Fűszeres Konyakos Vörös Bikavér Borlikőr 2014.

516.

2014/0305

AQUAVINICUM

ÁGYAS

LIKŐR

  Boros Fűszeres Konyakos Vörös Bikavér

  üvegben érlelve

A keresztény katolikus világban egy igen fontos naphoz értünk el a 2014-es esztendőben. A nagyböjt kezdete, a hamvazószerda napjával kezdődik, amikor is a pap a tavaly elégetett barkának a hamujával megjelöli a homlokunkat, jelezve, hogy porból lettünk és visszaszállunk, majd a porba. A karácsonnyal ellentétben, amely a születés ünnepe, a húsvét a halál ünnepe, de nem annyira a halálon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy van élet a halál után is, hiszen a lelkünk nem porból van, tehát nem is száll velünk a sírba. Az idő mintha csak tudta volna, hogy milyen nap van elég búslakodó volt, mi azonban nem búslakodtunk, hanem elkészítettem a tegnap bemutatott likőrömnek az édes testvérét, azzal a különbséggel, hogy minden összetevője változatlan maradt, de ráadásként még egy kis konyak is került a likőrbe. Ez a különbség azért külsőre nem nagyon látszódott meg, hiszen a vörösbor színében uralta a likőrt. Egy másik történet szintén az 1552-es ostrom idejéből eredezteti a bikavér elnevezés létrejöttét. Történt ugyanis, hogy az ostromló sereg egyik vezérének, Ahmed pasának megtetszett egy Eger környéki csárdában szolgálóleány. A csárdásnak, és a személyzetének nem volt ideje elmenekülni, és reszketve várták a halált a beérkező törökök fegyverétől, de a sátrát a csárda mellett felüttető Ahmed pasa nemcsak az életüket kímélte meg, de a csárdásnét még szakácsnénak is felfogadta. Ennek a szakácsnénak volt egy hét határban híres szép szolgálólánya, akire a pasa szemet vetett, és elhatározta, hogy ágyasává fogadja. A lánynak nem nagyon volt ínyére a megtiszteltetés, és kérte a csárdásnét mentse meg. Az meg is ígérte. A nagy eseményt megelőző vacsorára a csárdásné valami különösen finom mártást készített a húshoz, ami nagyon ízlett a moszlim vezérnek. Ahmed újra és újra egyre többet fogyasztott az ízletes vörös mártásból, sőt később már a szakácsné tanácsára kupából is itta, egészen addig, amíg el nem homályosodott előtte a világ. Másnap az ébredés után persze nyomát sem lelte a szolgálólánynak, aki a pasa bódultságát kihasználva megszökött a sátorból. Ahmed éktelen haragra gerjedt, és azzal vádolta a szakácsnét, hogy valami gyaur titkos szerrel, amit a mártásba kevert, elkábította. A szakácsné azzal védekezett, hogy ő csak bikavért tett a mártásba, amit Egerben rendszeresen fogyasztanak. Így lett volna az egri vörösből bikavér. Hogy elhitte-e Ahmed a csárdásné magyarázkodását az a feledés homályába merült.

Fűszeres Vörös Bikavér Borlikőr 2014.

515.

2014/0304

AQUAVINICUM

ÁGYAS

LIKŐR

  Boros Fűszeres Vörös Bikavér

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 Húshagyó kedd van, a farsangvégi, termékenységre, megújulásra irányuló analógiás varázslatok változatosságban és mennyiségben vetekszenek a karácsony-körüliekkel. De ezekről mi nem szólunk, csak egyetlen hagyományra utalunk. Nemessándorháza szőlősgazdái húshagyókedden fánkot ettek és néhány tőkét megmetszettek Jézus nevében e szavakkal: adja rád Szent János ez áldását! Fánkot ugyan ma nem ettünk, de jó néhány tőkét azért mi is megmetszettünk a szőlőben Szent János áldásával. Az elmúlt két napban igyekeztem bemutatni a vörös bikavér hagyományát, kultúráját, főként a bor irányából, hiszen borból készített párlatunk, mindenben megegyezik azzal, és csak tovább növeli a Bikavér hagyományát, erősítve a Szekszárdi Borvidék hírét. Most a harmadik napon általában, és többnyire az ágyas változata szokott következni ennek a párlat családnak, csakhogy e-helyett, és a holnap induló böjt jegyében, inkább úgy határoztam, hogy két különleges likőrt készítek belőle. Borpárlatból, és valóban saját vörös bikavér borunkból készített borlikőr egy olyan ital lesz, amelyet mindeddig nem készítettünk. Érdekessége az is, hogy ez a borlikőr nem ismeretlen az emberek köréből, hiszen nagyon sok, és nagyon változatos receptek keringenek a neten róla, vagyis nemcsak írnak róla, hanem ténylegesen el is készítik azt. Az is látható, hogy viszont a nagy kereskedelmi főzdék egy ilyen likőrrel még nem rukkoltak ki. Alaposan körül járva a témát, két féle recepturát készítettem el jómagam is, és ezeket ma és holnap be is mutatok a kedves olvasóimnak és hallgatóimnak. Kezdésként vettem 3 palack bikavér bort, majd ebbe 0,6 kg cukrot olvasztottam fel. Másrészről vettem 1,2 liter bikavér borpárlatot, amelybe a fűszereket áztattam bele. Gyömbér, szegfűszeg, vanília, ánizs, és fahéj ezek voltak azok a fűszerek, amelyek majd meghatározzák, illat és aroma világát ennek a likőrnek. Amikor a negyven fokra hevített cukros bor visszahűlt, akkor öntöttem bele a fűszeres párlatba, majd következik a száz napos érlelési időszak, amikor is ezek az anyagok együtt, egymást kiegészítve egységgé állnak össze, alacsony alkoholtartalom mellett. Természetesen fogyasztás és palackozás előtt a szűrést is el kell végezni, hogy italunk minden szempontból megfeleljen a gasztronómiai feltételeknek.

 

 

Vörös Bikavér Érlelt Borpárlat 2014.

514.

2014/0303

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BOR

  Vörös Bikavér

  eperfával érlelve

 

 

 

 

 Már mondanom sem kell, hiszen mindenki jól érzi magán, hogy esős hétfőre virradtunk meg ismételten, ami eléggé hervasztó tud lenni, ilyenkor a hét elején. Ha viszont belegondolok a hét tenni valóiba, akkor nincs sok idő azon elmélkedni, hogy milyen nap is van, vagy hogy milyen idő is van. A szőlőmunka ezúttal elmarad, de a pálinkafőzdében annál inkább aktivizálom magamat. Sőt délután folyamán a komámmal és keresztapámmal még egy platónyi cefrét is felrakodunk azzal a nem titkolt céllal, hogy a héten azokat le is desztillálom számukra. Közben az estét nyilvánvalóan a borpárlat családom második tagjának elkészítésével töltöttem el. Az eperfával érlelt borpárlat remélhetőleg nemcsak színében, hanem ízében is különleges ital lesz száz nap múlva. A várva várt Eger-Szekszárd bikavér párbaj csalódást senkinek sem hozott, de annál több örömöt szerzett. Jó lenne tudni, milyen »csaták« zajlottak, amikor a termelők a részvétel feltételeiben megegyeztek. Annyi biztos, méltatlan bor egy sem került a sok száz látogató poharaiba. Ki lehetett volna mondani mindezt mondjuk öt évvel ezelőtt? Aligha. A technikai hibátlanság magától értetődő, szót sem érdemel. Az érdemel elismerést, hogy a bikavér alapgondolatát ki-ki meg tudta fogalmazni magának és ízekbe - érzetekbe tudta önteni. Ennek együtt kell örülnünk. A bikavér készítés előírásaira igen gyakran rákérdeztek a külföldiek. Ma már tudunk több passzust idézni, de a lényeg nem a jogszabályokban, hanem a termelők gondolkodásában rejlik. A tegnapi nem csekély resveratrol-mérgezés után, ha valakitől kapnék egy pohár vörös bor mellé egy kérdést, ez bikavér-e, meg merném fogalmazni a tömör választ: Lehetne. 2014-ben már nem kockázatos ilyet mondani. Pár éve elzárkóztam volna a válaszadástól. Eger borai hangulatban közelebb állnak a szilajsághoz, amit a savérzetünk fejez ki. A szekszárdiak viszont vonzóbbak. Nem »kedvesebbet« mondtam. A bikavértől nem ezt várjuk. Az eperfa érlelés következtében a borpárlat szépen lefinomul. Nem érezhető a kénesség sem, így minden adva van ahhoz, hogy kiváló párlatunk születhessen. Annyi bizonyosan tudható, hogy a török valóban járt Egerben, hogy Dobó vitézei bikaerős legények voltak, hogy a török is szerette a bort, a pálinkát, és hogy a bikavér híresen jó bor, és legalább ilyen híresen jó pálinka is lehet belőle.

 

 

Vörös Bikavér Natúr Borpárlat 2014.

513.

2014/0302

AQUAVINICUM

NATÚR

BOR

  Vörös Bikavér

  üvegben érlelve

 

 

 

 

 Az elmúlt hetekben, egy hónapban elég sokszor, és sokféle módon kerültünk kapcsolatba a bikavér kifejezéssel. Nyilvánvalóan az köztudott, hogy két borvidék van Magyarországon, ahol ezt a kifejezést használhatják a borászok boraikra, illetve ezzel párhuzamosan mi pálinkakészítők is alkalmazhatjuk ezt azokra a cefréink megnevezésére, amely megfelelnek a megfelelő kritériumoknak. Az egyértelmű, hogy mivel ilyen megnevezésű gyümölcs nem létezik, így egy mesterséges készítményről van szó, vagyis ilyen elnevezéssel gyümölcs pálinkát nem tudunk készíteni. Viszont tudunk készíteni belőle törkölypálinkát, borseprő párlatot, és persze alkothatunk belőle borpárlatot is. Az első két változatot már sikerült bemutatnom idei változatban a kedves olvasóimnak, hallgatóimnak, így most már nem maradt más tenni valóm, mint az, hogy vörös bikavér borból is készítsek párlatot. Az is egyértelmű, hogy nem rossz bor lepárlására szántam el magam, így azért kicsit, mintha a fogamat húzták volna, de egy nyolcvan liternyi boromat feláldoztam desztillálás céljára, csak azért, hogy ebből a fajtából is álljon rendelkezésemre párlat. A néphagyományban élő legtöbb történet a török időkhöz köti a bikavér elnevezés keletkezését. Azt tartják, hogy az 1552-es ostrom idején, mikor a várvédők lankadni látszottak a folyamatos, embert próbáló harcban, a várkapitány, Dobó István megnyitotta a vár pincéit, és a harcolóknak bort hordatott szét. A vitézek a harc hevében ürítették az egri vörössel telt kupákat, amelyekből jócskán csorgott szakállukra, páncéljukra is. A várvédők bajuszáról, szakálláról csepegő vörös folyadékot meglátva, az ostromló sereg katonái között elterjedt a hír, vért, bikavért isznak a magyarok, azért olyan erősek. Ennek ellenére a harc kimenetele közismert. Az utóbbi pár évben a két borvidék csatája kezd kibontakozni hasonló intenzitással, mint egykor Eger ostroma. Ezúttal a katonák helyett borászok vívják párbajukat, és fegyverek helyett poharakkal, és palackokkal versengenek egymással, melyik borvidéken tudnak is jobb bikavért előállítani. A vörös szőlő bora, egyébként is igen egészséges kis mennyiségben, itt pedig mindjárt 4-5 vörös szőlő kedvező tulajdonságaival találkozhatunk, amitől aztán igazi harcos párlatunk is született.