Alig tudunk róla
valamit, miközben hazánk a fekete ribizli gyógynövényi drogjának egyik
legnagyobb európai exportőre. Gyümölcsként rendszerint nyersen fogyasztjuk, ha
ugyan eszünkbe jut, mert azért valljuk meg őszintén nem a legközismertebb bokor
otthonaink körül.
Fedezzük
fel!
Van, aki a fekete ribizlit az
ízesített feketeteák "black currant"-jaként fedezte fel újra. A
gyümölcslevek között is szívesen isszuk olykor-olykor, de sokan már nem biztos,
hogy felismernék a piacon, ha az áfonyával és jóstával kerülne egy pultra. A
ribizlit ismerők egy része is gyanakodva nézné, ha vidéki sétáján belebotlana
egy fekete ribizli bokorba: "Vajon ehető?". Megkóstolva aztán
meglepődne, mivel a fekete ribizli íze nem egészen olyan, mint az élénkpiros,
savanykás piros ribizlié. Bogyóinak markáns íze frissen szedve nem is ízlik
mindenkinek. A leírások savanykásnak jellemzik, de megérve kellemes édes ízű.
Fürtjei kisebbek és sokkal lazábbak piros rokonánál, leve pedig olyan sötét bordó,
hogy inkább hasonlít tintára, mint gyümölcslére.
A fekete ribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családba
tartozik. A Ribes nemzetségnév a növény arab nevéből származik. Németül e
névből kicsinyítőképzős főnévvel "Ribisl" néven is emlegetik, ahonnan
a ribizli magyar neve származik. A "nigrum" jelző feketét jelent.
Maga a növény 120-200 cm
magas cserje, levelei szeldeltek, apró zöldes fehér virágai jelentéktelenek,
április-májusban nyílnak. Az érzékeny orrúaknak bizonyára feltűnik, hogy a
gyümölcs és a bokor is jellegzetes illatot áraszt. Termése június végén,
júliusban érik be. Közép- és Kelet-Európában elterjedt, de bármilyen meglepő,
ismert és termesztett Kanadában és Ausztráliában, Új-Zélandon is. A humuszban
gazdag agyagtalajokat kedveli, de homokon is jól megél. Vadon egész Eurázsia
erdeiben előfordul. 1-1,5 m
magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős
virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6
éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése a piros
ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű
rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június,
júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor
a kocsányról lepotyognak.
Miért
is kellene felfedeznünk?
Nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott.
Gyümölcsét gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógy gyümölcsnek,
amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Hatásaira az 1970-es
években figyeltek fel ismét, többek között a középkori európai szerzetesek
gyógynövényleírásait tanulmányozva. Az érett bogyók dúskálnak az egyben
antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok
antocián, flavonoid, polifenol van benne. A gyümölcs 100 grammjában csak
antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav stb.) több, mint 500
mg található, a többi antioxidánsról nem is beszélve. E tekintetben magasan
veri az összes többi piros bogyós gyümölcsöt. Jelenleg is folynak orvosi
kutatások antioxidánsainak gyógyhatására vonatkozóan. Vizsgálják
érelmeszesedés, ízületi gyulladás, reuma, prosztatarák ellenes hatását, a
menopauzában kifejtett hatását, de a sort még jócskán lehetne folytatni a
korral járó különböző bajokkal. Nemrég Parkinson-kór ellenes és az időskori
demenciát megelőző hatását is felfedezték. Sok található benne az A-vitamin
provitaminjából, a karotinból, B1-, B2- és E-vitaminból is és természetesen
C-vitaminból. A fekete ribizli levele nagyon gazdag C-vitaminban. 100 g gyümölcsre 130-170 mg
C-vitamin jut.
A krónikus fájdalmakat kúraszerűen alkalmazva csökkenti, vitamintartalmánál
fogva a meghűléses megfázások kiváló természetes gyógyszere.
Jelentős a kalcium- és vastartalma, fogyasztása ezért segít a
vörösvértest-képzésben, emelheti a hemoglobin-mennyiséget. Gyermekek és nők
vashiányos vérszegénysége esetén ugyancsak hasznos a fogyasztása.
Tanulmányok foglalkoznak továbbá méregtelenítő és vízhajtó hatásával.
Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsír szintjének
csökkenését is tapasztalták. Segíti a bélflóra egészséges alakulását.
Magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz. A gamma-linolsav, egy fontos
telítetlen zsírsav hiánya csökkenti a bőr nedvességmegtartó- és ellenálló-képességét,
és így hajlamosít a neurodermitis nevű bőrgyulladásra. Régi, XII. századi
kolostori források is említik a fekete ribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bőr
orvosságát.
A népi gyógyászatban is főként a gyümölcs levét használják, de készítenek
szörpöt, gyümölcslevet, cukorkát, a szárított gyümölcsből teát is. A tea is
kiváló meghűlésre. Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző
flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek
hatására levelének teája vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó
hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag és vese-
illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik
a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.
100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A
benne található cukor 55%-a gyümölcscukor. A fekete ribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz
kilogrammonként.
A fekete ribizli egyetlen darabkája sem mérgező, ezért
bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól,
virágmaradványoktól, a magoktól pedig végkép lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez
nem is szokott gondot okozni, de befőttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet
ennek szükségessége. Őszintén szólva, ezekkel az apróságokkal nem érdemes
nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja a
gyümölcsöt. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat
tartalmazó magjától is.
Visszatérve a friss gyümölcshöz, nyersen szőrőstől - bőröstül érdemes bekapni,
vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban
összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal
elkeverve fenséges csemege készíthető belőle. A napozást kedvelők
karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin
képződését.
Miután nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az
odaégés megelőzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve
felfőzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral
szintén elkészíthetjük az előbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük
lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különböző sütemények,
főleg tejszínes vagy zselés torták ínyenceknek való alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belőle, mely különleges aromát ad például sült
húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege
házilag is készíthető belőle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal
kidunsztolni, hanem 1-2 napra "kintfelejti" a melegen. Ne gondoljuk,
hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá
kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl.
Ínyencek pálinkát is készítenek belőle.
Honnan-hová?
Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták
hozzánk a XIV. században, s Európa északi területein elsősorban a
kolostorkertekben leltek otthonra. A fekete ribizlit alig egy évszázaddal a
piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában.
Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét
szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli
rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is,
szirupját pedig köhögés elleni szernek.
Magyarország, Lengyelország és Románia mellett jelentős exportőre a
gyógynövénydrogként használt fekete ribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi 8000
tonnával a világ egyik legjelentősebb feketeribizli-termelője. Lakosai nem csak
termelik, de naponta fogyasztják is munkájuk gyümölcsét, amellyel követendő
példával szolgálnak számunkra is.
Pincészetünk tágabb udvarában több bokor is
megtalálható, amelyekről, akár több, mint, egy kilónyi termés leszüretelhető.
Valójában a
fekete ribizli a hűvösebb, párásabb klímát szereti, gyakran szenved a forró
száraz nyaraktól, ami korai levélhulláshoz vezet. Termesztésének hazánk a déli
határa, a mi klímánknál melegebb területek nem alkalmasak a feketeribiszke
termesztésére. Hangulatos, visszafogott ízekben adja vissza a gyümölcs lelkét.