Nagydobosi Sütőtök Érlelt Zöldség Párlat 2015.

786.

2015/0117

AQUAVINICUM

ÉRLELT

ZÖLDSÉG

 

  Nagydobosi Sütőtök

  eperfával érlelve

 

 

 

 Ez a szombati napunk igen mozgalmasnak ígérkezett. Ilyenkor persze mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy hétvége van. Reggel sem sokáig lustálkodhatunk, mert elindulunk 3 dl-es pálinkásüveget keresni, de se Tolnában, se Baranyában nem kaptam ilyet, mivel a nagyker még szállított ki ilyet ebben az évben. Így félliteressel kell beérnem, és a mintát ezúttal is abban küldenem a versenyre. Haza érkezve, pedig a templomhoz megyek egy kicsit társadalmi munkázni, mert megkezdődik annak belső tatarozása. A délutánt persze már pincészetemben töltöm, de ezúttal inkább a boraimmal foglalatoskodom, mert az esti borkóstolóra kívántam italaimat összeválogatni. Természetesen azért a mai napra esedékes italomról sem feledkeztem meg, főleg nem az után, hogy tegnap úgy-e ódákat zengtem az első zöldség párlatom megszületéséről. Nyilvánvalóan párlat rendszerem felállásából adódóan a második ital ebből a családból, további kérdéseket vett fel, hiszen a fahordós érlelés egy zöldség párlat esetében nem annyira konzekvens dolog. Nehezen is döntöttem el, hogy miként is legyen ez, de aztán végül is az eperfahordós érlelés elvégzése mellett döntöttem. Egy másik nehéz döntést még cefrézés előtt kellett meghozni, amikor is a nagydobosi fajta feldolgozása mellett döntöttem. A Nagydobosi megsütve verte a hosszúkás tököt. Állaga a sütés végére homogén krémes lett, íze telt édes, fűszerezés nélkül is izgalmas. Isteni sült tök lett belőle, pont, amilyenről álmodunk. A kisméretű rokon szálas szerkezetével, enyhébb, túl friss, hideg ízével meg sem közelítette a másik meleg, kerek ízeit. Reményeim szerint ez a különbség talán majd az italban is kikerekedik. Az eperfa hordós érleléssel, pedig kicsit színének lágyítása, és a fogyaszthatóság felgyorsítása volt a nem titkolt célom. Már Lippay János 1664-ben megjelent Posonyi kert című munkája megkísérli rendszerezni a Magyaror­szágon előforduló tökfajtákat. A nyakas tök „termedben némely olyan hasas, mint a bugyogós korsó". A többi tök nem fölfelé „foly", hanem a földön nyúlik el. A kerekded alakúakat nevezi a magyarság indiai töknek. Vannak még hosszúkás alakúak, valamint az „ékességért" vetettek, tehát disznótökök; „koronások, sárga-fejér színűek, apró narancsszínű, és formájú, lemonia formájú, körtvény és alma formá­jú termésűek."