323.
2013/0311
AQUAVINICUM
ÁGYAS
GYÜMÖLCS
Vaníliás Fahéjas Szilva
üvegben érlelve
Lassan sikerül kilábalnom a szokásos tavaszi
influenzából, amely annak ellenére, hogy erőteljesen használom a
gyógynövényeket, és nemcsak pálinkában, hanem egyébként is, alaposan ledöntött
a lábamról. Bizony a jó öreg antibiotikumokhoz kellett fordulnom, mert a lázam
nem nagyon akart lemenni e nélkül. De itt nem is annyira az egészségügyi
korképem a fontos, hanem az, hogy ilyen állapotban bizony az embernek nem nagy
kedve van pálinkával foglalkoznia. Az ízeket, és illatokat sem nagyon tudtam
felismerni, de azért neki álltam már dolgozni, mert nem bírtam tovább otthon maradni.
Ezúttal egy olyan párlatot készítettem el, amelyhez nem kellett desztillálnom,
hanem csak a kész alapanyagokat kellett megfelelően összeraknom. Az Aquavinicum
Párlat Rendszerem Ágyas Főkategóriájában egy olyan különleges gyümölcs párlatot
raktam össze, amely mindenképpen majd az érési idő végén nagy érdeklődésre fog
szert tenni. A párlat alapját szilvapálinka képezte, ebbe a következő
fűszereket helyeztem ágyként, fahéj, valamint vanília. Régóta terveztem már a
fahéjas szilva elkészítését, hiszen ezt az ízt mindig szerettem a szilvás
gombócban, mint élelemben. Vaníliát pedig, azért tettem hozzá, hogy kissé
pikánsabbá tegyem az íz és zamat összhatást. A látvány érdekében azt szerettem
volna elérni, hogy a párlatom színe emlékeztessen a szilva kékszínére, ezért
némi harangvirágot is belehelyeztem, amelynek hatására liláskék árnyalatot
sikerült ennek a különlegességnek adnom. Persze mindezek után Önök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, joggal kérdezhetik tőlem, hogyan kell
az ember fiának kicsikarnia az ízletes gyümölcsből annak lényegét és végső
értelmét? Hát itt van az eb elhantolva, ahogyan azt egykori tanárom mondotta
volt. Mert a jó pálinka kifőzése nem mesterség, hanem művészet. Azért
hangsúlyoztam ki, hogy "jó pálinka", mert vannak iható, közepes, sőt
kimondottan rossz pálinkák is. De ezekről ne essék szó. A pálinkaivás belső utazás a lélek legrejtettebb
zugaiba. Egyszerre van jelen benne a víz anyaga, a bor lelke és a vér szelleme.
Fogalmat eme itóka természetéről az alkothat igazán, aki késő este, vagy
éhomra, ebéd előtt, fölhörpintett egy stampedli, mondjuk, barackpálinkát. Az az
ember birtokosa a legmélyebb tudásnak, az tudja, mi az agynak a vér, jóginak a
transz, költőnek az ihlet. Kérem fogyasszanak minden jót, de csak mértékkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése