803.
2015/0210
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Medoc Noir Szőlő
üvegben érlelve
Havazik, eső esik, fúj a szél. Ennél szeszélyesebb
időjárás már nem is nagyon lehetne. A munkát ezúttal nem a főzdében kezdem,
hanem a klastrom-hegyen, ahol megkezdték a belső javítási munkákat a
kivitelezők. Persze egész nap nem ülök ott a közelükben, hanem innen megyek a
lepárló üstökhöz, ahol végre ismét neki álltam a pálinkák készítésének. Ennek
ellenére persze tudni kell, hogy ez továbbra is csak ilyen kárász életű
fellángolás, mert valójában a következő szezonig nem igen lesz munka. Erre most
azonban nem nagyon akarok gondolni, inkább a feladatomra koncentrálok és
elkezdem a Medoc Noir szőlő cefrém desztillálását. Ennek a története a tavalyi
rossz évben gyökerezik, mikor is a volt a hegybíró ezen fajta szőlője annyira
megbetegedett a különféle gombák hatásától, hogy némi válogatás után ott hagyta
az ültetvényt. Ezen felbuzdulva kértem, hogy had válogathassak róla én is egy
keveset pálinkának. Ehhez meg is kaptam az engedélyt és munkaidő után a szőlő
munkásokkal végül is több láda szőlőt sikerült összeválogatnunk. Látva a
mennyiséget el is határoztam, hogy nemcsak pálinkát készítek belőle, hanem bort
is. És ez a bor már debütált is a Mátrafüredi Bor és pálinkaversenyen és bronz
elismerést szerzett pincészetünknek. Napjainkban újra reneszánszát éli ez az érdekes kékszőlőfajta, legújabb
nevén a Menoir. Sokáig a
magyarosabb Kék Medoc néven
szerepelt, majd névváltásra került sor. Nehéz termeszteni, ezért a szocialista
tömegtermelésben egy módosulata játszott szerepet. Ez a Medina, amelyet 1959-ben alkotott meg a Kék Medoc-ot az Eger 1
nevű szőlőfajtával keresztezve Csizmazia
József és Bereznai László.
Az ezredforduló tájékán, 1998-ban még azt írták róla, hogy csak házi kertekben
fellelhető. Most mégis egyre többet hallunk róla, nem véletlenül. Sokoldalú
fajtáról van szó, mégis szinte a feledés homályába veszett, több ízben kellett
új nevet felvennie. Az idősebb korosztálynak Medoc Noir néven lehet ismerős, ezzel a névvel érkezett hazánkba.
Egyedi, összetéveszthetetlen, fűszeres íz- és illatjegyeket mutat fel ez a
fajta, vörösbortól szokatlan muskotályosságban pompázik. Emiatt sokan idegenkednek
tőle, kevésbé értékes fajtának tartják, behízelgő, édeskés ízvilága miatt
gyakran a „női borok” közé sorolják. Párlata hasonlóan érdekes illat és zamat
jegyeket ad át, amelytől egy valóban különleges ital birtokosai lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése