Mézes Fahéjjal Ágyas Pamuk Alma Párlat 2013.

402.

2013/0811

 

 

 

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

 

  Mézes Fahéjas Pamuk Alma 

  üvegben érlelve

 

 

 Ma egy olyan kedvenc gyümölcsömből készült pálinkát fogok bemutatni, amely kezdetektől fogva pincészetünk kínálati palettáján meglelhető. Sajnálatos módon tavaly a kései fagyok miatt nem sikerült belőle gyümölcsöt gyűjteni, de idén annál inkább bőségesen termett, tehát ismét készíthetünk belőle párlatot. Mivel a teljes mennyiséget még nem desztilláltam le, így most nem a szokásos natúr változattal kezdem a bemutatást, hanem egy ágyas, de már szinte likőr változatot készítettem el. Elsőként azért néhány gondolatot újfent ejtenék magáról az almáról is. Elődeink a teremtettség tudatában, tiszteletben tartották az őket bőséggel ellátó környezetet. Ez a felfogás rendkívül alakgazdag gyümölcsfajta szerkezetet és gyümölcstermesztést hozott létre és tartott fenn. Ez a sokszínűség ismét megerősítette tudatukban a létezés csodáját, így a tárgyi és szellemi világ kölcsönösen táplálta egymást. Ma - mindezt spontán evolúciós eredménynek tekintve, a tisztelet hiányában - az emberi önzés és felelőtlenség egyforma veszélyként fenyegeti. A biodiverzitás beszűkítésének veszélye ma már a termesztett gyümölcsfajtákra is kiterjed. A pamuk alma egyike a legkorábban érő gyümölcseinknek, ezért is szokták elődeink korai nyári vad almának, más nevén zabérő almának, azaz nyár közepén, a zabbal együtt érik be. Gyümölcse nemesített társaihoz képest kicsi, éretten kevésbé leveses, puha. Régen a vándorok és a földeken dolgozók számára adott nagy melegben zamatos harapnivalót. BERECZKI 1896-ban Pamut alma név alatt írt. A Pécs környéki adatközlők következetesen Pamuk néven említették. A „Pamut” az eredeti táji megnevezés értelmező átnevezésének tekinthető. A népi névváltozatot ő maga is ismerteti, mint társnevet. A BERECZKI általa Pécs környékinek tartott fajta a mai napig fellelhető a Dráva mentén, az Ormánságban. Bár népszokáshoz nem köthető közvetlenül a fajta de ismert a piros fedő színű almák erős kulturális kötődése a táj hagyományaihoz. A déli szláv etnikumokkal szomszédos, aprófalvas településszerkezetű vidék életében kiemelkedő jelentőségű volt a leányvásár intézménye és ebben a piros alma, mint párválasztó jelkép. Termesztési értéke, hogy nagyon korai érésű fajta. Egyedi, kellemes zamata mai napig élénk él a táj lakóinak emlékezetében. Apró gyümölcsmérete és puha húsállománya miatt csak házikertekbe javasolható. Különleges igénye hogy, vízben gazdag helyet szereti.