Fűszeres Arabitka Körte

Arabitka körte

A körte a rózsavirágúak közé tartozó növénynemzetség; számos ehető gyümölcsű fafaj tartozik ide. Az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti. „Körte” alatt a fán kívül a nemes körte gyümölcsét szoktuk érteni. A körte az Óvilág partvidéki és enyhe éghajlatú területein honos, Nyugat-Európától Észak-Afrikáig és Ázsiáig bezárólag. Közepes méretű fák, 10-17 méter magasra nőnek, gyakran keskeny, magas koronával, némely faja, pedig cserje méretű. Újra sztár lett az Arabitka körte, ami ezelőtt szinte senkinek nem kellett. Az Arabitka magyar eredetű fajtakör, amely Magyarországon, a Duna-Tisza közén az egyik legelterjedtebb nyári körtefajta. Korán érő körtéink közül a legjelentősebb, június végén – június elején érik. Mivel igénytelen, könnyen termeszthető, nagyon sok házi kertben megtalálhatjuk. Egyaránt jól tűri az alföldi meleget és szárazságot, valamint a homokos, agyagos talajt. Virágainak csaknem a fele megtermékenyítés nélkül indul fejlődésnek. Kicsi, csoportokban fejlődő, többnyire csak 3-4 cm átmérőjű gyümölcse kerekded alakú, csészemélyedése alig van. Viszonylag kis gyümölcsű, 30 g tömegű, megnyúlt, tojásdad alakú. Június végén – amikor sárgulni kezd – már szedik, később gyorsan megpuhul. Nagyon hasonlít hozzá a vele egy időben mutatkozó árpával érő körte, de annak kocsánya jellegzetesen hosszabb és vékonyabb. Citromsárga színű, hosszú kocsányú, édeskés ízű, bő levű, fehér húsú körte. Gyümölcse, kicsi, széles, kerekded alakú. Héja vékony, kissé zsíros tapintású, citromsárga színű, napos oldalán pirosas. Kocsánya hosszú, a gyümölcshús gyűrűszerűén ráfut a kocsányra. Nagyon erős növekedésű körtefa, korosodva, növekedési erénye csökken. Edzett, egészséges, igénytelen fajta, jóformán, még metszés nélkül is bőven terem. Félérett állapotában is bő levű, kellemes ízű körte. Elég korán termőre fordul, bőtermő. Gyakran terem mag nélküli gyümölcsöket. Nem tárolható, törésre hajlamos. Fajtának rövid a fogyasztási ideje, hamar lepuhulnak, könnyen szotyósodnak a túlérett gyümölcs lekvárszerű, barna húsál­lománya. Különlegességük a nagyon korai érés, gyakran a késői cseresznyékkel együtt kerülhetnek az asztalra. A túlérett gyümölcsök­ből kiváló pálinka főzhető. Porzófajtái: Árpával érő, vagy Vilmos.