Királyleányka Szőlő Natúr Borpárlat 2014.

704.

2014/1027

AQUAVINICUM

NATÚR

BOR

 

  Királyleányka Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

 Négy nap munkaszünet után csak az a legnagyobb probléma, hogy ismét munkába kell állni, ezt követően, pedig elég nehéz felpörögni. Választásunk persze tudjuk, hogy nem nagyon van, így tetszik, nem tetszik, de bele kell húznunk a melóba, hiszen elég sokan várják már az italaikat. Sajnos akadnak rossz hírek is, amelyeket fel kell dolgozni, ha tetszik, ha nem. Ilyen a pálinkatörvény módosítása, amely a bérfőzdék helyzetét eléggé meg fogja nehezíteni. Az EU ránk erőltetett adófizetési kötelezettségének 50%-os kivetése is 860 forinttal drágítja meg a bérfőzetett italok önköltségét. Amellyel szemben az otthon főzött italok helyzete tovább szilárdult, sőt arra felé tereli az eddigi bérfőzőket, hogy vagy otthonra vegyenek üstöt, vagy pedig illegálisan főzessenek valamelyik magánfőzővel. E dolgok latolgatása közben azért magamnak is legurítottam egy kis italt, hogy azért egy pár napig legyen nekem is miről írnom egy-két gondolatot. Olyan alapanyagot választottam, amelynek tavalyi változatával éppen nem olyan régen a Mórahalmi pálinkaversenyen nyertem arany, illetve ezüst elismerést. Ez az alapanyag, pedig nem más, mint a Királyleányka Szőlőnek a bora. Azt azért rögtön az elején el kell ismernem, és le kell szegeznem, hogy az idei királyleányka szőlő, és a tavalyi között is jelentős különbség volt. Az idei szőlő mind mustfokában, mind beltartalmi értékeit tekintve is elmaradt a tavalyihoz képest, amelyből nyilván következik, hogy a belőle készített bor sem lesz olyan értékű, igaz, hogy ez, pedig még nem jelenti azt, hogy a belőle készült párlat nem lesz jobb. Persze egy aranynál nem könnyű jobb eredményt felmutatni, ha csak nem champion érték lesz belőle, de azért ezt erősen kétlem így előre tekintve a múltba. Természetesen nem az összes borból készítettem párlatot, hanem hagytam egy keveset a jövő évi borversenyekre is. A Királyleánykáról sokakban él az a tévhit, miszerint bora a női ízléshez áll közelebb. De talán inkább maga a fajta az, amely kissé „nőies” adottságokkal rendelkezik, hiszen mihelyst jól érzi magát, kifinomult illatözönnel jelentkezik, becézgető zamatokban bővelkedik, savai simulékonyak, azonban ha a körülmények nem megfelelőek számára, kíméletlenül durvává, zorddá, rideggé válik, és sajnos nem igazán szerethető. Ilyenkor talán jobb is magára hagyni, és inkább egy másik Királyleányka után nézni.

 

 

Kadarka Szőlő Ágyas Gyümölcs Párlat 2014.

703.

2014/1026

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

  Kadarka Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

 A nehéz pörkölt, a sok pálinka és bor után bizony a másnap mindig kicsit körülményesen indul. Ez alkalommal azonban segített a regenerálódásban az, hogy az óra visszahajtása éppen erre a hajnalra esett, így egy órával tovább pihenhettem. Aztán persze készülődni kellett a minden vasárnap esedékes szentmisére, amely ezúttal a Szent Mihály templomban zajlott. Ennyi idő elég is volt ahhoz, hogy friss erőre kapva neki álljak a Kadarka Szőlő pálinka családunk harmadik tagjának elkészítésének. Nagy erőfeszítést persze nem kellett tennem, hiszen a már kész italba, a már kész aszalványokat kellett csak belehelyeznem, és az időre bízni, hogy elkészüljön belőle a finom ágyas párlat. Az mindenképpen figyelemre méltó tendencia, hogy az ágyas italok sokkal inkább felkeltik a szakértő közönség érdeklődését. Befejezésül azért még néhány magvas gondolatot, és ismeretet érdemes megjegyezni erről a szőlő fajtájáról. A kadarka valószínűleg azonos az albán kalmet (és a bolgár gamza meg a román negru moale) nevű fajtával, melyet Shkodrában találhatni leginkább, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy a magyar elnevezés erre az albán helynévre vezethető vissza. Az bizonyos ugyanis, hogy a kadart a Balkánról hozták magukkal Magyarországra a török sodorta rácok-vlachok-cincár románok, egy időben ez a fajta alkotta a kék ültetvény kétharmadát hazánkban. Tompa Imre a Kadarkaságok című írásában a következőket veti papírra: „Az emberiség több szempontból is kétfelé osztható. Nők, férfiak; hülyék, rendesek; ortológok versus neológok; guelfek és ghibellinek; macskapártiak és/vagy macskagyűlölők és így tovább. E végtelen számú lehetséges dichotómiák egyike a kadarkához való viszony mentén tagolja bolygónk népességét. Van ugyanis, aki esküszik a kadarkára, mint a magyar géniusz kifejezőjére, mely nagy borok megtestesítésére is képes, a kadarka a magyar pinot noir, a pinot noir a világ kadarkája, mert páratlan fűszerességével olyan sajátos entitás, melyhez nincs fogható, más szőlő nem tudja ezt. A másik párt szerint so-so, a kadarka a népi borászkodás jellegzetes izéje volt, érzelmi kérdés, igazából nem lehet nagy bort kihozni belőle, nagy borok megtestesítésére nem képes, egyszerűen azért, mert kevesebbet tud, mint a hasonszőrű világfajták.” Egy azonban biztos, hogy száz nap múltán ez az ital vetélkedni fog a legjobb fajtákkal.