370.
2013/0627
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Szilvásalma
üvegben érlelve
A mai napon a folytatásban egy olyan házasítású
párlatot szeretnék megismertetni a nagyközönséggel, amelyet még cefre korában
raktam össze és úgy erjesztettem meg. Bevezetőként néhány gondolatot arról
szeretnék szólni, hogy olykor előfordul írásaimhoz érkező olyan megjegyzés
miszerint az ő oldalukon megtalálható írásukból vettem át részeket és nem
tettem idéző jelbe, illetve nem jelöltem meg a forrást. Az ilyenektől elnézést
szeretnék kérni, mert nem dicsekedni szeretnék mások tollaival, hanem
egyszerűen tovább adni azt, ami valóban méltó arra, hogy tovább adják. Ha
valaki saját gondolatait szeretnék magának megőrizni az ne az internetet, ne
bloggozást használja, mert ezeknek éppen ez a szabadság a lényege, amely
elveszne, ha mindig a források megjelölésével foglalkoznánk. Én bízom abban,
hogy az én gondolataimat, vagy akár az én receptjeimet, vagy tapasztalataimat
minél többen átveszik és alkalmazzák. Hangsúlyozom szabad, sőt a párlataim
elkészítését is szabadon lehet másolni, ha valakinek ehhez van kedve. Sem a
cefrézést, sem a pálinkafőzést nem a mi generációnk találta fel, de még a
gyümölcsfajtákat sem mi oltottuk, vagy nemesítettük, ennek ellenére használjuk,
műveljük, és törekszünk arra, hogy kicsivel jobbá tegyük. Írásaimban,
bejegyzéseimben jómagam is arra törekszem, hogy mind a gyümölcs, mind pálinka
és bor kultúrát népszerűbbé tegyem. A ma bemutatásra kerülő cefre sem ördöngösség,
és biztosan már többen el is készítették. Besztercei szilva, és jonatán alma
házasításával készítettem el. Közel hasonló időben érik mind kettő, és ha
önállóan nincs is annyink, hogy lecefrézzük, ne féljünk ilyen házasításoktól
sem. A két különböző gyümölcs annyira távol áll egymástól, hogy szinte már ez
kíváncsivá teszi az embert, hogy vajon mi is sül ki belőle. A szilva magas
cukortartalma, az alma magas savtartalma kedvező hatással volt egymásra, és
igen szépen folyt le párlat ebből a cefréből. Igaz az átlag alkoholtartalma nem
volt túl magas, de hosszan és stabilan folyt végig. Az a fajta párlat, amelyet
nehogy három hónapig, hanem olykor akár egy évig sem szabad megbontani,
elfogyasztani, mert igazi értékeire akkor még nem ébredhetünk rá, csak egy év
eltelte után. Illatai, zamatai lustán, fáradtan gördülnek végig ízlelő
bimbóinkon, de aztán a torkunkban valóságos íz kavalkádként robbannak széjjel,
arra ösztönözve, hogy újra és újra kóstoljunk belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése