Jaboulay ropogós cseresznye

Jaboulay ropogós

(Bigarreau Jaboulay)

Amikor ezernyi virága kinyílik, és beborítja az addig kopár ágakat, a japánok napokig ünnepelnek. Hiszen a pillekönnyű, illatos szirmok jelzik, hogy végre megérkezett a várva várt tavasz. A cseresznye már nagyon régóta termesztett gyümölcs Európában. A görögök és a rómaiak hozták be az időszámítás előtti évezredben. A rómaiak már több fajtáját is ismerték, termesztették. Pompeiben két festményt találtak, amelyen cseresznye látható. A cseresznye állítólag Anatólia északkeleti részéről érkezett a Római Birodalom idején Európába, a hagyomány Lucullusnak hadvezérnek tulajdonítja a behozatalát, aki a pontuszi Kerasuntból hozott egy ízletes nagy szemű fajtát Itáliába Krisztus előtt 64-ben. A város nevét (Kerasunt), ahonnan a gyümölcs származik, őrzi a görög kerasos, a latin cerasus, a német Kirsche és a magyar cseresznye szó is. A cseresznyefákat a középkorban a kolostorkertekbe ültették. Nagy Károly (812) Capitulare de villa imperalibus c. munkája nevelési instrukciókat ad egész Európára, és a gyümölcstermő fák között leírja a cseresznyét is. A "középkori" állapot a XX. sz. elejéig tartott, amikor a mezőgazdaság korszerűsítése, valamint a francia és a külföldi szelekciók alapvető változásokat hoztak a gyümölcstermesztésben és a kereskedelemben egyaránt. A Magyarországról származó cseresznye már a 16. században kedvelt volt Bécsben és Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyéről tudósítanak, de az is lehet, hogy akkoriban a dió volt apró és nem a cseresznye nagy! A tűzpiros bogyókat termő fa később a szőlőtermő tájak jellegzetes kísérőnövénye lett a cseresznyefa. Ez fokozta az akkori kisgazdák termelési biztonságát, hiszen ha a szőlőt elvitte a májusi fagy, a cseresznye akkor is nyújtott bevételt. Sajnos a zártkertekben, a szőlőkben álló cseresznyefák száma rohamosan csökken, igaz, hogy ezt az apadást a házikertekben és a lakóházak közelében ültetett fák száma ellensúlyozza. A vadcseresznye (Prunus avium) volt az alapfaj, amiből a legtöbb termesztett cseresznyefajtát kitenyésztették. Az alig 1 cm-es átmérőjű gyümölcsöt termő, Magyarországon madárcseresznyének is nevezett fajta főként a tölgyesekben található. Szinte egész Eurázsiában megél, apró piros bogyói meglehetősen savanyúak. Régen elárasztották egész Franciaországot, azonban a cseresznyetermesztés lehetőségei egyre szűkülnek, összezsugorodnak, mint az a bizonyos szamárbőr. A kistermelők egyre inkább eltűnnek, csak a nagy gyümölcsösök maradnak fenn. A hagyományos, szép cseresznyések északon és keleten elpusztultak a háborúban. Az utóbbi években mind nagyobb figyelem irányult a cseresznyetermesztésre. Nagyrészt azért, mert a szamóca után a cseresznye a legkorábbi vitaminforrás a tavaszi vitaminínséges időben, másrészt a világ legjelentősebb nemesítő intézményeiből sok új, igen értékes fajta került a termesztésbe. A piac pedig egyelőre jól megfizeti a nagy gyümölcsű, kiváló minőségű cseresznyét, a termesztése tehát gazdaságos. Rengeteg fajtáját ismerjük, idényben érdemes rendszeresen enni, mert nyersen nagyon egészséges. A gyümölcsnek közel ezer fajtája van, a termés színe a fehéres sárgától a mély bordóig terjed, nagysága és alakja a kicsi kerektől a nagy szív alakúig ugyancsak sokféle, héja vékony és vastag is lehet. Tudatos emberi szelekciónak, nemesítéseknek köszönhető ez a változatosság. Ezzel a kis kitekintéssel el is érkeztünk a megtárgyalásra kerülő fajtánkhoz a Jaboulay ropogóshoz, amelyek már május végén, megjelennek a piacon a korai, apró szemű fajták gyümölcsei – mindannyiunk legnagyobb örömére! Minden valószínűség szerint Franciaországból Lyon közeléből származik. Létrejöttét egy Jaboulay nevű úrnak köszönhetjük, aki fajta szelektálta 1830-ban. Május második felétől július középéig érik, attól függően mely vidéken terem. Fája szétterülő, néha csüngő. Érzékeny a tavaszi fagyokra. Általában ritka koronát alkot, de terebélyes fává növi ki magát. Ágrendszere