295.
2013/0211
AQUAVINICUM
ÉRLELT
BORSEPRŐ
Cabernet franc szőlő
szilvafahordóban érlelve
Ahogyan azt már megszokhattuk az Aquavinicum párlat
Rendszeremben a legfontosabb párlataimat, mindig elosztom, vagy kettő, vagy
három részre, hogy minden kategóriába kerüljön belőle. Ennek a Cabernet franc
borseprő párlatnak nem lett túlzottan nagy mennyisége, így csak kétfelé
osztottam, illetve volt egy harmadik rész is csak, hogy azt visszaajándékoztam
Sőrés András mentoromnak az alapanyagért cserébe. Meg is figyeltem, hogy az
utóbbi időben azok a borseprő ágyas párlataim, amelyeket készítettem, és túl
jellegzetes illattal, aromával bírtak óriási küzdelmet vívtak az ágyas
gyümölccsel a párlat feletti uralomért, és gyakran semlegesítették egymást.
Ezért ebbe a párlatba nem is akartam megpróbálni az ágyazást. Már most jelezni
szeretném, hogy ezzel még nincsen vége ennek a párlatnak, mert a pincészetben a
bort két hónap múlva meg is fogják deríteni és a derítési aljat is megfogom
kapni desztillálási céllal. Így végre ugyan annak a bornak mind a három
üledékéből sikerül majd párlatot készítenem, amelyeket összehasonlítva érdekes
megfigyeléseket tehetünk majd. Az ilyen karakteres párlatok esetében
természetesen az érlelő fa megválasztásával is óvatosnak kell lennünk. Itt az
ország déli megyéiben a cabernet franc vörös bort előszeretettel érlelik
barricolt tölgyfahordóban, amelytől érdekes vaníliás ízt kap a bor. Ugyanezt
értelemszerűen elvégezhetjük a belőle készült párlatokkal is, ugyanúgy a
borpárlattal, a szőlő pálinkával, vagy éppen a törkölypálinkájával, és végül a
borseprő párlatával is. Ezúttal szilvafa hordós érlelést választottam, azért,
mert kíváncsi voltam a két anyag egymásra reagálására. Pikáns, fűszeres ízek
kiegészülve a palackban érlelés aromáival. A borseprőben a fűszeresség vezet
illatban és ízben egyaránt. Hűen tükrözi az egyik kiváló bátai borász
törődésének és minőségi borászatának eme különlegességét. Mind a fűszeres
borseprő aromatikája, és a kékszőlős ízvilága magával ragadja a pálinkakedvelőket.
Illatában, és szárazpróbájában markáns, frissen vágott szénára emlékeztető
illata a túlérett szőlő jegyeivel vegyül az orrban, míg a garaton enyhe
fanyarkásság és hosszan tartó déli fűszerek pikáns elegye jellemzik. Fontos,
hogy a hordó íze ne nője túl a párlat aromáit, ezért folyamatos kontroll alatt
kell tartanunk. Továbbá a párlat színét is megváltoztatja, amelytől aztán
pikánsá válik, és kis mennyiségben valódi kuriózummá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése