797.
2015/0128
AQUAVINICUM
LIKŐR
GYÜMÖLCS
Mézes Fűszeres Szőlő
üvegben érlelve
Így aztán pikk-pakk már is itt vagyunk a hét
derekánál. Tegnap este még gondosan elkészítettem a pálinka mintáimat,
amelyeket, majd személyesen szállítók el a Dusnoki Pálinkaverseny helyszínére.
Ennek következtében reggel már korán elindulhatunk úti célunk irányába, hogy
minél előbb a Rácfonó helyszínére érkezünk. A minták leadása egyszerűen ment,
csupán azt furcsáltam, hogy sem a nevünket, sem a címünket nem írták fel
sehová, hogy aztán később tudhassák, hogy az adott verseny sorszámok kihez is
tartóznak. Mert egy versenyen az anonimitás nagyon fontos dolog, de csak a
zsűri előtt, a szervezőknek azért illik tudni, hogy melyik minta kinek a
sorszáma is. A furcsaság ellenére reméltük, hogy jó kis versenyben lesz
részünk. Gyorsan visszafordultunk, mert a templomnál már vártak bennünket a
kivitelezők. Ezt követően, pedig egyenesen a főzdébe mentem a hordók elmosását
folytatni. A programok következtében a napom igen gyorsan elrepült, és
hipp-hopp már otthon is találtam magam. A feladatom adva is volt, hiszen a
likőr sorozatom újabb tagjának elkészítése várt rám. A hetedik italnál tartva a
választási lehetőségek azért egyre inkább szűkültek. A gyümölcs kiválasztásával
nem volt gondom, hiszen a hegyközségünk területe igen nevezetes egyfajta
gyümölcsről és ez, pedig nem más, mint a szőlő. A szőlő (vitis vinifera), mely a bogyós gyümölcsűek családjába tartozik
feltehetőleg Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében is korán
meghonosodott. A módszeres termelését a kaukázusi népek kezdték el, mintegy
nyolcezer évvel ezelőtt. Európába, így hazánkba is a rómaiak révén került. A
szőlőművelés a Római Birodalom bukásával hanyatlásnak indult, de a középkor
kezdetén ismét erőre kapott, amely a kolostorok földjén élő barátoknak
köszönhető, ugyanis a szerzetesek a szőlőből készült bort használták a miséknél
a szertartáshoz (a vörösbor Krisztus kiontott vérét jelképezte). Érdekes, hogy
ma már inkább erre a célra fehér és nem vörös bort használnak. A likőr
ágyazásához aszalványt használtam fel, no ér persze vanília is került az
italba, ahogyan méz és nádcukor is. A fő aromát azonban ezúttal a likőrünkben a
koriander szolgáltatta. Az óegyiptomiak már háromezer éve foglalkoznak a
koriander termesztésével, és a boldogság fűszerének tartották, mert szerelmi
serkentőnek is bevált. Ajánlom is mindenkinek, aki egy-két cseppnyi boldogságra
vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése