305.
2013/0221
AQUAVINICUM
NATÚR
BORSEPRŐ
Királyleányka Szőlő
üvegben érlelve
Néhány alkalmat eltöltöttünk a törkölypálinkák
világában az elmúlt napok során. Igazából nagy ugrást a mai napon bemutatásra
kerülő párlattal sem végzünk el, hiszen a törkölypálinka helyett a borseprő
párlatok közé navigálunk. Nem olyan régen sikerült ledesztillálnom a
királyleányka szőlő törköly cefrémet, és most ennek folytatásaként e szőlőből
készült bor borseprőjének desztillálását végeztem el. Ahogy azt előre vártam
nem is igazán lett komoly mennyiség belőle, hiszen nem sok seprőcefre állt
rendelkezésemre sem. A Rózsa 2001. KFT ültetvényéről származó szőlőből immár
évek óta elkészítem a különféle párlataimat, pálinkáimat, sőt azt is
mondhatnám, hogy nemcsak bora a kedvencem, hanem a pálinkája is. Évek óta
dolgozom e szőlészetben, mint művezető, irányítom a kinti munkásokat, így van
szerencsém sok időt eltölteni ebben az ültetvényben. Az erdélyi eredetű hagyományos magyar fehér
borszőlőfajta – bár termesztése során megkülönböztetett figyelmet igényel –
igencsak meghálálja, ha jó kezekbe kerül. Sok törődést kíván, de hízelgő
virágillatával, szép zamataival, egyediségével sokak számára kedves bort,
illetve pálinkát eredményez. Házasításokban is szépen teljesít, különösen az
illatos fajták számára ideális társ. A Királyleánykáról sokakban él az a tévhit,
miszerint bora a női ízléshez áll közelebb. De talán inkább maga a fajta az,
amely kissé „nőies” adottságokkal rendelkezik, hiszen mihelyst jól érzi magát,
kifinomult illatözönnel jelentkezik, becézgető zamatokban bővelkedik, savai
simulékonyak, azonban ha a körülmények nem megfelelőek számára, kíméletlenül
durvává, zorddá, rideggé válik, és sajnos nem igazán szerethető. Ilyenkor talán
jobb is magára hagyni, és inkább egy másik Királyleányka után nézni. Igencsak
terhelhető fajta, de megfelelő odafigyeléssel, gondoskodással,
terméskorlátozással amolyan bonuszképpen még lenyűgözőbb illatokat (petúnia,
jázmin) produkál. A szárazságot kevésbé tűri, nagyon elkedvetlenedik tőle.
Amolyan „önsorsrontó” fajta, előszeretettel növeszt sűrű lombot, mellyel beárnyékolja
önmagát, ezért sok zöldmunkát igényel, hogy szépen kiteljesedjen. Közepes
mennyiségű cukrot termel. Optimális időben történő szürettel, valamint a bor,
illetve a cefre gondos kezelésével őrizhető meg igazán a fajtára jellemző
gazdag illat- és zamatvilág. Az elmúlt években rengeteg élménnyel gazdagított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése