524.
2014/0313
AQUAVINICUM
NATÚR
SZŐLŐ
Izabella szőlő
üvegben érlelve
Folytatódott ezen a napon is a tavaszias idő, sőt
már reggel sem ment a hőmérő higanyszála nulla fok alá, amiért a bimbóban lévő
gyümölcsfáink nem igazán haragudtak meg, hiszen a délutáni meleg, pedig egyre
több életet csal a rügyekbe, így a mandula után, már a kajszibarack fák virágai
is kibomlottak. A madarak zenélése mellett, az apró rovarok is egyre élénkebben
mozognak, ami a szőlő metszés munkáját is örömtelibbé tudja tenni. És, ha már a
szőlőmetszésről beszéltem, akkor a mai napon bemutatásra kerülő párlat sem más,
mint egy szőlőfajta. Igaz szokásaimhoz híven ismét egy olyat húztam elő a kalapból,
amelyet elviekben már termeszteni sem szabad a 2000-es bortörvény alapján.
Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy vidéken, a végeken ez a szőlőfajta is, akár
csak a többi amerikai direkttermő fajta még létezik, él, terem, sőt a pálinka
kultúra fellendülésével egyre inkább reneszánszukat élik, hiszen, ha már bort
nem lehet belőle készíteni legálisan, akkor legalább pálinkát készítsünk
belőle, amit a törvény egyébként nem tilt. Az Izabella szőlőfajta előállítása
az amerikai William R. Prince szőlőnemesítő nevéhez fűződik, aki a
keresztezendő szőlőtőkéket a dél-karolinai Isabella Gibbstől kapta, majd az új
fajtát az asszonyról nevezte el 1816-ban. Az Izabella fajta igen hamar,
1820-ban Európába került, elsőként Franciaországban, majd az elzászi
szőlősgazda Baumann-fivérek közvetítésével Németországban terjedt el.
Legalább 50 hasonneve létezik, amelyek közül a legismertebbek: Alexander,
Black Cape, Borgoña, Champania, Constantia, Dorchester, Framboisier, Fragola,
Raisin De Cassis, Moschostaphylo, Kerkyraios, Tzortzidika, Uhudler és Isabella.
Magyarországon Eperszőlőnek is nevezik. A fajta mai ültetvényeit
világszerte 70.000 hektárra becsülik, amelynek közel egynegyede Brazíliában
terem. Tőkéje igen erős növekedésű, bőtermő. Fürtje
közepesen nagy, laza; bogyói közepesek, sötétlilás kék színűek, gömbölyűek,
nyálkás húsúak, vastag héjúak. Október elején érik, fagytűrő, rothadásnak és
gombabetegségeknek ellenáll. Bora erős, jellegzetes labruska ízű asztali vörös-,
illetve rövid erjesztéssel könnyebb rozébor. Illatos szőlőpálinka, amelyen
azért kiérzik a vöröses jelleg, az illatos fehér szőlőkkel szemben. Ennek
ellenére egy igen érdekes szegmense ez a pálinkafajtáknak, kár lenne érte, ha
eltűnne az asztalainkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése