Rigóvári Bikavér
2010.
Száraz vörösbor
Kilencedik állomás
Az elesettek
Hihetetlen, hogy harmadszor is a földre kerül. Hihetetlen, hogy ismét el tud esni, és újra fel tud kelni. Akkor, amikor a legjobb lenne már egyáltalán fel sem kelni, fel sem nézni, fel sem fogni, hogy mi is történik vele. Nem is várja már senki, hogy felálljon, még talán a római katonák sem. Itt már senki sem gyűlöli, itt már mindenki csak sajnálja, szánja. A harmadik elesés. Nincs már egy szikrányi testi erő sem ebben a törékeny férfiban. Mintha magából szakadt volna ki. Mintha nem lenne tovább, pedig még lennie kell. A csapzott haj, a mindenütt véres ruha, a fájdalom megtestesülése, az ujjak semmibe markoló tehetetlensége. Kimondhatatlan. Ez már annyira bent fáj, hogy beszélni is nehéz. Látni is. Érezni csak eltompultan lehet. Sugárzás, látvánnyá váló iszonyat. Alig fényekkel, alig létezéssel. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!
A 2009-es esztendőben ezt a házasítású bort, úgy készítettem el, hogy a négy féle szőlőt már törköly korában a megfelelő arányban összeházasítottam és a kádon együtt forrt meg, és utána is együtt került hordós érlelésre. Ebben az esztendőben a házasítást nem végeztem el szüret után közvetlenül, hanem önállóan mind a négy féle szőlőből bort készítettem, hordóban érleltem, hogy az első fejtés és az első derítés után házasítsam össze. A legnagyobb arányban a kadarka szőlő szerepel benne, majd második legtöbb mennyiséggel a Cabernet franc szerepel, harmadikként a Merlót, végül pedig negyediknek a Kékfrankos került belehelyezésre a legkisebb mennyiségben. Ezekről a borokról pedig már szóltunk, kivétel talán a kadarka. Ezt a szőlőt október 24.-én szüreteltük, de sajnos így is csak 15-ős mustfokkal sikerült betakarítanunk. A szőlő lebogyózásra került és némi kénnel rögtön meg is kezeltem, mert elég betegesnek tűnt ez a fajta szőlő ebben az évben. Kádon történt meg a megforrása a szokásos 4 óránkénti csömiszöléssel. Egy nap elteltével beoltottam ezt is fajta élesztővel és tápsóval, majd két nap elteltével must is melegítettem fel belőle, amelyben cukrot oldottam fel, hogy felerősítsem az eltarthatóság állapotára. A forrás rendben beindult és le is zajlott három hét alatt, majd hagytam, hogy pihenjen 10 napig együtt és aztán vettem le a bogyóról. Kipréselésre került, de fahordó helyett műanyag ballonba került elhelyezésre és közepes kénnel meg is fejtettem azonnal azt. Tíz nap múlva kerítettem sort a tisztulási folyamat leellenőrzésére, amely remekül haladt. Sötét, bíborvörös nedűt kaptam, amely alkoholtartalomra kedvező 13% alkoholtartalmat mutatott. Italában, száraz, remek minőségű, illataiban, zamataiban, savaiban a fajta jelleget képviselő, nagyon finom, sima italú bor készült belőle, amely a másik három fajta borral házasítva, fahordós érleléssel jó összhangba fog kerülni.
Kicsit sok már az elesések száma. Még a végén azt hinnék, hogy a borok miatt nem tudunk a lábunkon megállni, pedig dehogy a teher az, amelyet nehéz cipelni. A mindennapok egy-egy köve kerül a hátunkon lévő puttyónyunkba és annak súlya az, amely a földre kényszerít olykor bennünket. Ilyenkor pedig, amikor ilyen utakat járunk, végre megszabadulhatunk ezektől a felesleges terhektől, hogy itt új erőre kapva mindig legyen forrásunk, amelyből merítkezve újra és újra felállhatunk. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése