Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2013. január 20., vasárnap

IV. Ongai Pálinkaverseny 2013.


IV. Ongai Pálinkaverseny 2013.


Immár hagyományosan az év első mindig januárban lezajló regionálisnak hirdetett, de immár országossá kinőtt versenye zajlik le a pálinka társadalom számára. Onga, a Borsod-Abaúj-Zemplém megyei kis település Miskolc közelében, festői környezetben a Bükk-hegység egyik völgyében bújik meg. Az idei évben először pincészetünk is elhatározta, hogy párlataival benevez erre a versenyre, és ott megméreti néhány párlatát. A nevezések nagysága nagyon jól jelzi, hogy a tavalyi évben megindul pálinkás fellendülés, valószínűleg tovább növekszik ebben az évben is. 785 párlat közel száz településről érkezett és a zsűrizés befejeztével a tegnapi napon elérkezett a díjátadás ünnepsége. A szervezők ezúttal igencsak kitettek magukért és a helyszínt Lilafüredre a Palotaszállóba helyezték. Be is korlátozták a jelentkezőket, hiszen a helyszín méretei adottak voltak. Mivel pincészetünk négy néven nevezett, így elfogadták a 8 főre szóló jelentkezésünket. Pincészetünk két tagja, vezetője Muthné Katona Mária, és jómagam a pincemester indultunk családostul a díjátadóra, ahová kedves barátomat, iskolatársamat Román Józsefet és családját hívtam el vendégnek, így ők voltak szívesek el is vinni bennünket. Az útnak némi fenntartásokkal vágtunk neki az időjárási viszonyok miatt, és indulás előtt még a célállomásunkon is havazott a hegyekben. Persze optimistán hozzáállva, jókedvűen azért neki is vágtunk a négyszáz kilométeres útnak, amelynek persze nagy részét autópályán tettük meg. Szerencsére a jó Isten végig mellettünk állt és száraz, jó útviszonyok között tudtuk megtenni az utat. A négy és fél órás utat igyekeztünk megfelelően kihasználni, és kedves barátom Román József pálinkáinak kóstolásával sikerült is ezt megtennünk. Ennek okán aztán emelkedett hangulatban érkeztünk meg hazánk e patínáns pontjára. Elegánsan öltönyben és estélyiben vonultunk be a négy csillagos hotel ódon falai közé. A regisztráció után a nappaliban fényképezkedtünk, majd a nagyteremben egy asztalnál foglaltunk helyett. A szálloda dolgozói zsíros kenyeret, tepertőt szolgáltak fel savanyú uborkával. Sajnos italt be nem hoztunk magunkkal, így a hotel kínálatát kellett igénybe vennünk, amely azért elég borsos volt. Némi kellemetlenségként a verseny fővédnöke nem érkezett meg, így nem nyithatta meg a díjátadót, sőt a hangosítást is képtelenek voltak a nagy terembe összehangolni, így szinte mi akik távolabb ültünk semmit nem hallottunk a színpadnál történtekből. Továbbá a konferancié hölgy hangja is berekedt, ami tovább rontotta a helyzetet. A műsorból, sőt a díjátadóból is alig hallottunk valamit. Közelebb kellett mennünk, hogy érthessük a történteket. Hogy szerencse-e, vagy sem, de számunkra gyorsan végett ért a verseny, hiszen mindjárt az elején megkaptuk a három bronzérmünket, és aztán semmi mást nem nyertünk. Kicsit csalódottan vettem át a párlatok bírálati lapját, amelyekben bizony alaposan lehúzták a párlatainkat. Olyan okokat írtak fel, amelyek teljesen lehetetlenek voltak, hiszen magam desztilláltam a nevezett párlatokat, és azokban kizárt, hogy elő és utópárlat kerüljön, mert mindig kiveszem a párlat szívét, amelyben sem elő, sem utópárlat nem lehet. Bizony felmerült bennünk már az is, hogy egyáltalán valaki kóstolta-e párlatainkat, vagy csupán hasra ütve beírták rá valamit, ezt erősítette az a tény is, hogy a bírálati lapot senki nem írta alá, így meg sem kérdezhettük az illetőt döntéséről. A lapok, amelyeket a kezünkbe kaptunk egyszerű számítógépes nyomtatványok voltak, amelyek nem tartalmazták sem a bírálat időpontját, sem a bírálat sorszámát, sem a bírálatot végzők nevét, sem aláírásukat, akár én is kinyomtathattam volna őket odahaza. Természetesen mindezek nem vették el a kedvünket, és amikor a zene megszólalt, ahogy írták bál kezdődött, bár nem báli zene volt neki álltunk táncolni. Vettünk tombolát is, és az asztalunk nyert is ajándékot. Ezek után aztán elindultunk haza, hiszen az út több, mint négy órás. Budapest után el is eredt az eső, ennek ellenére hazafelé is vissza kóstoltuk barátom Román József pálinkáit. Hajnalra szerencsésen hazaérkeztünk egy ongai pálinkáspohárral, és három bronzéremmel gazdagabban.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése