Cabernet Sauvignon Érlelt Törkölypálinka 2012.

185.

2012/0430

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

Cabernet Sauvignon
  eperfa hordóban érlelve

Az utóbbi időben volt szerencsém igen sokat és rendszeresen Villányban tartózkodni, sőt kóstolni az itt született borokat és pálinkákat is. Rendszeres vendég voltam a Magyarbólyi Pálinkafőzdében, ahol a villányi törkölypálinka készült. Azért jegyzem meg mindezt itt az elején, mert a most bemutatásra kerülő párlatom Cabernet Sauvignon törkölyből készült, amely igen jellemző a villányi tájegységre. Ennek ellenére ez az alapanyag nálunk a Szekszárdi Borvidéken született, és nem ott. Van is különbség a kettő között, hiszen mind talajban, mind klímában másból növekedett, és más növelte. Itt most nem az a lényeg, hogy melyik jobb, vagy melyik rosszabb az egyik villányi, a másik bátai. Az viszont biztos, hogy ez a törköly, egy rendkívül korrekt borász kezei közül került ki, aki nem csak a borára gondolt, hanem a visszamaradó alapanyagra is, hogy abból kiváló cefre, és még kiválóbb pálinka születhessen. Remekül visszaköszön ebben a párlatban az alapanyag a Cabernet Sauvignon rendkívül komplex illata és íze. Ízeiben fel is fedezhető a párlatban, a fekete ribizke, a szeder és az eukaliptuszra emlékeztető aromaanyag. Illatában mégis talán a cseresznye, és cédrus illatával írható le, de megjelenik benne a füge, a csokoládé és a meggy is. Tanninban gazdag, mint a Cabernet Franc. Csersavaiban azonban sokkal lesimultabb fajtatársánál. Ezúttal nem barricolt tölgyfa hordós érlelésnek vettem alá, hanem a pálinkások kedvenc faanyagát az eperfát rendeltem hozzá. Az érlelés során fizikai folyamatok játszódnak le. Ide sorolható a párlat párolgása, a levegő diffúziója a pálinkában, valamint a fahordó anyagainak oldódása. A fahordóban lévő párlat párolgása két ismert részfolyamatból áll. A pálinka először átszivárog a dongákon, majd pedig a hordó külső felületéről elpárologva a környezet légterébe jut. A párlatnak a dongákon való átjutását a fa szerkezete alapvetően meghatározza. A faanyag elhalt sejtekből és sejt közötti járatokból áll. A fába felszívódó pálinka először a sejt közötti járatokat és üregeket tölti ki, majd lassan bejut a sejtek belsejébe is. A fa sejtjeinek cellulózsejtfala olyan áteresztő hártya, amelyen, mint az oldószer, mint pedig az oldott anyagok áthatolnak. Ennek következtében kapjuk ezt a borostyán sárga italt.

 

Jajrózsa

Herbarium Librum

19.

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales)
Család:	Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád:	Rosoideae
Nemzetség:	Rózsa (Rosa)
Faj:	Rosa spinosissima

Tudományos név Rosa spinosissima

Jajrózsa

Nem gondolná az ember, hogy éppen egy pálinkával, pálinkakészítéssel foglalkozó ember, mint jómagam kezd el a rózsákkal foglalkozni. Őszintén bevallva felénk ez a fajta növény nem túlismert, így talán nem nagy hiányosság, ha eddig nem ismertem. Mivel pedig a régi mondás ide is nagyon illik, miszerint: „jó pap is holtig tanul, és mégis bután hal meg.” Most szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy másoknak is felhívjam a figyelmét erre a rendkívüli növényre. A fenti táblázatban sikerült jól elhelyeznünk ezt a tudományos világ nézete szerint, de vajon a valóságban, a mindennapi életben hol találkozhatunk vele, és arra is kitérnék, hogy miért is kell találkoznunk vele. Fájdalom, de magam is csak a növénytermésének holta után, főként annak lelkével sikerült találkoznom, de mély benyomást tett rám, ezért is írok róla néhány figyelemfelkeltő gondolatot.

Amikor a rózsákról beszélünk, akkor ide majdnem 100 nemzetség 3000 faja tartozik, amelyek között vannak fák, cserjék, lágyszárúak egyaránt. 5-5 csésze- sziromlevelük van, 10 porzójuk, s egyes fajoknál csak egy termőlevél. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A vacok lapos, van, hogy a terméskialakításban is szerepet kap, ami többféle lehet: tüsző, aszmag, csonthéjas, vagy almatermés. Sokszor akár csoportos termés is lehet. A leveleket pálha veszi körül, szélük általában fogazott. Ebbe a népes családba hagyományosan 4 alcsalád tartozik, és ezek a termésük alapján lettek elkülönítve:
1; Almatermés, 2; Aszmag-, csontártermés, 3; Tüsző- és toktermés, 4; csonthéjasok. Közös jellemzőjük még, hogy a mag megtermékenyítés nélkül alakul ki. A termőlevelek általában összenőttek, de a csonthéjasoknál 1 termőlevélből alakul ki a termés. Ezzel a kis leszűkítéssel már meg is érkeztünk növényünkhöz, amely a második alcsaládba tartozik. Származását figyelembe véve Eurázsiai életterű, ahol is főként a tölgyesek lakójának számít. A rózsafajok évezredek óta jelen vannak a festészetben, építészetben, zenében, irodalomban. Sok száz fajuk kerti dísznövény, ezek többnyire dús, telt virágúak. A vad fajták, egyszerű virágaikkal azonban nem maradnak le mögöttük. Alacsony, terjedő tövű cserje, mint a tudományos neve is mutatja spinosissima, ami magyarul annyit jelent, hogy a legszúrósabb, erősen tüskés, serteszőrős. Egy méteresre, vagy annál is magasabbra növő faj. Fás szára elágazó, vékony, szőrszerű tüskékkel dúsan borított. Levelei páratlanul szárnyaltak, 7-11 széles-lándzsás, fűrészes szélű levél alkotja őket, melyeknek fonákja ezüst-fehéren molyhos. A virágok fehér színűek, magányosak, öt, szív alakú (kicsípett csúcsú) sziromból állnak. A porzók sárga színűek, nagyszámúak. Termése jellegzetes „csipkebogyó”, csúcsán a csészék száraz maradványaival, de nem piros, hanem fekete színűek. Május végén kezd virágozni száraz, meleg réteken, gyepeken, erdőszéleken, de találkozni lehet vele már városokban, sőt autópályák rézsűjén is, ahol talajtakaró szerepe miatt alkalmazzák előszeretettel. Magvetéssel jól szaporítható. Hazai előfordulásai: Duna-Tisza köze; Dél-Dunántúl; Nyugat-Dunántúl; Dunántúli-középhegység; Északi-középhegység. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt, de úgy gondolom, hogy mindenféleképpen védendő növényként kellene kezelnünk. Ami igaz az igaz, mint minden rózsának, ennek is gyönyörű a virága, amelyben április végén és májusban gyönyörködhetünk leginkább. Én most azonban nem a virágjára, hanem termésére szeretném felhívni a figyelmet. Méretét tekintve 10-15 mm átmérőjű csipkebogyói fényesen feketék. Emiatt igen jól, és könnyen felismerhető, fajtatársai közül. Alakja gömbölyded alakú. Egy-egy bokron nem található nagy mennyiségű termés, ezért a gyűjtése nem könnyű. A magyar nevéből már arra is utalást kapunk, hogy szedése a legnehezebb, hiszen tüskéi olyan védelmet nyújtanak, amely nem csak a madarakat riasztják el, hanem bizony még az embert is meghátrálásra késztethetik. Cukortartalma nem túl magas, de az erdei gyümölcsök átlagát azért képes produkálni egy jó évben. Szerencsére egyetlen nagyüzem sem állt rá, hogy terméséből pálinkát készítsen, hiszen ebben az esetben, mivel nehezen szedhető, könnyen a kivágás sorsára jutna. Mégis ha egy-egy ínyenc rászánja magát, hogy ebből párlatot készítsen, örökké tartó élményben lesz része. Gyógyhatására való tekintettel nincsenek tudományos bizonyítékok, de bizonyos népi megfigyelések alapján az impotencia, és vesekő elleni szerként használták, főként megelőzési jelleggel. Egy régi könyvben a következőket olvastam róla: „S az ínyencek érdeklődésére számot tartó öreg rózsák! Amelyek jó, ha egy évben egyszer virágzanak, akkor pedig rövid ideig. S titkukat alig-alig fedik fel az ismeretlenek előtt; lényük hosszú és mély személyes ismeretség során tárul csak fel. Mert saját szempontjuk van a szépségre. Mint a Rosa omeiensis pteracanthának. 1890-ben írta le e Pimpinella, azaz jajrózsa változatát Franchet. A növény virága említésre se érdemes, a termése is csak azért, mert már júniusban beérik, s üvegszerűen kiragyog a szürkészöldes, egészen apró levelek közül. A bokor pedig terjedelmes, másfél méter magas, ilyesmit, helyigénye miatt, a kiskerttulajdonos idejekorán elajándékoz vagy kivág. Ennek a rózsának a tüskéje a rokonszenves: a bőrképletek a szár tengelye mentén, hajtástőtől hajtáscsúcsig spirálisan elhelyezkedve állnak, de úgy, hogyha a csúcsukat összekötnénk, a paláston öt párhuzamosan futó vonalat kapunk. S ráadásul e nagy alapú s cápafogszerűen hegyesen végződő tüskék áteső fényben vörös, makula nélküli muránói üvegként fénylenek.”

Befejezésül még néhány szót a párlatáról. Ha lehunyóm a szemem, akkor azonnal érzem nyelvemen, harsány, robbanásszerűen szétterjedő, intenzíven vadvirágos aromáit. Kicsit tovább csússzanva torkomban már lecsendesedik aromája, kellemesen szétterül, hosszan és még hosszabban fut széjjel nemcsak a nyelőcsövünkben, hanem az agyunk irányába is. Szinte bevési magát emlékezetünkbe. Felejthetetlen élmény, amelyben a Villányi Szakiskola, Borász Akadémiáján elvégzett Pálinkabírálói tréningen volt részem, oktatónk Szederkényi Ferenc jóvoltából, aki Róbert kollégánk felajánlásából vitt be ennek rejtelmeibe.

Zweigelt - Kékfrankos Natúr Gyümölcs Párlat 2012.

 

184.

2012/0416

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

Zweigelt - Kékfrankos cuvée törköly és seprő
  üvegben érlelve

 

 

 

 Már a legelején is megemlítettem, hogy ezt a típusú cuvée-t minden oldalról alaposan ki fogom boncolni és kísérletezni. És nem állítom, hogy ez a most következő hármas sorozat a végét fogja jelenteni ennek a szériának. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a bemutatással remekül tudom érzékeltetni minden pálinkával kísérletezni szerető pálinka barát számára, hogy a lehetőségeink valóban milyen széles skálán mozognak, és valóban bátran kell szabadjára engednünk a fantáziánkat, ha valami érdekeset és újat szeretnénk kipróbálni. A most beharangozót hármas sorozat első eleme a natúr kategóriában szerepel, hiszen ez az alappárlata ezeknek. Az alapanyag ezúttal is ugyan az a két fajta szőlő a zweigelt és a kékfrankos. Ennek a cefrének a 75%-át a cuvéenek a törkölye tette ki, de 25%-ban társítottam hozzá borseprőt. Ennek okán aztán nem nevezhetjük törkölypálinkának, de nem nevezhetjük seprőpárlatnak sem, és ezért a gyümölcs alkategóriába soroltam be, hiszen a szőlőnek, mint gyümölcsnek nagy része megtalálható benne. A régi öregek nagy kedvvel és előszeretettel készítették el így cefréjüket, hogy az alaposan lezárt, oxigéntől megvédett törkölyt, később, amikor a borok fejtése megkezdődött és összegyűlt a visszamaradt seprő akkor azt nemes egyszerűséggel ráöntözték erre a törkölyre, így növelve annak alkohol kihozatalát. Ennek hatására aztán már más ízű és karakterű párlatot is kapunk, mint az előzőek. Régen az ilyen cefrék mennyiségi átvétele, bor és borseprő esetében az alkoholtartalom alapján történt. A meghatározást Malligand készülékkel végezzük. Bor esetében közvetlenül, seprőesetében csak szűrés után lehet a vizsgálatot elvégezni. A híg borseprő szűrése könnyű, a sűrű borseprőé már nehézkes, a seprőtésztából pedig az alkoholtartalmat jelentő bort csak préseléssel vagy vízzel való mosással lehet eltávolítani: Az édes törköly alkoholtartalmát a benne maradt cukor tartalom erjesztésével kapjuk meg. Ezért az átvételkor próbaerjesztést célszerű végezni. Ehhez a cukortartalmat alaposan kimossuk az átlagmintából, s a gyümölcsök próba erjesztéséhez leírt módszer szerint végezzük el a vizsgálatot. Ilyen esetekben, ha nem jól ítéljük meg a mennyiséget később nem férünk bele az alkohol kihozatali arányszámba.

 

Zweigelt - Kékfrankos Szőlő Érlelt Borseprő Párlat 2012.

183.

2012/0415

AQUAVINICUM

ÉRLELT

BORSEPRŐ

Zweigelt - Kékfrankos cuvée
  eperfa hordóban érlelve

 A most következő, és bemutatásra párlat a jelenleg érvényben lévő magyar jogszabályok alapján nem nevezhető pálinkának, hiszen borászati melléktermékből készítettük el, és nem közvetlenül magából a gyümölcsből. A zweigelt – kékfrankos cuvée borseprő párlat magában hordja mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket egy jó tanninos vörösbor magában hord. A boroshordó, vagy a boros tartály aljára gravitációval, vagy derítéssel lehúzódott anyagok visszamaradása után kerülnek desztillálásra. Igen kényes egyensúlyú párlatról van szó, amely tele van fehérjékkel, nem látható részecskékkel, amelyek könnyen opálósodáshoz vezethetnek. Mint minden ehhez hasonló párlatnál szükséges a hosszú pihentetés, érlelés, a megfontolt és körültekintéssel végzett alkohol beállítás. Ezen párlatot eperfa hordós érlelésnek vetettem lá. A szeszes italok érlelés során rendkívül változatos, bonyolult és jelenleg még csak részben ismert fizikai és kémiai folyamatok játszódnak le. E folyamatokban a hordó faanyagának döntőszerepe van. A fából egyrészt kellemes aromaanyagok, valamint színanyagok oldódnak ki, másrészt pedig a fa – elsősorban tannin- és polifenol-tartalma miatt – katalizálja az oxidációs folyamatokat. A jelenlegi felfogás szerint a hordódonga a reakciótér szerepét tölti be, ahol a fa anyaga, a felszívódott ital és az oldott oxigén között játszódnak le az ital érését elősegítő reakciók. E reakciók célja az italban az egyensúlyi állapot elérése. Ez azonban sohasem következik be, mert újabb anyagok oldódása, valamint a párolgás a kialakuló egyensúlyt állandóan megbontja. Ezért az érés folyamata – noha idővel lelassul – tulajdonképpen sohasem fejeződik be csupán akkor, amikor már a párlatunk elfogyott. Vagyis, ha a fahordóból kivéve üvegbe palackozzuk, a folyamatok akkor is tovább tartanak csupán másként. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az italok érlelést célszerű lenne minden határon túl folytatni. Tapasztalat szerint ugyanis minden párlatnál megtalálható, azaz optimális érlelési idő, amelynek betartása esetén a párlatunk a legkedvezőbb zamatú lesz. Ennek felismerése folyamatos kóstolással történhet, de csak minimális mértékben, és sok éves tapasztalat kell ennek eldöntéséhez.

Zweigelt - Kékfrankos Szőlő Natúr Borseprő Párlat 2012.

182.

2012/0414

AQUAVINICUM

NATÚR

BORSEPRŐ

Zweigelt - Kékfrankos cuvée
üvegben érlelve



Napok óta immár, hogy a Zweigelt - Kékfrankos cuvée törkölypálinkámmal foglalkozom. Őszintén megvallva azért is szeretem a szőlőt, mert ebből fantasztikus italok készíthetőek el ugyanabból az alapanyagból. Szüret után, a bogyózást követően, ha a kádról rögtön, vagy kis idő múlva leengedjük ennek levét, jó kis rózé bort kapunk, ha tovább erjesztjük a héján, akkor felejthetetlen vörös bor lesz az eredmény a lé leeresztése után. A visszamaradt törkölyt pálinkának kifőzve kaptuk a napokban bemutatott párlatokat, és ezzel nem ért végett ennek a szőlőnek a sorsa. A leeresztett bort rövidesen megfejtjük, egyszer-kétszer, majd meg is derítjük, ezen alkalmakkal mindig marad vissza némi seprő, amelyet szintén ledesztillálunk, akkor a most bemutatásra kerülő különleges párlatot kapjuk eredményül. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a borseprő tárolása során ne nagyon érintkezzen levegővel, mert egyrészt veszít az alkoholtartalmából, másrészt igen könnyen meg is romolhat. A seprő cefre sűrű massza többnyire ezért az üstbe töltéskor ajánlatos felhígítani, valamint a tankoláskor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy általában igencsak felhabzik forráskor, tehát ne töltsük tele az üstöt, és ha lehetőségünk van rá, akkor szilikonnal akadályozzuk meg a habzást, amely a páracsőbe kerülve sok kellemetlenséget okozhat a későbbiekben. A legtöbb szakember szerint a fehér törköly és a fehér bor seprője értékesebb a vörösnél, én azonban úgy gondolom, hogy a vörös szőlő magja, amely tele van antioxidánsokkal, éppen ezekben az alapanyagokban tud legjobban kiteljesedni, és a legjobb egészségügyi hatást kifejteni, ha azt mértékkel fogyasszuk. Egy biztos, hogy ez a seprőpálinka üde színfoltot jelent a tiszta pálinkák palettáján. Érezhető a borseprő jellege és ezen belül a kékszőlő markánssága. Hova tovább a kékfrankos és a zweigelt házasításának minden előnyös tulajdonsága. Így például az üde tiszta illata, a tökéletes alapanyagra, a hibátlan elválasztásra és finomításra vezethető vissza. Természetesen fontos a megfelelő érlelés, pihentetés, valamint az alkoholtartalom optimális kiválasztása. Nem elhanyagolható a hidegen szűrés sem, mert egy rendkívül gazdag beltartalommal bíró párlattal állunk szembe, amelyet igen csak nehéz megfelelően stabilizálni.

Zweigelt - Kékfrankos Szőlő Ágyas Törkölypálinka 2012.

181.

2012/0413

AQUAVINICUM

ÁGYAS

TÖRKÖLY

Zweigelt - Kékfrankos cuvée
aszalt szőlővel üvegben érlelve



Ahogyan eddig is mindig, most is van ennek a pálinkának harmadik család tagja, vagy hívhatjuk kistestvérnek is. Csak ízelítőképpen jegyzem meg, hogy ez a párosítás, vagy borász nyelven házasítás nem új keletű, és nem is az n találmányom. E párlatnak a jelentőségét szeretném ezzel kiemelni, hiszen a Fenkart nevű cég e házasításnak a borát a krémes trüffel töltetű étcsokoládéba vörösborral töltve hozza forgalomba, úgy, hogy 60%-os kakaótartalom, gyümölcsíz, decens vörösbor íz található meg benne. Ezért is bátorkodtam ezt a törkölypálinkát házasítani aszalt szőlővel, mert biztos vagyok benne, hogy a benne található, ízek, karakterek gyorsan egymásra találnak. Az a gyümölcs, vagy törkölypálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ez esetben csak vegyes gyümölcs ágyas pálinkának nevezhető. Ezen esetben az aszalt szőlőfajta azonosnak fogadható el, hiszen törköly gyümölcs nincsen. Sokszor elmondtam már, de fontos ismételni, hogy 1 liter pálinkához legalább 0,1 kg érett, vagy legalább 0,05 kg aszalt, jó minőségű gyümölcsöt kell felhasználni. A palack címkéjén a nettó pálinka mennyiséget kell feltüntetni. Az EU-rendelet szerint a gyümölcspárlat nem ízesíthető. Ennek értelmében az ágyas pálinka ízesített, likőrnek minősül, vagyis párlatnak, de hosszú szakmai vita után mégis elismerték pálinkának. Ugyanis a gyümölcságyon való érlelés során a párlat kioldja a gyümölcs nem illékony komponenseit, így gazdagítva a párlat aromáit és mivel ezek nem ízesítőanyagok, hanem a gyümölcs összetevői az ágyas pálinka méltán viselheti a pálinka nevet. Az ágyas pálinkák készülhetnek kerti- és vad gyümölcsökből egyaránt. Palackozásuk, gasztronómiai megjelenésük történhet szűrt formában vagy gyümölccsel együtt, de ne feledjük, hogy a megterített asztalon lévő pálinkásüvegben lévő gyümölcsök fantasztikusan mutatnak és már önmagukban is étvágygerjesztő hatásúak, de fogyasztásuk nem mindig nyújt élményt. Ez azonban színanyagban gazdag, csersavban dús, harmonikusan félédes párlat a gasztronómiában bizonyított már vadhúsok mellett, vagy pörköltek után kiváló élményt nyújt.

Zweigelt - Kékfrankos Szőlő Érlelt Törkölypálinka 2012.

180.

2012/04112

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

Zweigelt - Kékfrankos cuvée
eperfa hordóban érlelve



Természetesen a hagyományaimhoz illően most is ugyan azzal az alapanyaggal dolgozva folytatom, a pálinka bemutatom sorát azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy ennek az alappárlatnak egy fahordós érlelésű változatát. Kicsit még folytatva az alapanyag emutatását fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy egy vastag héjú bogyókkal rendelkező szőlőfajta. Vastag héja miatt kevésbé rothadékony, és alapvetően igen lédús fajta. Igaz, hogy ezt a lédússágot a borászok olykor hajlamosak teljesen lefölözni, vagyis addig préselni a leerjedt törkölyt, amíg az teljesen szárazzá nem válik. Ennek az alapanyagnak szerencsére nem ez lett a sorsa, hiszen köztudott, hogy száraz törkölyből nem lesz se jó, se rossz pálinka, mert egyszerűen nem lesz, mit ledesztillálni. A lédússág miatt aztán sokkal könnyebb, jól lezárni légmentesen a cefrénket, hogy az üstbe kerülésig lehetőleg ne veszítsen se alkoholtartalmából, se pedig nedvességéből. Fontos az is, hogy oxigént egyáltalán ne kapjon, mert ellenkező esetben előfordul, hogy az almasav bomlás a törköly állapotában játszódik le, aminek következtében csökken az alkohol kihozatal és az illatanyagok jó része is kárba veszik, amitől párlatunknak kellemetlen illata keletkezik. Elkezdtem már és most folytatnám a fahordós érlelés bemutatását. A fahordókban tárolt szeszesitalok sokféle kémiai és fizikai változásokon mennek keresztül. Ezeknek a változásoknak az összességét az ital érésének, azt az időt pedig, ami alatt az ital a fajtára jellemző ízét, zamatát eléri, érlelési időnek nevezzük. Az érlelés minőségjavító szerepét már nagyon régen, feltehetően a pálinka felfedezésével egy időben felismerték. A múlt század végén és a századunk elején az e témakörben végzett tudomány kutatómunkák az érlelés során bekövetkező kémiai átalakulások megismerésére irányultak azzal a nem titkolt céllal, hogy megismerésük révén az érlelést felgyorsítani lehessen. Az érlelés gyorsítására az utóbbi időszakban különböző technikai eljárásokat igyekeztek kidolgozni, amelyeket részben alkalmaznak is. Ennek lényege, hogy érlelt italunk sokkal gyorsabban piacképessé váljon, és ne kelljen azzal hosszú éveket várni, hogy a befektetett idő és energia majd egykor visszatérüljön. Az igazság azonban az, hogy az igazsághoz még messze járunk.