kusza növésű. Csapadékos területen gyümölcse erősen reped. Nem igényes, jól alkalmazkodó fajta, száraz vidéken azonban apró és ízetlen termést hoz. középerős növekedés, lapított, csüngő gömb korona. Gyümölcse középnagy, néha nagyobb, tömör színezett húsú, édes. Termése tompa szívalakú, oldalt kissé lapított. Héja vékony, fénylő, világospiros, értével feketepiros színűvé válik. Kocsánya középhosszú és középvastag, kárminpiros. Húsa nem eléggé tömött arra nézve, hogy ropogós cseresznyének nevezzék, és inkább puha voltánál fogva a szállítást is kevésbé bírja. Leve bő, kellemes savannyal emelt, rózsaszínűen festő. A fiatal fák kialakítását gyorsan el kell végezni; először a korona alakját kell kialakítani, azután mérsékelt metszéssel lehetővé tenni a fény behatolását a korona belsejébe, és biztosítani az idős részek felújulását. Ajánlatos lehajlítani a vesszőket, hogy kiterüljön a korona, és gyorsan termőre forduljon a fa. Porzói: Burlat, Early Rivers, Reverchon. A cseresznye nemcsak nyers állapotban közkedvelt gyümölcs, hanem sok helyen aszalják is. A régi magyar konyha gyümölcslevesei sorában és leveshúshoz illő, édeskés-tejfeles mártás készítésénél alkalmazzák. A tésztakonyhán friss v. eltett állapotában különösen rétes, lepény és kalácsfélék fontos anyaga. Cukrozott (kandírozott) cseresznyét a cukrász, mint díszt szívesen használ. Befőttje kitűnő ízű és tetszetős. Zamatos pálinkát főznek belőle, melyet mártások, gyümölcssaláták ízesítésére, koktélek és bólék készítésénél alkalmaznak. A cseresznyepálinkát Kirschwasser néven ismerik világszerte; különösen a svájci gyártmányok elterjedtek. Íz készítésére is alkalmas. Egy cseresznyefa akár 80-100 kiló termést is érlelhet. A cseresznyeszedéshez megbízható létrák, szedőedények szükségesek. A gyümölcsöket a kocsányukkal együtt, de a termőrész nélkül kell a fáról leválasztani. Aki a termőnyársat letöri, az egyúttal már a jövő évi termést is leszüretelte! A fáról minden gyümölcsöt le kell szedni, mert a "kukacosodást" okozó cseresznyelégy a fán maradó gyümölcsök útján terjed, és ezek a gyümölcsök terjesztik a moníliát is! A vitaminok közül az A, a B1, a B2, a B6 és a C jelentős, így erősíti az immunrendszert, gátolja a daganatos elváltozások, szív - és rendszeri problémák kialakulását. Sok ásványi anyagot és nyomelemet vehetünk magunkhoz a cseresznyével: folsavat, foszfort, kalciumot, káliumot, nátriumot, kobaltot, és kiemelkedően sok vasat. Fogyasztása segíti a fogak és csontok fejlődését, ezért gyerekeknek kifejezetten ajánlott, káliumtartalma a zavartalan izomműködésért, a normál vérnyomásért, a megfelelő szívritmusért felelős. A bogyós gyümölcsökben általában található antocián erősíti és rugalmassá teszi az érfalat, gátolva az érelmeszesedés kialakulását. A cseresznyének gyulladást gátló, fájdalomcsillapító hatása is van, és a nátha kezelését is kiegészíti. S természetesen minél érettebb a cseresznye, annál édesebb, tehát gyümölcscukor-tartalma annál magasabb. A cseresznye tartalmánál fogva kitűnő vértisztító. Ez különösen a téli egyhangú étkezésben juthat kifejezésre, ha néha hozzájutunk a befőtthöz, vagy mélyhűtött gyümölcshöz, amikor a test le van robbanva. A tavaszi gyümölcsidény aztán gyorsan ellenállóvá teszi a szervezetet. A téli húsos táplálkozás következtében hamarosan megtelik a szervezet húgykősavval, aminek lerakodása a csuklókban vagy az ujjakban erős fájdalmat okoz az idosebbek körében. A cseresznye segít megtisztítani a vért, aminek következtében enyhül, vagy elmúlik a fájdalom. Fontos! Sok friss cseresznye elfogyasztása után ne igyunk vizet! A gyümölcs héján lévő élesztőgombákat a tömény gyomorsav pusztítja el, de ha a felhígított emésztőnedvek nem elég erősek, akkor az élesztőgombák erjesztő hatása miatt puffadás, gyomorfájás alakulhat ki. Vigyázat! A nyírfa és az égerfa pollenjére érzékenyeknél keresztallergiás tüneteket produkálhat. Ha éppen fogyókúrázol, azért jó, ha vigyázol vele, mert 100 grammonként 68 kilokalóriát tartalmaz!