümölcsűek családjába tartozik feltehetőleg Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében is korán meghonosodott. A módszeres termelését a kaukázusi népek kezdték el, mintegy nyolcezer évvel ezelőtt. Európába, így hazánkba is a rómaiak révén került. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával hanyatlásnak indult, de a középkor kezdetén ismét erőre kapott, amely a kolostorok földjén élő barátoknak köszönhető, ugyanis a szerzetesek a szőlőből készült bort használták a miséknél a szertartáshoz (a vörösbor Krisztus kiontott vérét jelképezte). A szőlőfélék családjában a pontusiak közé tartózik ez a fajta, amelynek származási helye tőlünk nyugatra található. A Kárpát-medence teljes területe alkalmas szőlőművelésre. Ez a különleges adottság a szőlészek-borászok kreativitásával, valamint a világhírű szőlőnemesítő hagyományokkal együtt hozta létre a világ leggazdagabb fajtaösszetételét. A történelmi Magyarország területén évezredek óta műveltek szőlőt. Honfoglaló eleink már ismerték a szőlőművelés és a borkészítés fogásait. Szent István korától betelepített nemzetiségek, kolóniák, egyháziak évszázadokon keresztül hoztak be újabb és újabb kultúrákat. Ezek kiegészítették az itthoni fajtákat, majd a nemesítésekkel elkezdődött a hazai- és a világfajták keresztezésének termékeny időszaka. A legnagyobb külföldi ültetvények Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában találhatóak. A Zweigelt avagy a kék Zweigelt magyarországon a 60-as évektől kezdett ismerté válni. Hasonnevei Rotburger, Zweigeltrebe, Blauer Zweigeltrebe. Ez a vörös szőlőfajta, amely Ausztriából származik a Kékfrankos és a Szt.Lőrinc fajták keresztezéséből. A Zweigelt a nemesítőjéről Dr. Fritz Zweigeltről lett elnevezve mégpedig 1922-ben Klosterneuburgban, Ausztriában. Fürtje nagy, 170-180 gramm, kúp alakú, tömött, két, esetenként több elágazással. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak. Tőkéje közepes növekedésű, ritka vesszőzetű. Vesszői sötétbarnák, közép-vastagok, rövid ízközűek, a rügyek kicsik, elállók, csupaszok. Vitorlája fényes, sárgászöld, csupasz. Levelei nagyok, kerekdedek, sötétzöld, vastag szövetűek, sima felületűek, alig tagoltak, záródók vagy zárt vállöblűek. Levéllemeze hullámos. Levélszéle csipkés. Fonáka főleg az ereken serteszőrös, erei zöldek vagy enyhén piros árnyalatúak. Levélnyele halványpiros. Közepes valamint nagy fürtjei szeptember második felében tíz nappal a kékfrankos előtt érnek be. Beérési cukorfoka 18-19. A fajta nagy előnye a korai érés és, hogy ellenáll a fagynak. Hibája, hogy bogyói olykor egyenlőtlenül színeződnek és érnek, s a fürtben parthenocarp zöld bogyók is előfordulnak. Aránylag kevés hajtást nevel, szellős, laza lombú, zöldmunka igénye mérsékelt. Magyarországon az 1960-as években jelent meg, ahol a nagyüzemi termelés egyik vezető fajtája lett. Jelenlegi termőterülete mintegy 2440 ha. Minden vörösbort adó borvidéken megtalálható, legnagyobb mennyiségben az Alföldön, majd az Egri, a Szekszárdi és a Mátraaljai Borvidékeken. Az utóbbi években telepítési üteme csökkent. Mérsékelt terheléssel a jövőben is helye lesz a magyar vörösborszőlő fajtaválasztékában. Változatos talajösszetétel mellett termeszthető, nincsenek különleges igényei. Évtizedeken keresztül csak a nagy terméshozama miatt termesztették, ezért kevés termelőnél találkozunk igazán jónak mondható zweigelt borral. A nagy pincészeteket leszámítva nem is igen foglalkoznak vele, annak ellenére, hogy erős hozamkorlátozás mellett élénk savainak, gyakorta cseresznyére és meggyre emlékeztető fűszeres illatjegyeinek és sima struktúrájának köszönhetően kifejezetten bor lehet. Színanyagban gazdag, kissé lila árnyalatú, jellegzetes zamatú, a Kékfrankosnál általában lágyabb karakterű, harmonikus. Házasításoknál ma is találkozhatunk vele, de zömében kommersz asztali borként kerül forgalomba. Vagy ha még sem akkor képes nagy meglepetésekre: Lilásan rubinszínű alig halványodó gyűrűvel. Illata majdnem intenzív és közepesen ráspis. Meggy, őszibarack, valódi kakaó és valami krémesség. Kedves, vonzó és intelligens. Most viszont nincs az illatában az a határozott mineralitás, amit eddig mindig megtaláltam benne. Kóstolva közepes testű, harmonikus mégis élettel teli. A korty felszíne sima, savai tökéletesek, tanninja is szép. Ízében kiváló egyensúlyban vannak a tisztán gyümölcsös, a finoman sós és a diszkréten hordós jegyek. Utóíze rendkívül intenzív és nem mindennapian hosszú. Törkölyének párlata ugyanilyen különleges, mégis érdekes módon kevés kereskedelmi főzde használja önállóan alapanyagként. Ehelyett inkább házasításban dolgozzák fel. Magolaja rendkívül értékes, ezért már sok helyen szárítják, őrlik. A szőlő 70-80%-a víz, energiatartalma (328 KJ/100 g vagy 78 kcal/100g) a gyümölcsök többségénél kissé magasabb, amely a jelentősebb szénhidrát tartalmának köszönhető. A szőlő szénhidrát tartamának nagyobb részét a szőlőcukor - a szervezet számára közvetlenül is felhasználható -, kisebb hányadát a gyümölcscukor, a fruktóz adja. A szénhidrát mennyisége több tényezőtől pl. a fajtától is függ, de átlagosan 18-20g/100 g között mozog. Szerény mennyiségben tartalmaz csak fehérjét (0,6 g/100g), de szerves savat (borkősavat, almasavat, citromsavat, borostyánkősavat) és élelmi rostot (pektint, cellulózt) annál jelentősebb mennyiségben. Vitaminok közül béta karotin-, B1- és a B2- és C- K-vitamin-, folsav- és biotin található meg benne. Az ásványi anyagok közül sok foszfort, káliumot, magnéziumot és cinket tartalmaz. A gyümölcs és a növény levelei sok egyéb kémiai alkotóelemet is tartalmaznak, például karbohidrátot, fenolkomponenseket, flavonoidokat. A magban lipidek, tanninok és ásványi anyagok mellett vannak szerves savak, polifenolok, flavonoidok, továbbá E- és F-vitamin is. A szőlő magja közel 50 % olajat tartalmaz, amely préseléssel kinyerhető. A szőlőmag magjából sajtolt olaj70 %-ban többszörösen telítetlen omega6-zsírsavat (linolénsav) tartalmaz. A szőlőmagok gazdagok procyanidinokban is, amelyek az anthocyanokkal (aromaanyagok) állnak közös rokonságban és a béta karotin mellett ma az egyik legismeretebb antioxidánsok. A gyümölcsben többfajta polifenol (flevonoidok, fenolsavak, resveratrol) tálható, amely a kémiai vegyületek közül az eddig ismert legerősebb antimutagén hatást fejtette ki állatkísértekben, emellett antioxidáns aktivitással is rendelkeznek, és gyulladás gátló hatásúak. Kanadai kutatók megállapították, hogy mind a szőlőszemek belsejéből, mind a héjából készült kivonat többféle vírust – köztük a gyermekbénulást okozó vírust és a herpesz vírust is – képes inaktiválni. Ez a tulajdonsága a polifenolok családjába tartozó tanninnak köszönhető, ami a vírus felszínéhez kötődve megakadályozza annak a sejt receptorhoz való kapcsolódását, és ez által a fertőzés kialakulását. A vörös szőlőben található polifenolok és tanninok az arra érzékenyeknél migrénes tüneteket okozhatnak. A sötét színű szőlő sok flavonoidot, többek között quercitint (növényi pigment flavonoid) és resveratrolt  tartalmaz. A bioflavonoidok kifejezett gyulladáscsökkentő, immunerősítő tulajdonsággal rendelkeznek, és védik a szervezetet a szabadgyökök okozta sejtkárosodások ellen. A szőlő természetes növényi anyaga a resveratrol, ami a szőlőt a gombás fertőzések ellen védi, de közvetlenül befolyásolja a szívizomzat sejtjeit, ugyanis gátolja azt a hormont, amelyet a magas vérnyomás és a szívbetegségek egyik okozójának tartanak. Számos nemzetközi tanulmány alátámasztja, hogy a resveratrol kiváló daganatellenes szer a prosztata, tüdő, máj és mellrák esetén. A szőlő értékes tulajdonságai miatt javasolt gyakori fogyasztása, ez alól kivételt a cukorbetegség, epe-, és gyomorsavtúltengés, bélrendszeri betegségek (diverticulosis, Colitis, Cron, stb.) jelenthet. A szőlő magja és kemény héja növelhetik az elakadás veszélyét, ezért gyomorgyűrű műtéten átesetteknek sem javasolt a fogyasztása.