Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2013. május 24., péntek

Kékfrankos Szőlő Érlelt Borpárlat 2013.



359.

2013/0521
 
 
AQUAVINICUM

ÉRLELT

BOR



  Kékfrankos szőlő
  tölgyfával érlelve
 
 
 
 Mint azt már az előzőekben előre jeleztem az elkövetkezendő napokban különböző borpárlatok bemutatásával, fogok foglalkozni. A tavalyi szőlő szüret óta eltelt időben már kiderült a pincékben, hogy melyek azok a borok, amelyek érdemesek arra, hogy megtartsák őket, és melyek azok, amelyek esetleg a további tárolásra, érlelésre, palackozásra nem érdemesek ezért ezeknek sorsáról dönteni kell, vagy kiönti őket a borász, vagy esetleg megpróbálja átmenteni annak értékeit desztillálással. Az a bor, amely jelen párlat alapanyagát adta, immár négy éve érlelődött fahordóban, és a szőlő alapanyaga a kékfrankos fajta volt. A kóstoláskor kiderült, hogy a bor a savainak jórészét szinte teljesen elvesztette, ennek okán fáradt érzetet keltett, ami arra ösztönzött, hogy inkább párlatot készítsek belőle. Az is nyilvánvaló, hogy a bor és borseprő párlatok készítésekor kerülnek közel egymáshoz a borászok és a pálinkászok. Természetesen, mint már írtam, illetve szóltam róla a borpárlatkészítésnek igen komoly hagyományai vannak Magyarországon, mind annak ellenére, hogy nem igazán erről híres hazánk. Nyilvánvaló azonban az is, hogy ez nem azt jelenti, hogy kis hazánkban nincsenek kiváló borpárlatok. Az persze igaz, hogy ehhez azért komoly időre van szükség, ebben, pedig még én magam sem dicsekedhetem, hiszen kezdőnek számítok ebben a szakmában. Az utóbbi időben azonban ebben a tekintetben is előrelépés tapasztalható. Ez azt is jelenti, hogy eltelt öt-hat év és előkerülnek az érlelt italok. A II. világháború előtt komoly hagyományai voltak a magyar brandy készítésnek, amely akkor sajnálatos módon abba maradt és azt is ledegradálták a kommersz konyakok szintjére. A kísérletek szerencsére újra beindultak a legnevesebb kereskedelmi főzdék pincéiben, hogy az alapanyag inkább fehér, vagy inkább vörös borszőlő legyen. Zwackék tokaji furmintból készítik, tölgyfahordóban érlelik, és hársfavirág ágyon szűrik. Szerencsénkre a hársfa éppen hamarosan fog virágozni, így lehetőségünk nyílik, majd arra, hogy valami hasonlóval, majd mi is megpróbálkozzunk. Én ezúttal a mai napon egy vörösbor szőlőből készült borpárlatot ajánlanák figyelembe, amely elvesztett savainak köszönhetően nem arrogáns ízű. Ennek köszönhetően talán a több hónapos tölgyfa érlelés után mind illatában, mind ízében jó kis ital kóstolói lehetünk.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése