Sauvignon Blanc Szőlő Natúr Törköly Pálinka 2012.

189.

2012/0504

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

  Sauvignon Blanc szőlő
  üvegben érlelve

 A mai napon a gyümölcsök után ismét visszakanyarodunk a szőlővel kapcsolatos pálinkák világába. Érdekességképen most egy fehér édes törkölyből készült párlatot fogok felkonferálni. De előtte mindenképen érdemes egy-két dolgot magáról a szőlőfajtáról is megtudni, mert környékünkön, a mi borvidékünkön nem ismert annyira. Ez a szőlőfajta Sauvignon Blanc, vagy más néven Muscat Sylvanernek is nevezik. Francia származású, az egész világon elterjedt szőlőfajta. Magyarországon 1982 óta államilag minősített fajta.  Felfutása a chardonnay-hoz hasonlóan a 80-as évek elejére tehető. Tokaj-Hegyalja és Somló kivételével minden borvidékünkön megtalálható. Termőterülete kb. 560 ha. Tőkéje erős növekedésű, fürtjei kicsik, tömöttek. A belőle készülő karakteres bor könnyen felismerhető. A legnagyobb mennyiségben Balatonbogláron, a Mecsekalján, Mátraalján és az Etyek-Budai borvidéken találkozunk vele. A mésztartalmú és lazább talajokat kedveli, de homokos, löszös területeken is jól érzi magát. Jellegzetes illat- és ízvilága az utóbbi évtized egyik siker- fajtájává tette. A fajta nem kedveli a hosszas fahordós érlelést. 3-4 éves kora után kevés értéket mutat fel. Fajtakarakterének megőrzéséhez az acéltartályos erjesztés és érlelés a legjobb út. Ekkor fiatalon élénk savú, erőteljes illat- és ízvilágú, vegetális jegyeket felmutató bor születik belőle. A legszebb savignon blanc borok a magas mésztartalmú, hűvösebb területeken teremnek. Ilyenek a Soproni, Ászár-Neszmélyi, Etyek-Budai borvidékek. A Loire-menti sauvignonokhoz hasonlóan nálunk is az elsődleges illat- és ízjegyek: a bodza, a farkasalma, csalán, fű, vagy széna, de a friss gyümölcsök is dominálnak borában. Ez a fajta szőlő, és a belőle készült bor mégis a legnagyobb sikert Ausztráliában és Új-Zélandon tudta elérni. Természetesen nem mondhatom, hogy az idehaza beérett szőlők kevésbé jók, hiszen ez a törköly is jól bizonyítja, hogy a szőlőfajta karakter milyen jól átmenthető a törkölypálinkába, ha az szakszerűen, kellő odafigyeléssel van elkészítve. Nem túl magas mustfokának köszönhetően a pálinkája sem tartozik a nagy alkohol hozamúak közé, de cserébe a beltartalma, illat, és íz jegyei kárpótolnak mindezért. Különben sem a mennyiség a lényeg, hanem sokkal inkább a minőség.

Clapp kedveltje Körte Natúr Gyümölcs Pálinka 2012.

188.

2012/0503

AQUAVINICUM

 

NATÚR

GYÜMÖLCS

  Clapp kedveltje körte
  üvegben érlelve

 

 

 

 

A mai napon a folytatásban is egy újabb fajta körte pálinkát szeretnék bemutatni annak is a natúr változatát. A megszokott körte pálinkáimmal ellentétben ez nyári körte, és így ebből sokkal nehezebb jó pálinkát készíteni. Ez a körte az úgynevezett Clapp kedveltje nevet viseli. Clapp, aki a nemesítését végezte, Massachusets államban (USA) állította elő az Erdei vadkörte magoncaként, valószínűleg

A Vilmos körte keresztezésével. 1860 után terjedt el az egész világon. A legkorábbi tetszetős, nagyobb gyümölcsű körtefajtánk. Augusztus első felében szedik, idejekorán kell szedni, még a sárgulása kezdetén. Augusztus közepétől végéig fogyasztható. Erre a fajtára is kifejezetten érvényes, hogy fél éretten kell leszedni, és hűtött, sötét helyen kell az egyszerre beérlelést elvégezni. Gyümölcse középnagy, 60-72 mm, alakja szabályos körte, átmérője a háromnegyede a magasságának. Színe sárgászöld, alapszínét felerészben barnásvörös mosottság borítja. Kocsánya húsos, gyakran félrenyomott, vastag, csészéje nyitott, tövén húsosodó. Húsa fehér, olvadó, bőlevű, íze inkább édes, igen jóízű, illatos. Átmenetileg sem ajánlatos tárolni, mert szotyósodik. Aki esetleg nem ismerné ezt a szót, annak azt kell tudnia, hogy belseje a gyümölcsnek összeesik, ikrássá válik, megbarnul. Féléretten jól szállítható. Koronája eleinte felálló, keskeny, ritka. Birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, a metszést igényli, mert felkopaszodik. Rendszeresen és bőven terem, elég korán termőre

fordul. Elég jól termékenyülő fajta, jó virágport ad. Teljesen önmeddő. Jól termékenyítik a Bosc kobak, Esperen bergamottja, Avranchesi jó Lujza, Hardenpont téli vajkörte és a Vilmos körte. A talaj iránt nem igényes, de bő nedvességre van szüksége, fagytűrő,

de védett fekvést kívánó fajta. Ellenálló fajta, de a szélkártól szenved. A desztillálást követően a pálinka alkoholfokának beállításakor figyelmesen kell eljárni, mert opálósodásra igen hajlamos a párlata. Az előpárlat elválasztása is különösen gondos odafigyelést igényel, az illékony aromaanyagok gyors távozása miatt. Emiatt a finomítás során is igencsak ügyelni kell a lassú tüzelésre és a megfelelő hűtésre. Amennyiben azonban ezeket a nehézségeket sikeresen vesszük egy igen finom, és jó aromával bíró pálinkát kapunk cserébe.

 

Fügés körte Natúr Vegyes Gyümölcs pálinka 2012.

187.

2012/0502

AQUAVINICUM

 

NATÚR

VEGYES

Fügés körte
  üvegben érlelve

 

 

 

 Egy-két párlat erejéig ismét a gyümölcs pálinkák felé fordulok. A most bemutatásra kerülő párlatnak már a keletkezése sem hétköznapi történet. Egyik kedves szomszédunknak a szomszédságában van egy régi telek, amelyet egy német család vett meg valamikor, de, azóta sem történt vele semmi. A szomszédok azonban lelkesen gondját viselik a teleknek, amelyen egy düledező házikó is van. A kertjében azonban gyümölcsfák sorakoznak. Évek óta erről a sajátunkéval megegyező körtefáról én szedem le a termést, már pedig tavaly is termet bőségesen. Az udvar rejtekében azonban található jó néhány füge bokor is, amely tavaly szintén sok termést hozott, sőt még be is ért annak rendje és módja szerint még a fagyok előtt. Javasolták is a szomszédok, hogy szedjem le bátran, mert nekik az sem kell, és ha tudom valamire használni, akkor ne hagyjam tönkremenni. Le is szedtem a rajta található négy - öt vödörnyi gyümölcsöt, de ez ahhoz, hogy önálló párlatot készítsek kevés volt, így elhatároztam, hogy a körtével összeházasítva kipróbálom, hogy milyen eredményt hoz. A fügének természetesen igen erős és jellegzetes illata volt már a cefrézéskor is. Az erjedés lezajlása után is jól érezhető volt ennek a déli gyümölcsnek a karaktere. A lepárlással sokáig vártam, így tudtam, hogy nagy mennyiség nem keletkezhet belőle, de az illat és aromaanyagokat azért sikerült megőriznem a párlatban. Ha valaki nem tudná a füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában, Dél-Európában és természetesen Amerikában ott is főleg Kaliforniában. Az egyik legősibb kultúrnövény, melyről az Ószövetség is említést tesz. Érdekesség, hogy a szárított füge a római légiók katonáinak fontos úti elemózsiája volt, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. A gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik. A füge gyümölcse sok kalciumot, vasat és foszfort tartalmaz. Az sem mellékes, hogy élettani hatásaként csonterősítő hatású. Különleges illatával és zamatával valódi különlegességnek számít.

 

I. Pálinka, Gyümölcs és Borpárlat Világkupa

I.                    Pálinka, Gyümölcs és Borpárlat Világkupa

/Gyula, Budapest/

Minden bizonnyal minden pálinka és borbarát hallott már erről a nemzetközi versenyről. Azt azonban talán már kevesen tudják, hogy a tavalyi évben megújult bátai pálinkafözde, a Sabeikow és Társa KFT. Már évről évre indult ezen a rangos viadalon. Az eddigi gyakorlattal szemben idén nem csak a tulajdonos Dieter Hartig úr nevezett be ebbe a versenybe, hanem Báta több pálinkás gazdája is, aki pálinkafözdénkben főzette ki cefréjét. A verseny történetének legnagyobb nevezése zajlott le, amely 1120 mintát jelentett, amely nyolc ország nevezői indítottak. A bátai bérfözdéből 15 pálinkát indítottunk el. A három napos bírálat után nem kis meglepetésünkre a versenyigazgatóság megkeresett bennünket egyik mintánkkal kapcsolatban, amely arany érmes lett. Ez a minta Sümegi Mihály blauburger borpárlata volt. Ekkor következett arany érmesek csatája, hiszen a borpárlat kategóriában több arany is született. E csatában is legjobbnak minősítették versenyzőnket ezzel a Magyar Champion díjat is bezsebelte. És ezzel még nem volt vége a siker történetnek, mert az újabb megmérettetés a több ország championjaival következett. A csoda pedig ezzel teljes lett, hiszen a 2012. év Világbajnok Championja is a Bátai Blauburger Borpárlat lett. Az ünnepélyes díjátadón április 21.-én Gyulán a rangos kitüntetést Dieter Hartig úr vette át a versenyző nevében. Természetesen további sikereket is értünk el, hanem is ilyen hatalmasat. Dieter Hartig úr Cabernet Sauvignon Borseprő Párlata ezüstérmes, Kóródi József Kékfrankos törkölypálinkája ezüstérmes, Németh Attila eperfa hordóban érlelt Kajszibarack pálinkája bronzérmes, Fazekas István Bikavér törkölypálinkája, Muth József Cabernet Franc törkölypálinkája bronzérmes lett. Amit még a versenyről tudni kell, hogy ezekért az érmekért pontokat adtak, majd ennek alapján eredményességi rangsort állítottak fel. Ennek alapján az egy éremre vetített átlag pont alapján a Bátai Pálinkafőzde 2012 tizedik legeredményesebb fözdéje lett, ami szintén kimagasló eredménynek számít. Ezeknek az eredményeknek a tükrében biztatni szeretném a Bátai gazdákat, és pálinkabarátokat, hogy mind többen hozzák hozzánk cefréjüket, mert a minőségi lepárlás feltételei adottak. Ne csak kiváló bátai borainkkal tűnjünk ki, hanem láthatóan kiváló bátai pálinkáinkkal is. A cefrézéshez szaktanácsadással is tudunk a nálunk főzetőknek a segítségére lenni. Forduljanak hozzánk bizalommal és készítsünk együtt jó cefréket, amelyekből díjnyertes pálinkákat tudunk produkálni. Előre is köszönjük érdeklődésüket, és bizalmukat.

Muth József

Okleveles pálinkafőző, kóstoltató, és bíráló

Zweigelt - Kékfrankos Érlelt Gyümölcs Pálinka 2012.

186.

2012/0501

AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS

Zweigelt - Kékfrankos cuvée törköly és seprő
  eperfa hordóban érlelve

Rövid kis kitérő után ismét visszakanyarodom a zweigelt - kékfrankos házasítású alapanyagomhoz. Ezúttal ebből a házasításból egy seprős-törkölypárlatot vettem alapanyagul, amelyet aztán eperfa hordós érlelésnek vetettem alá az elkövetkezendő háromhónapnyi időre. Ezt a lehetőséget megragadva folytatom is az érleléssel kapcsolatos ismereteknek a közreadását, mert azért ezzel elég kevés pálinka barát van tisztában, annak ellenére, hogy dolgoznak vele. Ott hagytam abba a legutóbb, hogy az érlelés fizikai folyamatait igyekeztem feltárni. Mit is jelent mindez? A párlatnak a hordódongába való bejutását több tényező idézi elő. Ugyanis ebbe az irányba hat a párlat hidrosztatikai nyomása, továbbá a kapilláris jelenség. A folyadék fában történő felszívódását azonban alapvetően a diffúzió határozza meg. A dongák belső és külső felületén fennálló koncentráció különbségek kiegyenlítésére a folyadék a hordó külső felülete felé vándorol. A diffúzió sebessége annál nagyobb, minél kisebb az anyag molekulatömege és minél nagyobb a dongák belső és külső felülete közötti koncentrációkülönbség. Száraz helyiségben, ha a hordó felületén nemcsak az alkohol, hanem a víz koncentrációja is kicsi, a diffúzió sebességét a molekulatömegek közötti különbség határozza meg. Mivel a víz molekulatömege körülbelül két és félszer kisebb, mint az alkoholé, a víz sokkal gyorsabban diffundál. Ilyen esetben a víz gyorsabb diffúzióját az alkohol nagyobb párolgási sebessége sem tudja teljesen kiegyenlíteni, és ennek következtében adott időegység alatt több víz párolog el, mint alkohol. A hordóban maradt párlat szeszfoka ennek következtében növekedik. Ellenkező a helyzet, ha a hordó nagy nedvességtartalmú, páradús helyiségben tartják. A víz diffúziója ilyenkor lelassul, és az egész folyamat sebességét az alkohol nagyobb párolgási sebessége határozza meg. Ennek eredményeként több alkohol távozik el, vagyis a hordóban érlelt pálinka, jelentős alkohol csökkenést szenved el. Érlelés közben azonban mindenképpen csökken a víz és az alkohol abszolút mennyisége, vagyis az érlelés mindig alkoholveszteséggel jár. Ezért is fontos minél magasabb alkohollal megkezdeni a pálinkánk érlelését, illetve helyezzünk hangsúlyt a hordós tárolás megfelelő körülményeire.

Cabernet Sauvignon Érlelt Törkölypálinka 2012.

185.

2012/0430

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

Cabernet Sauvignon
  eperfa hordóban érlelve

Az utóbbi időben volt szerencsém igen sokat és rendszeresen Villányban tartózkodni, sőt kóstolni az itt született borokat és pálinkákat is. Rendszeres vendég voltam a Magyarbólyi Pálinkafőzdében, ahol a villányi törkölypálinka készült. Azért jegyzem meg mindezt itt az elején, mert a most bemutatásra kerülő párlatom Cabernet Sauvignon törkölyből készült, amely igen jellemző a villányi tájegységre. Ennek ellenére ez az alapanyag nálunk a Szekszárdi Borvidéken született, és nem ott. Van is különbség a kettő között, hiszen mind talajban, mind klímában másból növekedett, és más növelte. Itt most nem az a lényeg, hogy melyik jobb, vagy melyik rosszabb az egyik villányi, a másik bátai. Az viszont biztos, hogy ez a törköly, egy rendkívül korrekt borász kezei közül került ki, aki nem csak a borára gondolt, hanem a visszamaradó alapanyagra is, hogy abból kiváló cefre, és még kiválóbb pálinka születhessen. Remekül visszaköszön ebben a párlatban az alapanyag a Cabernet Sauvignon rendkívül komplex illata és íze. Ízeiben fel is fedezhető a párlatban, a fekete ribizke, a szeder és az eukaliptuszra emlékeztető aromaanyag. Illatában mégis talán a cseresznye, és cédrus illatával írható le, de megjelenik benne a füge, a csokoládé és a meggy is. Tanninban gazdag, mint a Cabernet Franc. Csersavaiban azonban sokkal lesimultabb fajtatársánál. Ezúttal nem barricolt tölgyfa hordós érlelésnek vettem alá, hanem a pálinkások kedvenc faanyagát az eperfát rendeltem hozzá. Az érlelés során fizikai folyamatok játszódnak le. Ide sorolható a párlat párolgása, a levegő diffúziója a pálinkában, valamint a fahordó anyagainak oldódása. A fahordóban lévő párlat párolgása két ismert részfolyamatból áll. A pálinka először átszivárog a dongákon, majd pedig a hordó külső felületéről elpárologva a környezet légterébe jut. A párlatnak a dongákon való átjutását a fa szerkezete alapvetően meghatározza. A faanyag elhalt sejtekből és sejt közötti járatokból áll. A fába felszívódó pálinka először a sejt közötti járatokat és üregeket tölti ki, majd lassan bejut a sejtek belsejébe is. A fa sejtjeinek cellulózsejtfala olyan áteresztő hártya, amelyen, mint az oldószer, mint pedig az oldott anyagok áthatolnak. Ennek következtében kapjuk ezt a borostyán sárga italt.

 

Jajrózsa

Herbarium Librum

19.

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales)
Család:	Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád:	Rosoideae
Nemzetség:	Rózsa (Rosa)
Faj:	Rosa spinosissima

Tudományos név Rosa spinosissima

Jajrózsa

Nem gondolná az ember, hogy éppen egy pálinkával, pálinkakészítéssel foglalkozó ember, mint jómagam kezd el a rózsákkal foglalkozni. Őszintén bevallva felénk ez a fajta növény nem túlismert, így talán nem nagy hiányosság, ha eddig nem ismertem. Mivel pedig a régi mondás ide is nagyon illik, miszerint: „jó pap is holtig tanul, és mégis bután hal meg.” Most szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy másoknak is felhívjam a figyelmét erre a rendkívüli növényre. A fenti táblázatban sikerült jól elhelyeznünk ezt a tudományos világ nézete szerint, de vajon a valóságban, a mindennapi életben hol találkozhatunk vele, és arra is kitérnék, hogy miért is kell találkoznunk vele. Fájdalom, de magam is csak a növénytermésének holta után, főként annak lelkével sikerült találkoznom, de mély benyomást tett rám, ezért is írok róla néhány figyelemfelkeltő gondolatot.

Amikor a rózsákról beszélünk, akkor ide majdnem 100 nemzetség 3000 faja tartozik, amelyek között vannak fák, cserjék, lágyszárúak egyaránt. 5-5 csésze- sziromlevelük van, 10 porzójuk, s egyes fajoknál csak egy termőlevél. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A vacok lapos, van, hogy a terméskialakításban is szerepet kap, ami többféle lehet: tüsző, aszmag, csonthéjas, vagy almatermés. Sokszor akár csoportos termés is lehet. A leveleket pálha veszi körül, szélük általában fogazott. Ebbe a népes családba hagyományosan 4 alcsalád tartozik, és ezek a termésük alapján lettek elkülönítve:
1; Almatermés, 2; Aszmag-, csontártermés, 3; Tüsző- és toktermés, 4; csonthéjasok. Közös jellemzőjük még, hogy a mag megtermékenyítés nélkül alakul ki. A termőlevelek általában összenőttek, de a csonthéjasoknál 1 termőlevélből alakul ki a termés. Ezzel a kis leszűkítéssel már meg is érkeztünk növényünkhöz, amely a második alcsaládba tartozik. Származását figyelembe véve Eurázsiai életterű, ahol is főként a tölgyesek lakójának számít. A rózsafajok évezredek óta jelen vannak a festészetben, építészetben, zenében, irodalomban. Sok száz fajuk kerti dísznövény, ezek többnyire dús, telt virágúak. A vad fajták, egyszerű virágaikkal azonban nem maradnak le mögöttük. Alacsony, terjedő tövű cserje, mint a tudományos neve is mutatja spinosissima, ami magyarul annyit jelent, hogy a legszúrósabb, erősen tüskés, serteszőrős. Egy méteresre, vagy annál is magasabbra növő faj. Fás szára elágazó, vékony, szőrszerű tüskékkel dúsan borított. Levelei páratlanul szárnyaltak, 7-11 széles-lándzsás, fűrészes szélű levél alkotja őket, melyeknek fonákja ezüst-fehéren molyhos. A virágok fehér színűek, magányosak, öt, szív alakú (kicsípett csúcsú) sziromból állnak. A porzók sárga színűek, nagyszámúak. Termése jellegzetes „csipkebogyó”, csúcsán a csészék száraz maradványaival, de nem piros, hanem fekete színűek. Május végén kezd virágozni száraz, meleg réteken, gyepeken, erdőszéleken, de találkozni lehet vele már városokban, sőt autópályák rézsűjén is, ahol talajtakaró szerepe miatt alkalmazzák előszeretettel. Magvetéssel jól szaporítható. Hazai előfordulásai: Duna-Tisza köze; Dél-Dunántúl; Nyugat-Dunántúl; Dunántúli-középhegység; Északi-középhegység. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt, de úgy gondolom, hogy mindenféleképpen védendő növényként kellene kezelnünk. Ami igaz az igaz, mint minden rózsának, ennek is gyönyörű a virága, amelyben április végén és májusban gyönyörködhetünk leginkább. Én most azonban nem a virágjára, hanem termésére szeretném felhívni a figyelmet. Méretét tekintve 10-15 mm átmérőjű csipkebogyói fényesen feketék. Emiatt igen jól, és könnyen felismerhető, fajtatársai közül. Alakja gömbölyded alakú. Egy-egy bokron nem található nagy mennyiségű termés, ezért a gyűjtése nem könnyű. A magyar nevéből már arra is utalást kapunk, hogy szedése a legnehezebb, hiszen tüskéi olyan védelmet nyújtanak, amely nem csak a madarakat riasztják el, hanem bizony még az embert is meghátrálásra késztethetik. Cukortartalma nem túl magas, de az erdei gyümölcsök átlagát azért képes produkálni egy jó évben. Szerencsére egyetlen nagyüzem sem állt rá, hogy terméséből pálinkát készítsen, hiszen ebben az esetben, mivel nehezen szedhető, könnyen a kivágás sorsára jutna. Mégis ha egy-egy ínyenc rászánja magát, hogy ebből párlatot készítsen, örökké tartó élményben lesz része. Gyógyhatására való tekintettel nincsenek tudományos bizonyítékok, de bizonyos népi megfigyelések alapján az impotencia, és vesekő elleni szerként használták, főként megelőzési jelleggel. Egy régi könyvben a következőket olvastam róla: „S az ínyencek érdeklődésére számot tartó öreg rózsák! Amelyek jó, ha egy évben egyszer virágzanak, akkor pedig rövid ideig. S titkukat alig-alig fedik fel az ismeretlenek előtt; lényük hosszú és mély személyes ismeretség során tárul csak fel. Mert saját szempontjuk van a szépségre. Mint a Rosa omeiensis pteracanthának. 1890-ben írta le e Pimpinella, azaz jajrózsa változatát Franchet. A növény virága említésre se érdemes, a termése is csak azért, mert már júniusban beérik, s üvegszerűen kiragyog a szürkészöldes, egészen apró levelek közül. A bokor pedig terjedelmes, másfél méter magas, ilyesmit, helyigénye miatt, a kiskerttulajdonos idejekorán elajándékoz vagy kivág. Ennek a rózsának a tüskéje a rokonszenves: a bőrképletek a szár tengelye mentén, hajtástőtől hajtáscsúcsig spirálisan elhelyezkedve állnak, de úgy, hogyha a csúcsukat összekötnénk, a paláston öt párhuzamosan futó vonalat kapunk. S ráadásul e nagy alapú s cápafogszerűen hegyesen végződő tüskék áteső fényben vörös, makula nélküli muránói üvegként fénylenek.”

Befejezésül még néhány szót a párlatáról. Ha lehunyóm a szemem, akkor azonnal érzem nyelvemen, harsány, robbanásszerűen szétterjedő, intenzíven vadvirágos aromáit. Kicsit tovább csússzanva torkomban már lecsendesedik aromája, kellemesen szétterül, hosszan és még hosszabban fut széjjel nemcsak a nyelőcsövünkben, hanem az agyunk irányába is. Szinte bevési magát emlékezetünkbe. Felejthetetlen élmény, amelyben a Villányi Szakiskola, Borász Akadémiáján elvégzett Pálinkabírálói tréningen volt részem, oktatónk Szederkényi Ferenc jóvoltából, aki Róbert kollégánk felajánlásából vitt be ennek rejtelmeibe.