711.
2014/1103
AQUAVINICUM
ÁGYAS
GYÜMÖLCS
President Szilva
üvegben érlelve
Régen nem volt már olyan, hogy így november elején
húsz fok körüli meleg legyen. Ez bizony azért némi aggodalommal is eltölti
azokat, akik a mezőgazdaságból élnek, hiszen az agráriumban igen fontos tényező
a téli hideg, amikor a növények vegetálnak, a korokozó gombák, baktériumok,
pedig elpusztulnak. A meleg mellett a sok nedvesség és magas páratartalom is
kedvez ezeknek a láthatatlan problémáknak az áttelelésének, amelyek idén is sok
problémát okoztak, de jövőre, ha így marad még nagyobb gondokat fog okozni
gyümölcsöseinkben, szőlészeteinkben. Persze sokkal jobb, ha hétfőn, a hét elején
már nem ilyen komoly gondokról elmélkedünk, sokkal jobb, ha a munka után saját
pincészetemben az éppen aktuális szilvapálinkánk harmadik verziójának
elkészítésével foglalkozom. Idén talán a szilva volt az egyetlen olyan
gyümölcs, azok közül is a késői érésű, amelyek valamennyire hozták formájukat a
cefrézés tekintetében. Ennek köszönhetően ebből a fajtából készült annyi, hogy
nem csak egy ágyas elkészítését tehettem meg, hanem emellett, majd egy likőrt
is fogok készíteni belőle. A
szilvát is úgy kell megválasztani, hogy tudjuk milyen rendeltetésre szánjuk.
„Aszalásra, lekvárnak és befőttnek még mindig a Besztercei a legjobb”. A
legismertebb és legkeresettebb nyári fajta viszont a Cacanska lepotica. Előnye,
hogy korán, július végén érik, ezért külföldre is viszik. Kiváló friss formában
és befőttnek is. A másik nagy értékesítési űr a kései fajták érése idején van.
Az utóbbi évek slágerszilvája a President. Nagy, cukros a gyümölcse, főként a
bordó színű, pálinkának elsőrangú. Ezért is választottam én is ezt a fajtát,
amikor az ültetéskor fajtát választottam. A legtöbb szilvapálinka általában nem
egy fajta szilvából készül, én viszont mindig igyekszek az adott fa saját ízét
megkeresni. Természetesen saját terméséből készítettem az aszalványt is, amely
mentes minden cukortól és tartósítószertől. Ennek köszönhetően pincészetünk
ágyas pálinkái annak ellenére, hogy édeskés ízűek, nem annyira édesek, hiszen
csak a gyümölcs saját cukor beltartalma az, amely a párlatba oldódik. A
párlatunk az ágyon pihentetési idő után nem túl sötét piros árnyalatot kap,
ízében, zamatában, pedig, mintha éppen a gyümölcsbe magába harapnánk bele. A
mag íze ezen esetben alig kiérezhető az italból, mégis megmarad a
marcipánossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése