550.
2014/0408
AQUAVINICUM
NATÚR
TÖRKÖLY
Zalagyöngye szőlő
üvegben érlelve
A második munkanappal bele is vágunk a
munkadandárjába. A szőlészetbe ezúttal nem indulunk ki, hanem teljes
mellbedobással a főzdébe végzem a munkát. Igaz itt is kialakul némi kis kitérő,
hiszen a tulajdonosok készülődőbe vannak Németországba és ilyenkor már túl
nyomó részt az a feladat, hogy előkészítjük azt a hetet, amelyet majd nélkülük
kell teljesítenünk. Nem mintha ez különösebb problémát okozhatna, de a főzdén
kívül még hat ló és közel húsz mangalica is várja majd, hogy ráfigyeljek a
gazdájuk helyett. Közben én, pedig már gőzerővel szervezgetem az első bátai
pálinkaversenyt. Viszont ezen a napon még egy jó kis törkölypálinka elkészítése
még vissza volt számomra. Ezúttal is fehér borszőlőből készítettem el az
italomat, amelyet gondosan erjesztettem meg még az ősszel. Árnyalatnyi szépség
hibája talán az lehet, hogy mivel kis mennyiségről volt szó igazából nem is
bogyóztam le, csak úgy nagyjából, és hagytam, hogy egy kicsit több csuma is
belekerüljön. A Zalagyöngye, mert erről a fehér szőlőről van szó, mindig
gyermekkoromat idézi fel, hiszen a háztájikert szőlőjében az egyik kedvenc
csemegénk volt. A keménybőrű szőlő jó évben igazi hagyományként viselkedhetett.
Nagyanyám felfűzte egy madzagra és úgy el lehetett tárolni akár még karácsonyig
is. Korai érésű, így már a
nyári szünet utolsó napjaiban kóstolgathattuk, erős növekedésű, bőven
termőfajta, amely 1970-ben kapta meg az állami elismerést. Hungarikumnak
számít, hiszen magyarok állították elő név szerint Csizmadia József és Bereznai
László, a Seyve Villard 12375 és a Csabagyöngye keresztezésével. Fekvés és
talaj iránt nem igényes, a szárazságot közepesen tűri, fagytűrő, peronoszpóra
ellen toleráns, lisztharmatra azonban érzékeny. Kevésbé rothad, zöldmunka
igénye közepes. Fürtje ágas, laza, nagy, madárkásságra hajlamos. Bogyója megnyúlt,
ovális, zöldes-fehér, közép nagy, ropogós. Bora jellegzetes illatú és zamatú,
diszkréten illatos, viszonylag lágy, karakterű, többnyire asztali bor. Az
utóbbi években jelentősége egyre inkább visszaszorult a direkttermő fajták
szintjére. Nagyüzemi termesztése teljesen megszűnt, csupán a vidéki kiskerti
szőlőkben található meg. Ennek okán mind bora, mind pálinkája egyre inkább
különlegességnek, kuriózumnak számít, amit azonban a vidéki parasztemberek
becsülnek sokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése