Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2013. július 20., szombat

Árpáskörte Körtefával Érlelt Fyümölcs Pálinka 2013.



391.

2013/0718
 
 
 
AQUAVINICUM

ÉRLELT

GYÜMÖLCS
 
 

   Árpáskörte 
  körtefával érlelve
 
 
 Tisztelt olvasóim és hallgatóim a mai napon folytatnám őshonos körtefajtánkból készült párlatunknak az ismertetését, annak is a saját körtefa chipjével történt érlelését. A körte útja megegyezik a magyarság útjával csak éppen egy kicsit megelőzte azt. Nyugat-Ázsiából kerültek nyugatra, valószínű még a bronzkorban. Középkori okleveleink többször említenek körtefát és körtefajtákat, mint almát: vereskörte (1275), telelő (1284), mézes (1422), később kalamár, remete, csókán, som és gyöngyös körtét emlegetnek. Legtöbbször határjelző fákról van szó, és a körte nagyobbra nő és nagyobb kort is megér, mint az almafa. Helynévként Anonymus is megemlíti már: {500.} Körtvély tó. A Tihanyi alapítólevélben: kurtuel fa, Szikszai Fabriczius Balázs Nomen-claturájában (1590/1906) még régies írás szerint: Arpaval erő körtueli, Hosszu szaru körtueli, Muskatal körtueli, Pyros körtueli, Telelő körtueli, Leves körtueli. Csak a 19. században lesz általános a nyelvhasználatban a körtvély, s hasonló alakok után a mai körte szó. Régi fajtagazdagsága és gyümölcsmennyisége vetekszik az almáéval, termesztése azonban jobban visszaszorult napjainkra, mint az almáé. Mint fa is feltűnő, óriásira nő és bőven terem. „Aki belőle ültet, nemcsak magáról gondoskodik önző módra, hanem fiai és unokái élvezetéről is” – írja róla Entz Ferenc. Ő jegyezte föl azt is, hogy Budakeszin az a szokás, hogy a gyümölcsfákat az özvegy örökli az elhunyt gazda után, és hogy az özvegy jövője biztosítva legyen. A finomművű faragás legszebb és legjobb fája, nehezen hasad, kemény. Régi fajtái azonban talán még jobban kivesztek, mint az almáké. Oka ennek szintén az, hogy a legtöbb fajtája teljesen megpuhulva, szotykosan, megbarnulva volt fogyasztható. Talán mi cefrekészítők ennek is köszönhetjük, hogy ebből a körtéből könnyedén készíthetünk cefrét, hiszen piaci, konzervipari értéke csekély. Persze cefrének is csak annyit szedjünk össze, amennyit fel tudunk dolgozni, különben gyorsan erjedésnek indul és megecetesedhet. Fájának már a színe is különleges pirosassárga, és ettől az érlelés során maga a párlat is ezt a színt veszi fel, de inkább a sárga felé hajolva. Illata nem is annyira a körtékre jellemző citrusosságot hozza elő, hanem sokkal inkább muskotályos, erdei illatok, zamatok fedezhetők fel benne. Faérlelés következtében harmonikus és dinamikusan erdei illatokat nyer el.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése