421.
2013/1101
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Birseskörte
birskörtefával érlelve
A mai napon bemutatásra szánt párlatom az érlelt
gyümölcsök kategóriájába került besorolásra. Természetesen ez is különleges,
mint általában minden általunk elkészített pálinka. Különleges, és az ilyennek
az élete is, a születése is nem mindennapos. Születésről beszélünk azon a
napon, amikor mindenki az elmúlásról, a holtakról igyekszik megemlékezni.
Furcsa kettősége ez az emberi léleknek, hiszen egyrészről anyagi
megtestesülésünk miatt az eltávozottakat holtnak tekintjük, a lélek szerint
pedig, reméljük, hogy még sem holtak, hanem a lelkük boldogságban él tovább.
Sokan a gyümölcsöt is sajnálják, amikor a cefrekészítéshez megmossuk,
felaprítjuk, megdaráljuk, és beletemetjük a hordóba várva, hogy az elpusztított
gyümölcshúsból kinyerjük a gyümölcs lelkét, a pálinkát. Summa summárum a
gyümölcs halála a pálinkaszületése. A természetben minden egyforma, minden
ugyan abból az anyagból vétetett, ha innen nézzük szinte biztosak lehetünk
abban, hogy az emberi test halála után is a lélek egy nemesebb, felsőbbrendű
formában él tovább. A ma kirakatba helyezett gyümölcsünk a birs is olyan
gyümölcs, amely nyersen, úgy mond élve, szinte élvezhetetlen. Feldolgozva
azonban mennyei élményekbe képes bennünket részesíteni. Illata, zamatai olyan
különlegesek, és semmihez sem foghatok, amelyet csak így a gyümölcs pusztulása
után tudunk igazán élvezni. Ez a birskörte alakú gyümölcsöket termett, ezért is
bátorkodtuk körte gyümölccsel összeházasítani. No, nem azért, mert önállóan nem
termett volna éppen elég, de bátorkodtunk ezt a változatot is kipróbálni,
amikor a cefre 75% körte és csak a kisebbik, 25% a birs. Ebből nyilvánvalóan
adja magát az is, hogy a fordított verziója is elkészült. Minden pálinka
készítő szerencséjére a természet idén nem fukarkodott megáldani bennünket
gyümölcsterméssel. Már-már kicsit túlzásba is sikerült esni, mert bizony erre a
gyümölcs dömpingre nem voltunk felkészülve, és mivel mindenből szerettünk volna
egy kis pálinkát készíteni, hogy az idei évjáratot is meg tudjuk örökíteni,
ezért bizony ebben az évben meg kellett dolgoznunk a napjainkat. E párlat
desztillálásakor is már előbukkant a birs csodálatos illata, amely remekül
összhangba került a vilmoskörte illataival. Tényleg egy jó kombinációnak tűnik,
és jó szívvel tudom ajánlani azoknak, akiknek kevés birsük, de sok körtéjük
van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése