Kékfrankos Szőlő Natúr Törkölypálinka 2014.

746.

2014/1208

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

 

  Kékfrankos Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

 

Ahogy egyre több gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorúnkon, úgy, egyre inkább kerülünk közelebb karácsony ünnepéhez. Ehhez azonban még volt két hosszú hetünk, amelyet munkával kellett átdolgoznunk, ahhoz, hogy az évvége felé családjainkkal és pihenéssel tölthessük el napjainkat. Mint ahogy már decemberben többször is említést tettem arról, hogy ilyen idő tájt sok italt készítek, így ezen a napon is szinte minden évben keletkezett egy emlékezetesnek mondható alkotásom. A mai napra sem volt könnyű olyan védőszentet találnom, amelynek oltalmába italomat ajánlhattam, de aztán mégis találtam egy boldogot, még pedig Magyarországon. Így aztán olyan italt is kellett ennek a boldognak a védelmébe ajánlani, ami nem valami déligyümölcsös, nem is valami olyan, ami máshonnan származó, hanem egy tipikus, hazánkra igen csak jellemző. Meg is találtam ezt egy Kékfrankos Szőlő törkölyének fajtájában. Ennek a cefrének is van különlegessége, még pedig az, hogy nem is idei szőlőnek bogyó maradványairól beszélünk, hanem egy tavalyi vörösbor visszamaradott anyagából készítettem el. Azt persze mondanom sem kell, hogy a légmentesen lezárt kékfrankos törköly cefre teljességgel hibátlan, és lédús volt. Mivel a Kékfrankos szőlő is a kedvenceim közé tartozik, így fontos számomra, hogy évről-évre elkészüljön belőle a törkölypálinkám is. Sokan kétkedve fogadják ezt a fajtát még akkor is, amikor az egész világ a sokszínűség és az eredetiség lázában ég, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy kaptunk egy kékszőlőt, ami egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort, illet törkölypálinkát ad, és gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem. Néhány éve még önironikusan élcelődhettünk azon, hogy a kékfrankos a „Nagy Vörös Ital”, a folyton beharangozott, ám soha el nem érkező bajnok. Trónra emelni továbbra is korai lenne, de sokkal hihetőbb, hogy egyszer sor kerülhet rá. A hazai kékfrankosok az elmúlt öt évben minden kategóriában méltó kihívóivá váltak a nagy nemzetközi fajtáknak. Magam sem csaladkoztam még soha sem rozé, sem vörös borában, sem szőlő, sem törköly, de még bor és borseprő párlatában sem, hiszen versenyeken indulva velük mindig garantált volt a siker. Ez alkalommal is egy olyan italunk születhetett, amely a jövő év nagy reményeit kelheti életre pincészetünkben.