Rozmaringgal Ágyas Fehér Borpárlat 2013.

265.

2013/0106

AQUAVINICUM

ÁGYAS

VEGYES

 

Rozmaringos fehér borpárlat

  üvegben érlelve

 

 

 

Azok, akik rendszeresen olvassák blogomat, azok már pontosan tudják, hogy, ha egy gyógynövényről közreadok egy írást, akkor az hamarosan meg is jelenik valamelyik párlatomban. Ezúttal is így van, tehát nem tévednek, akik így vélekedtek. A tegnap bemutatott rozmaring ma már egy vegyes fehér borpárlatba került ágyként. Ez a kísérlet persze nem nekem jutott elsőként az eszembe. Buda környékén már a 13. századból találtak speciális égettboros üvegeket, tehát ekkor már hordtak Magyarországra Itália felől borpárlatot. Ezt onnan tudjuk, hogy üveget akkoriban csak Itáliában készítettek. A 14. századra már a királyi orvosoknak ismerniük kellett ezt az új "gyógyitalt". Az első írásos mű 1332-t említ: 1656-ban a Frankfurtban dolgozó Joannes Praevotius kiadta Opera medica című könyvét, melynek elején megemlíti a magyar királyné vizét. Ez a víz tulajdonképpen borpárlat volt rozmaringgal aromásítva. Gyakorlatilag gyógyszer volt, s nem italként használták. Ezt úgy kell elképzelnünk, mint a mai svédcseppet. Praevotius könyvének idézete szerint Erzsébet királyné saját köszvényének gyógyítására használta a rozmaringos borpárlatot. Ugyanakkor tudjuk, hogy Károly Róbert királyunk is erősen köszvényes volt, 1332-ben ezért kellett visszafordulnia itáliai útjáról. A köszvény nem egy könnyen elmúló betegség, királyunk mégis felgyógyult belőle, 1332 után sehol nem említik többé vele kapcsolatban. Ezt az italt úgy hívták, hogy „Aqua vitae reginae Hungariae” – „a magyar királyné életvize”. Az ital olasz kereskedőkön keresztül jutott el a királyi városokba és a királyi udvarba. Az „égett bor” kifejezés nagyon sokáig fennmaradt a köztudatban, a mai napig még mindig használják egy-két helyen. A dolog pikantériája, hogy ezt a magyar gyógyszert nem Magyarországon készítették, csupán felhasználták itt. Mátyás korában már különbséget tettek a gyümölcsből és a gabonából készült párlatok között. Ez utóbbiakat crematum, crematura névvel illették. Ekkoriban már készítettek hazánkban párlatot, de még nem hívták azt pálinkának. Ma pedig van pálinkánk, de gyógy pálinkáink teljesen eltűntek, és ma már az emberek a mesterséges készítményekre bízzák egészségüket, pedig csak egy kicsit kellene környezetünkben körül nézni, és életünket egészségesebbé tehetnénk műanyag készítmények nélkül is, ahogyan azt egykor eleink tették, nagy örömmel.