Közönséges Naspolya

Herbarium Librum

Almatermésűek

Rózsafélék családja

Mespilus germanica

Közönséges Naspolya

A téli hónapok értékes növénye, mert gyümölcsének igen magas a C-vitamin tartalma, érésének idején más hazai gyümölcs már ritkán található. Különleges növény, amely minden bizonnyal Közép-Ázsiából, a Kaukázus lejtőiről származik, a Fekete-tenger part vidékén még vadon növő példányai is megtalálhatóak. Hazánkba úgy vélik, hogy olasz közvetítéssel került, és innen északabbra lévő országokban nemigen terem meg. Rómában a makedón háború után honosodott meg. A természettudós Plinius nevezte el Mespilusnak. A kontinensen minden bizonnyal a római légiók terjesztették el. A katonák a sokáig eltartható gyümölcsöt vitték magukkal a provinciákba, vonulásuk mentén – szándékosan vagy merő véletlenségből – naspolyafácskák sarjadtak ki a földből. Arra nézve sajnos nincs adatunk, hogy hazánkban mikor honosodhatott meg. Mindenestre egy 1410-es magyar szójegyzék már említi. Lehet, hogy a római légiók hagyatéka volt, de lehet, hogy csak jóval később került a Kárpát-medencébe. 50 évvel ezelőtt a naspolya még olyannyira ismert volt egész Európában, hogy a régi kertészetről szóló könyvekben még őshonos gyümölcsként szerepelt. Hogy honnan származik a neve? Minden valószínűség szerint a latin mespila szóból, illetve annak elolaszosodott nespula változatából. A Schlágli-magyar szójegyzék (1400-1410) 1553. tétele is nespula néven említi. Számos népies neve közül a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya. A királyi konyhák különlegességnek tartották, a szarvasgombával, kaviárral emelték egy rangra. Német vendégeimtől gyakran kérdezem, hogy ismerik-e a "mispel"-t, de többnyire tagadó választ kapok tőlük. Ezek után nehéz volna megnyugtató választ adni arra, hogy a jó öreg Linné Károly miért adta a naspolyának a "germanica" speciest. Lippai János, a Posoni kert-ben erről így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam". Majd így folytatja Lippai János 1667-ben a pozsonyi kert tapasztalatai alapján más gyümölcsök mellett a nyospola szedését, tárolását, érlelését is részletesen leírja. Tiszta időben, déltájban történő szedését, öt napig sós vízben áztatását, majd félig főtt mustba vagy mézbe tételét ajánlja. Végül megjegyzi, hogy szalmán is megérik. A még savanyú gyümölcs megsütve vagy borban vetkezi le savanyúságát. Magyarországon az első írásban történő említése az egyéb gyümölcs nemek kategóriában 1812-ből származik. Legismertebb fajtái a Nottingham, Holland, és a Házi naspolya, de ezek napjainkban már nem ismertek, a gyakorlatban ugyanis nem tesznek különbséget a fajták között. Manapság fellelhető fajtái: Early Red, Pineapple, Premier, Grossa De Sicilia, Eulalia. Egyéb fajtái: Metz, Boom en Vrucht, Bredase Reus, Macrocarpa, Nottingham Neu, Royal, Westerveld, Dunkelsteiner Wald, Eschenauer Halbkugel, Puch-Weingarten, Rossatz, Schönbrunner Riesenmispel, St. Michael Kirche. 4-6 méter, ritkán 10 méter magas, kis termetű fa vagy tőről elágazó ágas bokor. Lombhullató. Koronája általában széles és alacsony, kevés, de erős, oldalra tartó, vörösesbarna vagy barna ággal. A korona, később ellaposodik. A kéreg kezdetben sima, szürkésbarna, később mélyen repedezett, szögletes lapokban lepattogzó; a leváló kéreg helyén vörös vagy sárga foltok maradnak. Erős hajtásait kezdetben sűrű fehér szőr borítja, később tövisek jelenhetnek meg rajtuk. Szórt állású levelei ágon ülők, alig nyelesek. Alakjuk hosszú-tojásdad vagy lándzsás, bőrszerűek. A rövid hegyes csúcsban végződő levél az alapnál lekerekített, ép, vagy finoman fogazott, a mélyen besüllyedt levélerek miatt hullámos. Színén halvány sötétzöld, fonákján világosabb színű, nemezesen szőrös. Május közepén nyíló virágai egyesével, néha párosával helyezkednek el, rövid nyélen, 5 fehér sziromlevéllel és a környező fiatal levelekkel közrefogva. Rengeteg porzólevele van, portoka sötétvörös. Öntermékeny. A 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik, jellemző rá a besüllyedt csúcs körül koronaszerűen kiálló öt csészelevél-maradvány. Gyümölcse nagyon mutatós, szabályos körte alakú. Hosszúsága (40-45 mm) nagyobb, mint a szélessége. Tömege közepes (22-30 g). A termés halványan barnászöld, majd megbarnul, csak az erős fagy puhítja ehetőre. Magjai kemények. Melegigényes, ezért hazánktól északabbra már nem fordul elő. A naspolya talajtípusokban nem válogat, de a tápdús, nyirkos talajt jobban szereti. Sovány, száraz területen feltétlenül öntözni kell. Melegkedvelő, a napos helyet kedveli, de félárnyékos helyen is megél. A téli hideget jól viseli. Virágai későn nyílnak, ezért a tavaszi fagyok ritkán károsítják. Gyökerei nem hatolnak mélyre. Öntermékeny virágai miatt egymagában is ültethető. A magról kelt, sarjból fejlődött csemete általában tövises, és kisméretű gyümölcsöt terem, ezért érdemesebb inkább oltványt ültetni. Az oltvány alanya galagonya, vagy valamilyen almaféle. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, rendszeresen terem. Magas csersav tartalma a kártevőktől, és a betegségektől megóvja. Termőrügyei a vesszők csúcsán állnak, ezért a vesszőit nem szabad metszeni. Idősebb korában lombfakadás előtt ágai ritkíthatóak, de csak tőből vághatóak ki az ágai. A naspolyát október végén, november elején kell szüretelni. Nedvességtől védve egy rétegben kell kiteríteni, hogy megérjen. A fagy nem tesz kárt benne. A naspolya gyümölcse utóérő, vagyis a fáról leszedve frissen nem fogyasztható. Ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, akkor édesebb lesz. Előbb leszedve meglágyul, és akkor nyersen meg lehet enni. Decemberre a gyümölcsök lassan megpuhulnak, és kicsit megsötétednek. Karácsony táján válik élvezhetővé, amikor már kicsi a gyümölcsválaszték, akár a karácsonyfára is felkerülhet dísznek. Értékes tápanyagtartalma ellenére azonban mellőzött és ritkán fogyasztott gyümölcsünk. A naspolya kellemes, jellegzetes ízű, édes. Nagyobb mennyiségben tartalmaz értékes tápanyagokat, ezért különösen tápláló gyümölcs. Sok élelmi rost (pektin) található benne. Jelentős mennyiségben tartalmaz A-vitaminból 6 mcg-t, C- vitaminból 12 mg-ot, és B1-vitaminból 65 mcg-t, B2-vitaminból 150 mcg-t, B6-vitaminból 85 mcg-t, E-vitaminból 110 mcg-t, karotinból 210 mcg-t, Niacinből 600 mcg-t, Folsavból 43 mcg-t. Az ásványi anyagok közül kiemelhető foszfor 45 mg, kálcium 49 mg, kálium 231 mg, magnézium 11 mg, nátrium 2 mg, cink 520 mcg, mangán 500 mcg, vas 500 mcg, és réztartalma 520 mcg. Egy átlagos család számára elegendő is egy bokor termése annál is inkább, mert egy kifejlett, egészséges naspolyabokor 40-50 kg gyümölcsöt képes teremni. Nyersen fogyasztva a héját le kell húzni és a gyümölcs húsát, a magokat nem, ki lehet kanalazni. Amennyiben a gyümölcshúst rövid ideig főzzük, tovább sűrűsödik, sült húsok mellé tálalható. Ebben az esetben értékes vastartalma jobban hasznosul a szervezetben. A naspolya igen tápláló gyümölcs, így lekvárt is lehet főzni belőle. Már pedig ha lekvárt lehet belőle főzni, akkor nyilvánvalóan pálinkát is. A gyümölcshúsnak lekvárszerű az illata, és édes — savanyú, borra emlékeztető íze van. Fája nagyon szívós, az esztergályos- és az asztalosiparban megkülönböztetett értéke van. A faszobrászok is sokra értékelik. A bokor kérge és a levelei is jelentős mennyiségű csersavat tartalmaznak, ezért régebben cserzésre használták. A kéreg főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására, a magvak főzetét, pedig vesekő elhajtására alkalmazták. A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók. Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. Erősíti a csontot. Vashiány esetén is ajánlott fogyasztása! Antioxidáns tartalmánál fogva serkenti természetes védekező rendszerünket. Élelmi rostjai lassítják a szénhidrátok emésztését és felszívódását; tehát mérsékelik a vércukorszint étkezést követő hirtelen emelkedését. Az érett naspolyát lehetőleg aznap dolgozzuk fel, illetve fogyasszuk el. Hűtőszekrényben legfeljebb 1-2 napig tárolható. Számos kozmetikum alapanyagául szolgál, úgy hogy szépítőszereimbe is becsempészem, tekintettel ránctalanító, és vízmegkötő képességére.