Kakukkfű

Herbarium Librum

   Árvacsalánfélék Családja

Tymus serpyllum

Kakukkfű

Kertben, ablakban, erkélyen megterem, de kiránduláskor a mezőn is szedhetünk kakukkfüvet. Kiváló fűszer és gyógynövény, teája a nyári rét illatát idézi! Erre azonban a mai gyermekek generációi aligha emlékezhetnek, hiszen aligha ismerhetik ezt a növényt, akárcsak hírből is. Ez azonban nem volt mindig így, egykor gyermekek hada szedte ezt a növényt, hiszen rendkívüli értéknek számított évezredeken keresztül. Az ősi világban az istenek kedvence és a bátorság jelképe. A kakukkfüvet olyannyira tisztelték és szerették, hogy a Szent Gyógyfüvek Varázslatában is benne van, fontos alkotórésze egy olyan receptnek, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”. A kakukkfű őshazája a Földközi-tenger térségének sziklás lejtői és örökzöld cserjései,  ahol már közel 4000 éve használatos gyógy-és fűszernövény. Időszámításunk előtt 2000-ből származó ékírásos szövegekből tudunk arról, hogy a suméroknál a mai Irak területén a kapor-és koriander ültetvények mellett kakukkfüvet is termesztettek. Már az egyiptomiak is jól ismerték a növény fertőtlenítő- és tartósító hatását, a balzsamozásnál is használták. Az ókorban, számos más illatos növényhez hasonlóan a kakukkfüvet is húsok tartósítására használták, illetve szertartási állataikat hintették be vele, hogy az istenek kedvezőbben  fogadják el az áldozatot. Az ősi gyógynövénytan szerint a kakukkfű a trójai Helené könnyéből született. A thymus szó a görög Thymonból származik, amely bátorságot jelent. Így hát, az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. Mivel a kakukkfű a görögöknél a kecses eleganciát jelképezte, sokszor bókoltak úgy, hogy „a kakukkfű illatát árasztod”, ami dicséretnek számított. A kakukkfüves fürdő a hiedelem szerint fokozta a római katonák erejét, így csata előtt kakukkfüves fürdőt vettek. De a rómaiak köhögéscsillapítóként, emésztés serkentőként is használták. Sőt már az ókori rómaiak arra is használták a kakukkfű növényét, hogy a gabonatárolókban szétszórva védjék azt. Felismerték ugyanis, hogy a növényben tartalmazott thymol a rothadási folyamatokat is gátolja. A legenda szerint a kakukkfű más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált. Valószínűleg ezért nevezik az „anyaság virágának”. Európában a XI. században Benedek-rendi szerzetesek terjesztették el. A középkorban a hölgyek a harcba induló lovagjuk zsebkendőjébe kakukkfüvet hímeztek. Járványok ideje alatt, mint fertőzés gátlót alkalmazták. A középkorban levesbe tették, hogy így űzzék el a félénkséget. Angliában a hölgyek lovagjaik vállszalagjára kakukkfű ágacska fölött lebegő méhet hímeztek bátorításképpen. Azt tartották, a kakukkfű meghosszabbítja az életet. Ezt azóta, a kutatások is igazolták: a kakukkfű valóban késlelteti az öregedési folyamatot. A depresszióban szenvedőknek pedig, azt javasolták, hogy aludjanak kakukkfűvel tömött párnán. Első emléke hazánkból a XIV. század végéből származik. A hindu népi orvoslás, féregtelenítőként használta. A gyógyfüvek ismerői évszázadokon át, alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások, és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére, és a bélférgek kiirtására. A hagyomány azt mondja róla: „A kakukkfű töményen fűszeres és aromás. Serkenti a vizelet-kiválasztást és a menstruációt, elősegíti a vetélést, normális szülésnél, pedig meggyorsítja a gyerek világrajövetelét az anyai testből. A belőle készített ital tisztítja a test belső nemes részeit." Hildegard von Bingen úgy említi a kakukkfüvet, hogy az, jó orvosság lepra, bénulás és ideg-megbetegedés ellen. Aki reggelente kávé helyett egy csésze kakukkfűteát iszik, hamarosan érzi gyógyító hatását: szellemileg felfrissít, jót tesz a gyomornak, elmulasztja a reggeli köhögést és általában jó közérzetet teremt. Elterjedt fertőzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széleskörben használt antibiotikum volt. A járványok idején ezért a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, de testbedörzsölésre és füstölésre is alkalmazták. A világ mindentáján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot. A timol népszerű fertőtlenítőszer volt egészen az első világháborúig, ami alapvetően kakukkfűválságot okozott. A világ kakukkfűolajának zömét ugyanis Németországban állították elő, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertőtlenítőszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie. Hatóanyagai között még ott található a karvakol, ami szintén fertőtlenítő, baktérium- és vírusölő hatású vegyület, valamint keserűanyagokat és cserzőanyagokat. Alkalmazzák még asztma, dohányosok idült hörghurutja, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás kezelésében is. Fertőtlenítő hatásán túl illóolaja serkenti az immunrendszer működését, hatására fokozódik a fehérvérsejtek termelődése, ezért a növény fürdő és inhalálás formájában különösen hatékony. Eredetileg a kakukkfű elnevezést különféle illatos növények megnevezésére használták, majd jelentésszűküléssel az „ajakosak családjába tartozó illatos növény” jelölőjévé vált. Terhes, illetve szoptató nők és pajzsmirigy elégtelenségben szenvedők ne használják. Ha akár enyhe melléktünetként fejfájást, vagy szédülést okozna, hagyjuk abba alkalmazását. Nagy koncentrációban a kakukkfű halálos méreg is lehet, ezért csak kisebb mennyiségben szabad fogyasztani. A kakukkfüvet ma is szívesen használják növényi és anatómiai preparátumok tartósítására, és a papír megpenészesedését is gátolja. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor. Ma már minden konyhában nélkülözhetetlen jellemzően, különösen a franciák és bolgárok kedvelik. A természetben hol is található ma ez a növény, hogy is él? Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsa vörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró. A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló vagy fagytűrő. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük. Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk. A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk. Vágva és morzsolva forgalmazzák. Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak. Folyamatosan két fontos alkotó elemét már megismertettük, de azért ezen kívül még más hasznos elemek találhatók ebben a gyógynövényben: ásványi só, aszkorbinsav, B1 vitamin, B2 vitamin, béta karotin, béta terpineol, bór, borneol, cineol, cink, cymin, eugenol, fehérjék, fenilalanin, fenol, fixált olaj, flavin, flavoglikozid, flavonoid, foszfor, galluszsav, glicin, glikozid, gyanta, hamu, illóolaj, izoleucin, kalcium, kálium, kámfor, karvakrol, keserűanyagok, kobalt, koffeinsav, króm, limonén, linolénsav, lithospermin sav, lítium, lizin, magnézium, mangán, mentol, menton, metionin, nátrium, niacin, pektin, pinén, réz, szalicilát, szaponin, szelén, szénhidrát, szilícium, tannin, terpinén, timol, tirozin, triptofán. S hogy ezek az anyagok a mi szervezetünkben mire is használnak: anaemia, angina, anorexia, antibakteriális, asztmás betegségek, bronchitis, diaforetikum, dyspepsia, elfertőződött sebek kezelése, epilepszia, gyomorbaj, hashajtó, influenza, kiütések kezelése, kólika, köptető, köszvény, légzőszervi betegségek, májbetegségek, megfázás, rándulások, csökkenti a menstruációs fájdalmakat. Nem szabad átsiklani a felett, hogy a kakukkfű az iszákosság egyik legfőbb ellenszere. Erotikus késztetést serkentő hatásáról is vannak feljegyzések. Természetesen azért ma a gyógyászaton kívül más területeken is hasznosítják kedvező tulajdonságait. Szárított hajtásait fűszerként is hasznosítják, főleg a konzerviparban a paprika és az uborka savanyításánál. Néhány országban igen kedvelt húsfűszer: majoránnával, babérral, szerecsendióval, rozmaringgal, zsályával keverik. Illóolaját a konzervipar is hasznosítja. Ajánlott olyan ételekben is a használata, amely nehezebben emészthető. Leveseknél: bab, borsó, lencse, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben. Salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika. Sültekhez: baromfi-, marha. Vadas ételekhez, töltött káposztához, de belekeverhető véres és májas hurkába, kolbászokba, májkeverékekbe, halételekbe, kagylóhoz, gyümölcssalátákhoz, dzsemekhez való, körözöttekbe, növényi ecetekbe és a vörösbormártás készítésénél. A diétás fűszerkeverék elmaradhatatlan összetevője. Szeszes kivonata is fertőtlenítő és nyálkaoldó hatású, azért használják a legtöbb köhögés elleni gyógyszerkészítményben, és ezért én is kipróbálom pálinkába ágyazva.