Kékfrankos Szőlő Érlelt Törkölypálinka 2014.

717.

2014/1109

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

 

  Kékfrankos Szőlő

  akácfával érlelve

 

 

 

 Vasárnapra virradtunk meg ismét, amely adna arra is lehetőséget, hogy egy kicsit tovább nyújtózkodjunk az ágyunkban, de sajnos még ilyenkor is szolgálni kell a kuncsaftokat. Vannak, akik úgy-e nem tudnak hétköznap nyitvatartási időben eljönni italaikért, így be kellett ugranom a főzdébe vasárnap reggel is. Ezek természetesen csak ilyen kis közjátékok, de nyilvánvalóan hozzátartozik ahhoz, aki borral, vagy éppen pálinkával foglalkozik. A szentmisére természetesen azért odaérek, és utána a saját pincészetemben is kicsit tudok foglalkozni az italaimmal. Szűrőzgetéseket végzek, hogy néhány új italunk kóstolásra alkalmasak legyenek. Természetesen nem feledkezem meg arról sem, hogy miután átnéztem regisztereimet ráébredek arra, hogy erre a napra még soha nem jegyeztem be italomat, így nagy örömmel és lelkesedéssel teszem meg. A kékfrankos szőlő törkölypálinka család második tagja az érlelt változatát készítettem el ezen a napon, vagy legalábbis az érlelését, amelynek fa alapanyaga ezúttal az akácot választottam, mert úgy gondoltam, hogy az vadságával, illat, szín és aroma anyagaival sokkal közelebb áll a párlathoz, mint más faanyagok. Nem véletlen, egyébként hogy a kékfrankos ilyen kedvelt vörösborszőlő: a gyors növésű, vastag héjú bogyókat adó közepesen tömött fürt jól bírja a strapát, nehezen rothad, és csersavban gazdag, zamatos, gyümölcsös-fűszeres bort ad. Ugyan manapság igencsak kifinomult kékfrankosok is kaphatók, de nem volt ez mindig így. A kilencvenes években eléggé lenézett szőlőfajta volt, sokan egyszerű, asztali bort készítettek belőle, főleg saját használatra. Néhány úttörő borász révén azonban megjelent egy-két kékfrankos a piacon, ami rávilágított a fajtában rejlő lehetőségekre, s azóta több borvidéken ismét zászlóshajóként tekintenek rá. A kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A kékfrankos nagyon sokszínű szőlő: míg az alaptulajdonságait megtartja, minden borvidéken más karakterű bort ad. Sopronban ásványosabb, a Mátrában friss, Egerben fűszeres, Szekszárd löszös talaján, pedig kiemelkedően gyümölcsös zamatával hódít. A termőterület mellett sokat számít a borász keze munkája: erős hozamkorlátozással vastag, nagy bor készíthető belőle, de ugyanúgy alkalmas jó ivású könnyedebb vörösbor és rozé készítésére. Az utóbbi években önállóan elkészített törkölypálinkája is meghódította, a fogyasztok szívét.

 

 

Kékfrankos Szőlő Natúr Törkölypálinka 2014.

716.

2014/1108

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

 

  Kékfrankos Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

 A hétvégére borongós, és esős időt jósoltak a meteorológusok ezzel szemben, ha nem is ragyogott a napsütés, de azért hideg nem volt. Erre a napra, mintha csak megrendeltük volna ezt az időt, mert az otthoni munka nem volt más, mint egy régi kémény lebontása. A helyén a tetőt felújítottuk, mert már régóta küzdöttünk a beázásával, így most ez is remélhetőleg megoldódott. Aztán délután a csukapörkölt elfogyasztása után belevágtam abba a munkába, amelyet szinte napra pontosan két évvel ezelőtt is pont ekkor csináltam, még pedig a Kékfrankos Szőlő törköly cefre desztillálása. A kékfrankos szőlő nekünk Bátán mindig alapnak számít, mert szinte teljesen összenőtt az utóbbi évtizedekben vele. Talán már én is többször leírtam, elmondtam, hogy gyermekkorom óta a kékfrankos szőlő a mindennapok része volt. Idén annyira egyedi klímát élhettünk át, így nyilvánvalóan maga a szőlő is teljesen egyedi zamatokat érlelt ki magának. A napsütés hiányának következtében sajnos a beérési mustfoka 16-17 cukorfoknál képtelen volt magasabbra emelkedni. A csapadékosság következtében a bogyók mégis kiteltek. Igaz, hogy a betegségekkel folyamatosan egész évben küzdenünk kellett a permetezéssel és a zöldmunkával. Viszonylag jó állapotban sikerült megőrizni. Savtartalma kellemesen megmaradt, nem sült ki a meleg hatására a bogyókból. Az alacsonyabb cukortartalom a bornak nem annyira kedvezett, de ez például a törkölycefréjét nem annyira befolyásolta, hiszen még így is szép mennyiségű párlat keletkezett belőle. A kékfrankos kulturális jelentőségét mutatja, hogy ahol termesztik, ott a hagyományok a termesztés, és gasztronómia, élénkebben élnek a kékfrankosról, mint bármely más fajtáról az adott vidéken. Jöhet oda csillogó-villogó világfajta, a kékfrankos mindig első lesz a bor, valamint úgy gondolom, hogy a pálinka sorban is. Sokáig sajnos túlságosan is szem előtt volt, hanyagul bántak vele, talán ez is lehet az oka, hogy a kékfrankost túltermelték, ezáltal fajtajellegét, egyéniségét elvesztette, tömeg termékké vált, amelyből ki lehet szabadítani, de ahhoz bizony időre van szükség, és kiválóbbnál kiválóbb italokra. Sokan illatra is visszafogottnak vélik a kékfrankost, de úgy gondolom, hogy az idei törkölypálinkánk mind erre alaposan rá fog cáfolni.